1. Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett,
Hegyeken-völgyeken széllyel mind kergetett,
Rí, leh* s alig vehet szegény lélegzetet,
Keres kútfejeket*,
2. Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet,
Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,
Szabadulására, hogy onts kegyelmedet,
Mint forrásfejedet.
3. Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül,
Italom csak méreg keserű könyvemtül*,
Midőn ily szót hallok én ellenségimtül,
Kiben lelkem elhűl,
4. Mond: Te számkivetett, nyavalyás megomlott,
Amaz reménletted Istened* most holott*?
Tőled immár régen talán elhasomlott*,
Hogy vagy ilyen romlott.
5. Mely szó csak meg nem öl* nagy szégyenletembe,
Hogy kevély ellenség azt* veti szemembe,
Kin* elkeseredem, s ottan jut eszembe,
Mint* éltem helyembe,
6. Midőn nagy sereggel, zengéssel-bongással,
Templomodba mentem szentelő áldással,
Szinte az ajtódig, sok szép hangossággal,
Oly nagy méltósággal.
7. De te mindazáltal, szomjú lelkem, ne félj,
Sőt régi Uradban minden ellen remélj,
Bízván kegyelmében, higgy, és csendessen élj,
Gonoszt hozzá* ne vélj,
8. Mert még megtéríti* régi szerencsédet,
Kiben* virágoztat jókkal* úgy tégedet,
Tél után tavasszal mint az szép kerteket,
Megáldja fejedet.
9. Kiért* mondasz te is neki dicséretet,
Mint egy fülemile sok szép énekeket,
Ámbár szenvedjek* hát érte mindeneket,
Nyeljek sok bút s mérget,
10. Csak legyen korosként* lelkével mellettem,
Hogy fájdalmam miatt ne vesszen életem,
Mint Jordán* és Hermon*, fogyhatatlan hitem,
Legyen erős lelkem!
11. Mert ha tenger búsul parancsolatjára,
Hát rám is ő ereszt bút, bűnös fiára,
Támaszkodom azért jóakaratjára,
Mint atyám karjára,
12. Főképpen, hogy tudom már, hogy nemsokára
Megkönyörül rajtam az* bosszúságára,
Az ki járt* életem vesztére s kárára,
Szégyenvallására.
13. Kiért* áldom őtet, erős kősziklámot,
Csak ne hagyja fogyni el bizodalmomot,
Mikor bosszontással gyújtják nyavalyámot,
Mint olajjal lángot,
14. Mondok*, csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem,
Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem*,
Hogy* azzal* terjesztik keservemet bennem*,
Kész volnék holt lennem*.
15. No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj,
Buzgó imádsággal sőt Uradra burulj*,
Erős reménséggel csak őhozzá szorulj,
Tőle el ne fordulj!
Ex Psalmo 42: a 42. zsoltárból. Lásd a Biblia - Ószövetség tanlapon: >>>
leh: liheg
kútfej: forrás
könyv: értsd: könny
reménletted Istened: Istened, akiben reménykedsz; remélt Istened
holott: értsd: hol van?
elhasomlott: elhajolt, elpártolt
csak meg nem öl: értsd: éppen csak megölni nem öl meg
azt: értsd: ezt, az előbbieket; amit a 4. versszak idézett tőle
kin: értsd: amin
mint: értsd: hogyan
hozzá: értsd: róla
megtéríti: értsd: visszatéríti, visszahozza
kiben: értsd: amiben, amelyben
jókkal: értsd: javakkal
kiért: értsd: amiért
ámbár szenvedjek: értsd: nem bánom, ha szenvedek
korosként: értsd: koronként, időnként, időről időre
Jordán: a bibliai időkben még nagy vízhozamú folyó, Kánaán keleti határfolyója
Hermon: 2814 méter magas hegyóriás Kánaán északi határán, az Antilibanon hegyvonulat legmagasabb tagja
az: értsd: annak (annak bosszúságára, aki életem vesztére és kárára járt)
járt: értsd: tett érte; folyton azon fáradozott
kiért: értsd: amiért
mondok: értsd: azt mondom,...
nem tudok mit tennem: értsd: nem tudom, mit tegyek; nem tudok mit tenni
hogy: értsd: amikor
azzal: értsd: ezzel; az előbb említett kérdéssel
terjesztik keservemet bennem: értsd: növelik bennem a keserűséget
holt lennem: értsd: halott lenni, meghalni
burulj: értsd: borulj