001.1. BEVEZETÉS A VALLÁSOK VÉGSŐ IGAZSÁGÁHOZ

A Metaelmélet különböző ágaira vonatkozóan Varga Csaba külföldi megbízást kapott 2005-ben egy angol nyelvű CD elkészítésére. A vallási rész megírásával engem bízott meg. Barátaim bíztatnak, hogy ennek a magyar nyelvű változatát tegyem fel a honlapomra. Ezt most meg is teszem. de egy bevezetésben adnék néhány kiegészítést és néhány egyszerűbb, összefoglaló definíciót a mélyebb, vagy könnyebb megértés céljából. Írásom magas rendű, bölcs mesterek tanításain alapszanak, olyanokon, amik engem megérintettek. Sajnos, nem állíthatom, hogy egyben saját tapasztalataimról is szól a beszámoló, de talán mégis sikerül olvasók tudatát ill. szívét tágítani általa, és kezdetnek ez sem megvetendő.

A túlvilágra vonatkozóan első könyvemben, Az Élő Fény Árnyékában a hindu Juktesvár mester halála után a túlvilágról Jóganandának adott tanítását saját fordításomban közöltem. Azóta Jógananda könyve, az Egy jógi önéletírása magyarul is megjelent, és ez a túlvilági tanítás olvasható a 461-477 oldalán.

A bevezetésem egyik altémája az evolúció.

1. Evolúció

Többen állítják, hogy korunkban az embernek új faja, vagy alfaja kellene kifejlődjön,ugyanis egy

faj fennmaradása nem jog, biztosítása rajtunk is múlik

Thich Nath Hanh fajfejlődésünkre a következó sort javasolja:

• homo erectus>homo habilis>homo sapiens>homo conscious. ⁽¹⁾

Tudatosságunk kis része az éber tudatosság, sokkal átfogóbb része—buddhista fogalommal—a tároló tudatosság (mi tudattalannak nevezzük) és ennek feltárása, aktiválása lenne az evolúció feladata.

Bevezető gyakorlatként ajánlható, hogy a kisdedkorunktól halálunkig tartó ego-tudatosságunkat éber tudatosságunkban szorítsuk ki a részleges tartományba. Vonatkozik ez az egész programozásunkra is : nevünkre, nemünkre, testi családunkra,neveltetésünkre, szexualitásunkra, világnézetünkre, anyagi helyzetünkre, betegségeinkre, eljövendő halálunkra is, és akkor már csak egy folyamatos, tudatos életfolyam marad, amin a testi létünk csak egy picinyke gyöngy. Jelenlegi szívtáji közepünkből irányít. Következő fejlődési időszakunk feladata úgymond egy „pólusváltás”, az agyközpontúságból a szívközpontúságba.( A hindu Aurobindo mester kb. 300 évet feltételez ennek bekövetkeztéig, ami előfeltétele lenne pl. a háborúk megszűntének is). Mert, ahogy Ramana Maharshi egyik tanítványa Annamalai swami kifejti: e fejlődés megvalósulása abban áll, hogy mindenki szívközpontját azonosnak érezzük a sajátunkéval és az Univerzumban éppen mindent az Istentől (a megnyilvánulatlantól is) áthatottnak tapasztalunk.

Hadd idézzem ismét a buddhista tanítást: e szívközpontokat áthatja a maitri(=szerető kedvesség), karuna(=együttérzés), mudita(=öröm) és upeksha(=egymás meg nem különböztetése). Az ezeket megvalósító kitágult szív képes minden szenvedést és negativitást befogadni és átalakítani, elsősorban megértés és együttérzés révén.

A spirituális fejlesztő módszerek értékére vonatkozóan röviden ( Mello alapján) azt lehet mondani. minden szellemi praxis, ami ego-csökkentő és alázatra és egységre tanít:jó, és minden praxis, ami ego-növelő és hatalmat és érdeket szolgál: rossz.

A módszerekre vannak tanítóink. Vannak nagy Igaz Mesterek (Szatguruk), és vannak tanítók, akik először szállnak le hozzánk, hogy segítsenek, és vannak akik itt megvilágosodtak és újból leszállnak segíteni .De tudnunk kell, hogy vannak csalók is, akik félrevezetnek és megkötnek alacsonyabb szinteken.

