Testünkben rejtőző isteni minőségünket a hinduk és a buddhisták a Kincs a Lótuszbam (Mani padme) kifejezéssel érzékeltetik, Jézus ugyanezt Kincs a Földben, az anyagi minőségben kifejezéssel tette meg.
Leginkább a hinduk elmélyült belső vizsgálatainak köszönhetően ma már tudunk ennek a Kincsnek pontosabb megjelenési formáiról.
Ramana Maharshi szép ábrát rajzolt, amiben Atmant, isteni Tanu énünket, a tudatot képviselő Kék Gyöngyként és az azt körülölelő finom energia-lángokként rajzolta meg, ami a 7. csakrában nádi, csatornák nélkül szabadon csatlakozik a korona-csakrához.
A kék gyöngyöt nem lehet helyhez kötni, szabadon mozog a testben, szeretett közege a szív. A hinduk úgy fejezik ki, hogy hüvelyknyi kis lényként érzékeljük az Isten meg jelnését a szívünkben. Atman egy része a finom testeink (asztrál, mentél, kauzál)-hoz csatlakozva ezek fogságába esett A fogságba esett Atman alakul Dzsivaként a lelkünké. Atman az isteni tulajdonságok közül leginkább mintegy a sa t(létezés) és chit (tudatosság) minőségeivel jellemezhető. Nőiesebb energia része a shakti, vagy kundalini energia-áramként észlelhető bennük.
Kezdetben alvó állapotban rejtőzik a gyökér-csakrában. Felébredése után emelkedik a gerinc-csatorna mentén és legvégül visszaérkezhet a megnyilvánulatlan Istenségbe, amelynek mintegy nem menyasszonya, hanem szalma-özvegye volt.
A szanszkrit mondás utal arra, hogy testünk isteni minőséget burkol be. Mint fentebb már említettük, Atman az isteni minőség bennünk a Tanu énünk és ő, valamint az isteni női Szentszellem energia, a shakti (kundalini) alkotják a belső gurunkat.
A shakti a két energia-árammal, az ida és pingalával egyidejüleg odaérkezve megnyitja belső látásra a két szemöldökünk között lévő un. harmadik szemünket, ami ekkor a külső világon túlmenően befelé a 6.7. csakra világába is lát.
A férfi test 9 külvilág felé néző nyílásán túlmenően, a magasabb régiókban megnyílhat az Isten felé vezető 10. kapu.
A felső régió, nisarga bindu (csepegtető gyöngy) rendszere nektárt = amritot termel, s a termelést az idáig felemelkedő shakti felfokozza.
A termelt nektár megfelelő csatornákon át leszállhat a testbe boldogság élményt keltve. A legmagasabb boldogság fokozatai viszont a Samadhik.
Ez az isteni minőségre, Atmanara való intenzív és tartós koncentrálásra alakulhat ki, mivel kesze-kusza godolataink helyett az ezektől mentes Abszolút Tudatossággal léphetünk kapcsolatba.
Fizikai életünk úgy ér véget, hogy a Kék Gyöngy elhagyja a testet, aminek durva anyagi, fizikai működése erre leáll.
Dzsíva pedig kivezeti finomanyagi testenket a túlvilágra. Itt minőségeiknek megfelelő tartományban kerülnek. De eredményes túlvilági tisztulásuk letővé teszi felsőbb régióba való emelkedésüket. Amikor már kauzál testünk be tud lépni az Istenhez legközelebb lévő kauzál tartományba, ezt nevezzük a test feltámadásának.
E tartomány ura dönti el, hogy mikor lesz alkalmas arra, hogy visszalépjen az eredeti Megnyilvánulatlan Istenség örök életébe. Az üdvösség már előbb elérhető, a szoláris (Nap jellegű) asztrál régió purgatóriuma fölötti asztrál-menyországban. Ide a kísértőnek már nincs joga belépni, az állapot biztonságosan megőrizhető.
Az isteni minőséggel való azonosulásunkat a következő mantra fejezi ki:
(Sat-Chit-Anando-ham = Lét,Tudat-Boldogság vagyok).
E hármasságot Ramana Maharshi azonosítja az Atya-Fiú-Szentszellemmel, amelyet az Istenség elsőként bocsátott ki…
Ananda, a feltétel nélküli szeretet és az ebből adódó boldogság Szelleme. A hinduk ezt a régiót Igaz otthonunknak, Satyalokának nevezik A mantra énünknek azt a felismerését fejezi ki, hogy Istennek vagyok egy kis része, gyermeke.
És hadd zárjam e tényt és hatásati úgy, ahogy egy örömteli szent ének kifejezi:
Nem süllyedhet el a hajó,
Ha bent az Ég és Föld Ura pihen,
A habok szelíden engednek nekem
Csend, csend legyen,
S ebben a csendben
a félelemből legyen reménység,
s a halálból Élet..
Irodalom:
Goszwami: Laya-yoga
Ramana Maharshi: Oltalmazó Útmutatás
Utószó:
Ramana Maharshi e két közismert mondást kissé másképp értelmezi a megvilágosodott emberekre, akikben az egó, ami egy mentális gondolat, kénytelen volt átadni az irányítást az Önvalónak, tehát Istennek. És ez annyiban is különbözik az eredeti mondáoktól,hogy a Lótusz szirma is Isten, és Önvaló,mint a valóságban minden az egész, Univerzumban s ugyanígy az Anyaföldünk is. A fenti állításokat ebben az eszmerendszerben értelmezni olyan feladat, ami egy olyan dnyánit,bölcset igényelne,mint maga Ramana Mahasrhi.