A MAGYARSÁG KÉRDÉSE

Sajnos Kopp Mária felmérései a Magyar Lelkiállapotról, valamint Zseni Annamária és Jelenczki István Öntérképe, továbbá a betegség statisztikák, miszerint Európa legbetegebb országa vagyunk, azt igazolják, hogy lakosságunknak komoly testi-lelki problémái vannak.

Az utóbbi oldalról közelítve az Öntérkép arra is utal, hogy ebben szerepet játszik a nemzeti tudattalanunk károsodása is. E szerzők szerint a múlt feldolgozatlansága és az életerő lekötöttsége is oki tényezők ebben az állapotban, és teendőként a múlt feldolgozása és gyógyulása szükséges ahhoz, hogy a megfelelő rend (én még hozzátenném,hogy embereink szövetsége is) kialakuljon. Ehhez szerzők a szakralitást is szükségesnek látják (és én is), hogy a pozitív áthangolódás létrejöjjön és az életerő növekedjék. Grandpierre Attila szerint a helyes világnézetben az anyagelvű, értelmetlen létezés helyett annak a tapasztalása is szükséges, hogy átérezzük, hogy egy élő és értelmes univerzumban létezünk, és életének és értelmének részesei vagyunk. Kisebbrendűségi érzésünkhöz az is hozzájárul, hogy gyökereinkkel nem vagyunk tisztában és múltunknak csak a negatív oldala tölt el, továbbá közösségünk értelméről, céljáról nincs tudomásunk.( Számomra mélyenszántó volt Maharishi Brahmananda hindu jógi mondása, hogy:” India szakrális hagyománya többezer éves. Gyökereink keresésekor mi is nagyon mélyre kell menjünk:régebbre, mint Attila.” Ide pedig csak többezer éves nyelvünk fonala vezet.( De nem könnyelmű szóhasonlító játékok révén— hogy karikírozzam: Tiglátpilezár az tk. Téglát pazarol). Számos más nemzetnek van ismerete kulturális, vallási gyökereiről és ez bizonyos önbizalmat, összetartozás érzést is ad nekik. Anélkül, hogy annak látnám szükségét, hogy ősi vallásunkat felelevenítsük (pl. a németeket sem javította meg Wotan kultuszuk ismerete), számos kutatónknak hála, nagy vonalakban már kimondhatunk ismereteket gyökereinkről. (Mellőzve, hogy érintsük a még tisztázatlan kérdéseket—amikről sajnos képviselőik eléggé észrevehető ellenségessége is el kellene tűnjék, a sokat emlegetett Hunor-Magyar összedolgozás szövetsége mintájára és nem az elvben elvetett Kain-Ábel, vagy Romulus és Remus minta átvételével). Nagy értéknek tartom Grandpierre Attila tudományos szakemberekkel lektoráltatott felismeréseit a Kárpát–medence valamint a Selyemút népcsoportjainak embertani,régészeti, vallási,népművészeti, nyelvi rokonsága vonatkozásában. Ez mindjárt egy hatalmas rokoni háttér érzését kelti fel bennünk a Kárpát-medencétől a Távol-Keletig kiterjedő térség lakóival, akiknek erről szintén tudomásuk van.( Most már tudhatjuk, hogy egyes szkíta népeknek melyek voltak a totemállataik, felszínre kerültek díszes övveretek, amelyek hasonlóak a mi honfoglalóinkéra, találtak szép, hun üstöket, és áldozati kelyheket, sőt aranyveretes ruházata alapján egy feltehetőleg szakrális vezető „Aranyembert” is sikerült restaurálni. Süvegén elől hosszú függőleges aranytollak jelzik felső orientációját, oldalt pedig a három világ rajzolódik ki, a felső madarak, a középső földi-, az alsó vizi-állatok révén. De egyidejű leletek között van harci zászló is, a tetején félelmet keltő, vicsorgó farkasfejjel. Bizony harcok jellemezték már ezt a kultúrát, a kínaiak nem hiába húzták fel a Nagy Falat).