Hadd közöljek néhány részletet Thich Nath Hanh módszertani ajánlásaiból. Éber lélegzéssel (ami összeköti a tudatukat és tudattalanunkat), érzelmeinket befolyásoló éber mosollyal és testünket tudatosító éber lépéseinkkel támogatva végezzünk Szív-meditációt. Először önmagunkra vonatkozóan, azután valakire, akit szeretünk, azután valakire , aki ellenszenves nekünk és végül mindenkire kiterjesztve. Mintaként a következő fő témákat említjük meg:

• Hadd legyek szabad a sérülésektől (haragtól, csüggedéstől, félelemtől, szorongástól).
• Hadd tanuljak meg mindenkit megérteni, vele együtt érezni és őt megszeretni.
• Hadd tudjam minden nap megöntözni magamban az öröm és boldogság csíráit.
• Hadd legyek szabad a ragaszkodástól és ellenszenvtől, de ne legyek közömbös.
• Hadd legyek könnyed, békés és szabad.

Végül egy egyszerű, csendes, összpontosítás révén jutunk el a szívközpontunkban Isten megtapasztalásához. A végső eredmény: megértés és együttérzés mindenki felé.

Aurobindo szerint a szívre koncentrálódás 300 éve után következne egy 5000 éves divinizációs folyamat, amikor formafeletti tudatminőségekkel gazdagodna az emberiség és fínomítaná önmagát és a Földet.

De a divinizáció csírái már most is megjelennek, ha a helyes meditáció a gyakorlóban szeretetet,örömöt, békességet,béketűrést,szívességet,jóságot, hűséget szelídséget és mértékletességet alakít ki.(A Biblia e sajátságokat a Szentlélek gyümölcseinek nevezi).

2. Élet és halál, létezés és elmúlás

Az emberiség egységesen (mint minden más) a megnyilvánulatlan Istenségből és vele egységben keletkezett és majd oda is fog visszatérni.

Ezt hangsúlyozza utolsó könyvében Bernadette Roberts, a keresztény misztikus is, akinek az élményeit az Úr ruháját hordja minden c. könyvemben ismertettem.( Időközben 2017-ben álmában elaludt, mint ahogy írták, akik ezt velem közölték:Istenben, úgy ahogy egész életében is benne élt.)

A meg-nem nyilvánult Istenségből származó tudatosság azután kölcsönhatásba lép az isteni alig-anyaggal, a fél-anyaggal(=energiával),a finom anyaggal (=kvantumvilággal), és a durva anyaggal, amelyek egymással mind kölcsönhatásban vannak. Ez a Tudatosság Tánca. Mi itt a Földön a durva anyaggal való kölcsönhatását észleljük elsősorban.

Ramana Maharshi szerint halálunk után legtöbb ember ide tér vissza, ez a vágya és tennivalója. Néhányan finomabb világokba kerülnek és nagyon kevesen visszatérnek az eredeti Forrásba.

Összetevőink sorsáról a halálban a következőket mondják.

• a test meghal,
• a lélek az álomhoz hasonló állapotban létezik tovább,
• a szellem és az isteni én megmarad, az utóbbi irányításával.

Az egyes összetevők idődimenziói egyre hosszabbak.

Mint a fentebb említett Juktesvár beszámoló is tudatja velünk, a túlvilágon is folytatódik a fejlődés és ennek is megvannak a maguk segítői. Ő maga a lelkeket az asztrál síkról segíti tovább a kauzál (oki) síkra.

A létezésből való kilépéssel a buddhizmus foglalkozik legrészletesebben. Előfeltétele nemcsak az elmúlás elfogadása, hanem minden megnyilvánulás elengedése, majd a visszatérés a nem-születés/ nem-halál, lét-nemlét állapotába, ami mindíg is áthatott minket. Aki az itt élők közül ezt tudatosítja, úgy él az itt-és-mostban mintha örökéletű lenne, és minden képességével az emberiség és a bolygó érdekeit szolgálja.

Jelenlegi tudatosságunk szintjén talán ennyi elég, hogy legyen valami fogalmunk az Univerzum szavakkal kifejezhetetlen titkaiból.

Most pedig akkor jöjjön a lehetetlen bővebb megközelítésére való próbálkozás.

[1] Ez utóbbi fogalom Timothy Baldingtól ered, másoknál Homo superior, Metahuman, a Holnap embere stb. szinonimák szerepelnek. Harari Homo Deusát azért nem említem, mert a mesterséges intelligencia algoritmusai révén jönne létre, és ez már nem a vallás területe.