Adj már csendességet

1. Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

2. Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére*,

Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére*!

3. Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,

Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg*!

4. Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,

Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

5. Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?

Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

6. Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem* igéd szerint,

Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

7. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,

Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

8. Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,

Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!

mentségére: értsd: megmentésére; arra, hogy megmentsd

vesztségére: értsd: a célból, hogy elvesszen

teljesíts meg: értsd: teljesítsd meg

sőt jót reménlenem: a sor első felében szereplő kell ide is ideértendő: sőt jót kell reménlenem