Talán elég valószínű, hogy az utolsó jégkorszak alatt a Kárpát-medence éghajlata valamivel védettebb volt a lakosság túlélése és művelődése szempontjából. (6000 éves, rovásírásos régészeti leletek is bizonyságot adnak erről). A kedvezőbb éghajlati viszonyok beálltával a lakosság száma gyarapodott, és kisebb részük Nyugatra, (pl. etruszkok, sziciliaiak), nagyobb részük Keletre is kirajzott és számos néppel-törzzsel találkozva egy sokrétű nemzetséggé alakult, amelyek több (2 sőt esetleg 3 hullámban, mint hunok, avarok, magyarok) is visszatértek a Kárpát-medencei rokon népek körébe. Nyelvünk fennmaradása ennek a rokonságnak bizonyítéka lehet és népművészetünk jelentős hasonlósága keleti rokonságunk tényére hívja fel a figyelmet. A magyarság Kárpát-medencei hosszú tartózkodása alatt a nyugati műveltség hullámai (románkor, gótika, reneszánsz, katolicizmus,

protestantizmus) elérkeztek a Kárpátok vonaláig. Utóbbi időkben Keletről az orthodox kereszténység is behatolt területünkre, amit én pozitívnak ítélek meg, idézve II. János Pál pápát, hogy vallásunk”két tüdővel kell lélegezzék” különösen, mivel az orthodox hagyomány erejét a modernizmus kevébé szorította vissza, mint a Nyugat kereszténységéét. Tehát indokolt azt mondanunk, hogy híd-ország, komp-ország vagyunk Nyugat és Kelet között, és ez a jelenlegi globalizációs hullámban (sőt esetleg a várható erő-egyensúly eltolódása során is) értéket, bizonyos hivatást is jelent. Lássuk, milyen hagyományaink utalnak erre.

Ősvallás

Úgy hiszem, hogy a Rábaköz túlélő táltosainál elég helyesen hagyományozódhatott a honfoglaló magyarok vallási eloszlása. Szerintük ez a következő volt (Máté Imre szerint).

· szeredások (=Zarathustra hívők),

· manósok,

· köztük a borotvált fejűek, a tökösök. Ők a manicheus kereszténység hívei voltak.

· Ezek inkább a vezető rétegekből kerültek ki, és a népesség kb. 50%-át közelítették meg.

· A nép a bönhöz hasonló un. bühnös természetvallást követték (mint a 9 bűvölet hívői).

· Ők is megközelítették a népesség felét. Rajtuk kívül voltak még más vallásúak a

· mózsiások (Mózes-hitűek) és

· böszörmények (muszlimok) is.

A bühn vallásban a nemek egyenlők voltak, a nagyobb egységek (törzs , nemzetség, család elsőbbséget élveztek az egyénnel szemben (v.ö. nyelvünkben a vezetéknév előbb áll, mint a keresztnév, az ország előbb,mint a város és a lakcím. A korszak is fontosabb volt mint a pillanat, az ősök komoly tiszteletben részesültek. Pártolták a jó szomszédságot(legalábbis saját törzseinken belül). Az aszkézist nem, hanem a természetes életet kedvelték.

A honfoglaláskor kettős fejedelemség alatt éltek, a spirituális vezető a kende, a gyakorlati élet vezetője a gyula volt ( A közeli keleti birodalmakban, úgy tudjuk, a vallási vezetőt 40 év után, vagy valamilyen áldozatvállaláskor, vagy csapás esetén szakrális gyilkosságban részesítették. Így Álmost is, hogy erős szellemi szintről segítse a honfoglalást). További méltóság volt a horka. Ezt képviselte pl. Koppány, aki trónigényének esett áldozatul, amikor István az erősebb germán hódítással szövetkezett, a bizánci orientációjú Koppánnyal, Ajtonnyal és Gyulával szemben. Így biztosította az ország egységét—a török hódoltságig (Megelőzve egy korai Trianont. Sajnos a későbbi történelmünk során is Nyugat és Bizánc egyaránt igyekezett hatalmat nyerni az ország felett. És a törökvész népírtása után (amelynek során a fiúkat elvitték janicsárnak, a lányokat háremhölgynek, harcosainknak pedig „Két pogány közt egy hazáért omlott ki vére”) már csak”felülről nézve” volt meg az egységes ország. Majd Trianon adta meg a végső döfést.De a törökvészig még egységes birodalom volt területünk.

