Ugyanazon nótára (=Csak búbánat)
Egy kegyes* képében a gyászöltözetben vajon angyal tűnik-é?
Vagy ember magzata angyalábrázatban szemeimnek tetszik-é*?
Angyal-e vagy ember, aki ezen* ment el, lelkem de immár övé.
Lelkem* drága kincsét, dicsőséges színét* jobbrészre mind befedte*,
Csak vidám szemeit, lelkem éltetőit énreám függesztette,
De azt sem kegyesen, sőt nagy idegenen, csak mintha nem ismerne.
Vajha ez az volna, kit Venus fogada* fia* által énnekem,
Hogy kezemben adna, ha ő szolgálója szabadulna ügyében,
Szívem nagy bánata örömre fordulna, vég lenne könnyeimben*.
De ne adja Isten, hogy ez ilyen* legyen, ez bizony inkább tündér,
Vagy vadász Diana, vagy istenasszonya szívemnek, amit felvér*,
Mert noha szereti, de azért rettegi, csak szólni neki sem mér.
Kegyesség, kedvesség, ékesség, édesség épen mind benne látszik,
Tekintet, nyájasság, okosság, vidámság rajta nyilván meglátszik,
Ő szépség formája, illik minden módja, mert mennybelinek tetszik.
Bár magát ne lássam, de csak szavát halljam, szívem őhozzá készül,
Belőlem kiindul, úgy dobog azontúl, nem élhet nála nélkül,
Csak őérte hal s vész, mindent szenvedni kész, semmit se fél egyébtül,
Hanem csak őtőle, az kinek kívűle vigasztalója több sincs:
Semmi szép mulatság, semmi jó nyájasság, semmi világi nagy kincs!
Nosza, én nagy búmban így szólok magamban mondván: Lelkem*, rám tekints!
Egy kapu közében* juték elejébe vidám szép Juliának,
Hirtelen hogy látám, először alítám* őtet lenni angyalnak,
Azért ő utába így* szólék utána, mint istenasszonyomnak.
kegyes: a szeretett nő konvencionális megnevezése
szemeimnek tetszik: szemem elé tűnik
ezen: értsd: erre, itt
Lelkem: itt már a nőalak megnevezése
színét: külsejét, a testét
jobbrészre mind befedte: (ruhával) szinte teljesen eltakarta
fogada: értsd: ígérte
Venus fia: Cupido, azaz Ámor
vég lenne könnyeimben: vége lenne könnyezésemnek
ilyen: értsd: halandó földi nő, az az asszony, akit Cupido a beszélőnek ígért
felvér: értsd: felver (mármint a vadászistennő Diana veri fel a beszélő szívét mint vadat)
Lelkem: itt is a nőalakra vonatkozik, az ő megszólítása
kapu köze: kapualj
alít: vél, gondol, tart valakit vagy valamit valaminek
így: értsd: úgy, ahogy a következő, 39. számú versben olvasható