Saját véleményemet mondom, hogy „Régi dicsőségünket” nem kívánom „szerecsenmosdatásnak” alávetni. Kalandozóink nem gyakoroltak olyan kegyetlenséget, mint Dzsingisz kán és Timur Lenk, de ügyesen kilőtt nyilaik sok emberéletét kioltották.( És azért gondoljunk a saját elnevezésű: Vér-Bulcsúra is). És a Turul-dinasztiánkon , az Árpádházon belül számos trónviszály, hatalmi harc esett meg.(Grandpierre K. Endre részletes tanulmányait szomorú olvasni Koppány haláláról és az Árpádkor trónviszályairól, királyaink sokszor nem természetes haláláról, de más, egocentrikus birodalmak,Anglia, Franciaország stb. történelme is legalább ilyen véres volt). Magyarságkutatóink védik ideálunkat a szent Turul nemzetségről, az Árpádházról. Én, sajnos, el tudom hinni a Máté Imre vezette Yotengrit állítását az „Árpádok árulásáról”. Hatalmuk érdekében megszegték a Vérszerződés törvényét. És végül --német szövetségünkkor-- feladták régi mellérendelő társadalmunkat,/amelyre nyelvünk utal/ egy alárendelő társadalomért, és az ősi Hunor-Magyar testvéri szövetséges elvet, a Romulus-Remus sémáért. Azóta—tehát több, mint ezer éve-- érvényesül köztünk az un. „turáni átok”, a pártoskodás, széthúzás—mind a mai napig. Nem kis feladat visszamenni az ősibb, tisztább gyökerekhez.) Vezeklő, szent Árpádházi királylányaink tekinthetők hajdani „fényességünknek”.

A körülményekről visszatérve a vallásra, a magyarok eredeti hitét teopantizmusnak tekinthetjük (=minden Isten, minden lélekkel átitatott, tehát animista), henoteizmussal, tehát az isteni funkciók nevesítésével társítva.

Máté Imre szerint, a végtelen örök szellemiséget Yo-tengritnek nevezték. A kínaiak adataiból tudjuk, hogy a hunok legfőbb istene Tengri volt (az égi tenger). A rokon vallásokat, a mienket is tengrizmusnak is nevezhetjük. Isten szavunk ősi, többféleképpen eredeztetik. Egyik értelmezése az Isz(=szellemiség) mint a Szusz (= lelkiség) felettese és a Tengri szóból kovácsolódott össze.

A részfunkciók isteneként a bukovinai székely népmesében mai napig fennmaradt a Nap isteneként az Arany Atyácska, a Hold istennőjeként az Ezüst Anyácska elnevezés. A Föld istennőjeként is túlélt a Nagyboldogasszony, a Hold istennőjeként (vagy Napba öltözött asszonyként) a Babba, „megkeresztelve” Babba Mária. (A Yotengrit vallás Gönüz ill.Ukkó(Öskű)anyánk elnevezés ajánlatát nem fogadják el általánosan. A Göncöl rokonszó csillagmítoszunkban egy fő-fő-táltost jelentett, aki eltört rúdu szekerével felkerült az égbe a Göncöl –szekér uraként).

· De a Kisboldogasszony, vagy Kisasszony, a

· kísértő Szépasszony és az

· Ördögasszony nevek túléltek hagyományunkban.

(A perzsa vallás Ahrimánjának megfeleltetett Ármány nevünk, úgy tudom, nyelvújításkori).

Végeredményben a hit az égi tűz tűzvallásaként, az indoiráni fényvallások közé sorolható.

Népünk Ménrót(=Orion csillag) vagy a Nyilas csillagkép és a Fehér ló(=Tejút) gyermeke.

A mindenütt megjelenő lélek tündérekben és törpékben, manókban is megjelent. Voltak ártó rossz szellemek is (fene, guta stb).

Az állatáldozatokat a Zarathustra vallás betiltotta, úgyhogy a felszentelt lovak feláldozása már a honfoglalás után nem volt olyan általános (de a vezérek sírjaiban lovas temetkezésre ,ló koponyára, végtagcsontokra lelhetünk, esetleg kitömött lóbőr is előfordulhatott, v.ö. a szólással. „húzza a lóbőrt”) Lehet, hogy az élők is használtak lóbőr takarót. És áldozatokra utalnak az Áldozókő, és hasonló elnevezések és rituális összejövetelekre a Szentkút stb. kiemelt helynevek. Sírjaink aat mutatják, hogy a túlvilágot e világ tükörképének tartották. Máté Imre szerint a halál-tudatosságnak három szintje volt. 1. Nem tudatos halál. Ilyenkor – úgy tartották -- a szellemcsíra egyéni tudatát vesztve süllyed vissza eredetébe. 2. Tudatos halál. Utána a szellem reinkarnálódik, újraszületik. 3.Ha valaki elég nagy Szellemmé nőtte ki magát itt, akkor önálló lényként, őrzőként, őrszellemként működhet odaát.

Teremtésmondánk (egy eredetileg szántalpon, majd kacsalábon forgó) Világfát (Életfát, Tetejetlen fát) alkotott meg, felső, középső és alsó világokkal, rajtuk élő sárkányokkal, legfelül fő totemállatunkkal a Turullal (aki a legmagasabbra szálló madár, a kerecsensólyom elnevezése). Talán időben korábbi totemállatunk volt a szarvas (aki a beltenyészet elkerülésére más törzsek szép lányaihoz is elvezette fiainkat, vezéreinket).

Mindezek csillag mítosz alakban is megnyilvánultak. Nimród (Ménrót) atya a nagy vadász az Orion csillag, fiai Hunor és Magor(Magyar) az Ikrek csillagkép, akik vadásznak a csodaszarvasra (amit az Auriga és Cassiopeia csillagzatok formálnak meg).

Őshazaként meséink említik a Csallóközt, van mondánk Attila(Atyácska) Isten kardjáról is.

László Gyula régészünk elég adatot feltárt ahhoz, hogy kettős honfoglalásról, az avarokéról és a rokon magyarokéról írjon. Újabb őskutatóink a hunokat is feltételezik harmadikként. (Balaskó Tibor, Máté Imre tanítvány személyes közléséből úgy tudom, köreikben azt tartják, Attila népének legközvetlenebb utódjai a csuvasok, a mi genetikai rokonságunk abból ered, hogy két hun törzs, a Borsán, és Darhán csatlakozott a magyar törzsszövetséghez).

Szerintem a későavar Nagyszentmiklósi kincs kancsóinak gyönyörű domborművei elfogadhatók a mi mitikus világunk ábrázolásaként is.

• A képeket Totemállat nászként ( madár és szarvas)
• Vadászmágiaként (Égi vadászatként)
• Emese elragadtatásaként a Turulhoz (Égi eredetű vezetőink fogantatásaként)
• Szakrális fejedelmünk hasonló Turulhoz ragadatásaként,
• Valamint a győztes földi fejedelem dicsőítéseként foghatjuk fel.

Egyik kancsón egymás alatt és fölött garabonciást és táltost láthatunk( a garabonciás küzdelmével és a táltos győzelmével, amint az „külső ruháját” levéve „lángokkal borított” feje fölé tartja azt). Az alsó ill. felső pozíció a kifejlődést valamint a dominancia állapotait mutatja be.

Ugyanis szellemi vezetőink hierarchiája így festett.

• fő-fő táltos
• tudó
• arvis (orvos)
• javas(gyógyító)
• garabonciás diák
• bács(a) (regős)
• harsány (előénerkes)

Táltosaink fennmaradt regős énekünkben is (regöléssel rejteznek /révülnek).

Így „ Hej, regö-rejtem”. (A sztyeppei népekről úgy tartják, nem az OM volt az alapmantrájuk, hanem a kilégzésre utaló HU. /A Daszkalosz tanítvány, Nick Demetry ma is használja ezt a mantrát. / Lehetséges, hogy ez élt túl az aktiváló hatású Huj, huj hajrá kiáltásunkban, míg az elmélyülésben a Hej, regő, rejtem).

A táltosok születési adottságaik és képzésük folytán az Életfa magasabb régióiba szállhattak, szellemi segítségért. Továbbá folytattak szellemi harcokat is ellenséges lényekkel.A táltoslépzés fokozatait rekonstruálhatjuk a Mirkó királyfi és hasonló népmeséinkből.A „kis királyfit” átrepíti táltoslova a rézhídon(= Vénuszon és földi kapcsolatain),az ezüsthídon (=Holdon és és vonatkozásain) és az aranyhídon (=Napon és az égi vezetőkön keresztül) oda, ahol a kurtafarkú kismalac túr(spirál galaxisunkat is elhagyva) az Üveghegyig(=Egyetemes Tudat), sőt az Óperenciás tengerig (= a megnyilvánulatlanig). És az utazás sebességei olyanok, mint a madáréi(testiek), mint a szélé (lelkiek), vagy mint a gondolaté (szellemiek). A fő-fő táltosok „repülése” ilyen misztikus-mágikus magaslatokat ért el.(Meghaladta egy későbbi, átlagos pap szellemi szintjét).

A keresztény Magyarországon főként II.András alatt a Magyarországra küldött Teuton János inkvizitor vezetésével folytak táltos-perek. Jegyzőkönyveikből tudjuk, hogy a táltosok énekeltek hősi énekeket. (Ezek elvesztésén nem nagyon búsulok, mert minden hősi ének gyilkosságokkal telített). Szerintem elegendő, amit táltos lovag királyunk Szent László legendáiból tudunk. De idézném egy bölcs táltos vallomását, akit Nap-imádattal vádoltak az elvont láthatatlan Istené helyett. Ezt nyilatkozta: a kettő ugyanaz. Ezzel elárulta számunkra a táltos hit lényegét.

Ünnepeik

Talán legnagyobb a Téli Napforduló kerecsen-sólyom reptetése dobolással, kürtöléssel., azért, hogy a magasan repülő madár segítse a Napot fordultában, és energiáit hozza le hozzánk a Földre.

A Nyári Napforduló az Ispiláng ünnepe volt. Ispilángi tűz-ugrással, forgószél-tánccal , ló-futtatással. (Győztese később talán fennmaradt a pünkösdi királyaink alakjában)

Tavaszi Napéjegyenlőségkor volt a Tavasznyitó állatkihajtás új zöld ágakkal.

Életfa(májusfa) állítás és

Zöldágazás.(Késői maradványa a „Bujj, bujj zöld ág, zöld levelecske’ gyermekjáték. . A dalocska szimbólumának van erotikus magyarázata is, de a nyitott Aranykapu kozmikus Nap-tiszteletet is jelenthetett.

A szó-mágia, természet-mágia, ráolvasás, jóslás más gyermekjátékainkban is fennmaradt Pl. „Gólya, gólya, gilice”ének szövegében a varázslással történő gyógyítás jelenik meg. A „Cickom, cickom „ énekünkben „a Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda” megfejtése már több fejtörést okozhat. A szitán apró szemekkel jósoltak, az idővisszafordítással

mélyebb oki eredetre is utalhattak. De olyan variánsban is előfordul a dal, aminek első sora: „Legyen már a télnek vége”, s akkor olyan jóslatra is gondolhatunk, hogyha vége van télnek , hamar újra ismétlődik a szerelem és lényem központja már ezt dobolja . De akad olyan elképzelés is az időt visszafordító dalocskára, ami a magasabb, tablót-látó tudatra utal, amelyben a tér-idő keretei fellazulnak.

Az őszi Napéjegyenlőségkor a betakarítási ünnepekre került sor, az utoljára érő tök ünnepével bezárólag.

A nép pártfogói.

Mátun. a Magyarok választott Istene, az első nagy hun király volt és később

Boldogasszony anyánk. Mindkét esetben mi magunk is közre kell járjunk segítségeik beteljesedésében.

„Hungaricumok”

Ennyi hagyomány talán már elég gyökereink átérzéséhez. De még hozzájárulhatnak „hungaricumjaink” a Pap Gábor által feltárt: veleméri fénytemplomunk, a manicheizmus emlékeit is őrző kazettás templommennyezeteink,a Szent Korona és a Csontváry zseniális Nap-út festészetében felmerülő keleti Zodiákus ábrázolások.

(Az ismertebb elérhető hagyományainkról, a honfoglaláskori fém-veretekről, a székelykapukról, kopjafákról A „Ponttól a mandaláig „ c. könyvemben részletesebben írtam, itt most ezekre nem térnék ki).

Viszont—mint már mondtuk—igazi bizonyíték archaikus nyelvünk és dinamikus, természetközeli népművészetünk. Pap Gábor az utóbbit is—sok értéket feltáró módon—analizálta.

(Meg kell mondanom, jobbágyságunk történetét is végigtanulmányoztam. És fel kellett bennem ébredjen Petőfi kérdése:”Nem hallottátok Dózsa György hírét?”Bizony, igazi csoda, hogy az ő életviszonyaik között élő természetközeli népünk, kreativitása révén ennyi értéket létrehozott. És nagy szerencse, hogy ennek javát sikerült begyűjteni, még mielőtt a korunkra jellemző drámai csökkenés a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság számában beállt.)

Nyelvünk

A nyelvünkről annyit mondanék, hogy a finnugor (Hunfalvi, Budenz)—török(Vámbéry) nyelvészeti háborúban a mérleg nyelve jelenleg inkább az utóbbi felé hajlik. Bár az egész pontos (onogur, türk, iráni) rokonsági fokok még feltárásra várnak,de annyit kijelenthetünk, hogy a népes(magyar, urali, török, mongol stb. népek) Uralaltáji (Turáninak is nevezett) nyelvcsaládjához tartozunk.(Valószínűleg az izoláló kínai nyelv ősibb, a nemet megkülönbözető sémi és indoeurópai nyelvcsaládok az uralaltájinál újabbak. A sumér birodalom nyelve sajátos, izoláló-agglutináló nyelv

volt, nyelvtanát nem sorolják nyelvcsaládba, un. szigetnyelv. Később északra menekülő lakói—nyelvileg—is keveredhettek más nyelvcsaládokkal.)

Az uralaltáji nyelvek nyelvtani sajátságai a következők.

• ragozó szerkezet (agglutináció) ( A tamil és finnugor nyelvek úgy ragoznak, mint mi.)
• magánhangzó harmónia
• mássalhangzó torlódás elkerülése
• nyelvtani nemek megkülönböztetésének hiánya
• tulajdonragok használata (pl. kutyám, kutyád)
• birtokló ige kerülése (nem birtokolok, hanem nekem/számomra/ van kutyám stb.)
• számnevek után egyesszám (pl. száz kutya)
• névszói állítmány igei nélkül (pl. András tanár. Ez az első jele ezekben a nyelvekben, hogy nem az Igazi Énnel, hanem a szereppel azonosulunk).

E sok nyelv között a nyelvtani szabályok mellett a személyes névmások terén találhatók hasonlóságok, az alapszókincsben alig. Ez arra utal, hogy közös eredetünk ősi évezredekre nyúlik vissza. Az egész, nagy nyelvcsalád ”szanszkritja” a tamil nyelv, ami 2000 év írott és magasrendű szakrális hagyománnyal rendelkezik. (Ehhez majd még részletesebben visszatérnék)

A magyar nyelv alapszavainak rokonításába nem mennék bele, elkerülendő a 19. sz. nagy nemzeti lendületének naiv etimológiai szélsőségeit.(pl.Horvát István felvetését, hogy az Édenkertben is magyarul beszéltek, s az Úristen így szólt: Ád-ám, Ej-ha!)

Hagyományaink megelevenítése

Ámde hagyományaink mai értékes továbbfejlesztésének lehetőségére találhatunk követnivaló példát. Ilyen a lovasijászat. Ami a pontos célzás mellett az ember komoly erkölcsi fegyelmét, és a lóval való magasrendű kapcsolatot is igényel. Az eredmény számos világbajnokságunk és világrekordunk.

Hozzunk még egy példát a múlt ma érzékelhető szellemi hatásaira. Írtam, hogy honfoglalóink jelentékeny hányada „manós” (manicheus keresztény volt). (A Selyemút népei közül az ujgurok ezt a hitet közel száz évig hivatalos népvallásukként fogadták el. És emlékezetükben ma is él rokonságuk tudata velünk). Nos, a keresztény gnózis Tamás aktában található gyöngyszemét, a Lélek himnuszát—az anyai ágon valóban párthus hercegnőtől származó-- Mani is átvette gyűjteményébe. És nálunk Szimonidesz Lajos 1938-ban, a Világ vallásai c. könyvében( (1988-as reprint kiadásának 469. oldalán) gyönyörű verses fordításban közölte. Az interneten inkább szabadverses formában található, ezért szépsége érzékeltetésére a verses változat egy részét közlöm. A földre küldött királyfi, aki az értékes gyöngyöt a testies sárkány fogságából vissza kell szerezze, hogy Atyjához visszavigye az égbe,így énekel.

Bűbájos dalokat

Zengtem a tó körül,

Mígnem a csúnya szörny

Mély álomba merült.

Atyám neve parázs,

Anyámé meg varázs,

Mitől zár leesik,

És ajtó megnyílik.

A gyöngy!

A gyöngy itt van a kezembe!

Mehetek már haza,

Mi sem tart már vissza…

Atyám drága szívét,

Öröm hatotta át,

Mi meg zengtük neki

Örök hálánk dalát.

Bírom ígéretét,

Hogy tovább is viszen,

Mígnem áldozatom,

S gyöngyömet, a drágát,

Istenek királya

Lába elé teszem,

Aki adta, annak

A trónjához viszem.

Mi közünk van nekünk ehhez? Nos, népmeséink ”kis királyfia” nem a sárkányt, hanem a boszorkányt győzte le varázsigéivel. És nem a gyöngyöt, hanem, a királylányt nyerte jutalmul, akivel egyesült.

Mint fentebb láttuk, hajdani táltosunk erre azt mondaná: „A kettő ugyanaz”.

És néhány éve volt tanítványom, akit elbűvölt a Gyöngyhimnusz szépsége és többszáz oldalas disszertációt írt róla. (Biztosan tudok e mai újraéledésről—én lehettem az opponense).

Kell, hogy tartsam magam a „ne sutor ultra crepidam”(varga ne emelkedj a saru fölé) régi bölcsességhez. A gazdasághoz és politikához egyáltalán nem értek. Nem tudom, országunknak és népünknek milyen előnyös változásokat lehetne ajánlani ezek terén. (Pl. a kripto-valuták, és csak korrekt hitelfelvételek szerepe a bankuralom visszafogásában gazdasági szakemberekre tartozik).

De azt tudom, hogy a tudásunkat és a tudatunkat tágítanunk kell. Az egocentrizmuson is felül kellene emelkedni. Ez határozza meg az etnocentrikus nézőpontot is, amelyik lerombolja a jó szomszédság ideálját. Az emberek tudata kozmocentrikussá kellene váljék, és el kellene jutniuk egészen az Abszolutumig. Tudom, hogy ez nem lehet gyors, tömeges fordulat. De olyan egyének kibontakozására van szükség, akik „sóvá” „kovásszá” válnak. Ha a keresztény hiten keresztül, akkor abban meg kell elevenednie az igazi gnózisnak, misztikának és kontemplativitásnak, s az igazi gyógyításnak, s be kell fogadnia az új tudomány kvantumvákuum tengerét is. És akik más nagy vallásokhoz fordulnak, azoknak ezek hiteles, magasrendű oktatóihoz kell kapcsolódniuk—hála’ Istennek ilyenek már vannak országunkban –elkerülve az ezo-biznissz önkényes, időnként téves, alacsonyrendű szinkretizmusát.

Pozsgay Imre azt mondta, ha minden ugyanígy marad, száz év alatt a magyarság eltűnik. Valóban van nemzethalál is. Vágyálmainkat, hogy „Az nem lehet, hogy annyi szív..” már Márai megválaszolta Halotti beszédében: ” Maradj nyugodt. Lehet” „Eltűntek az aztékok is”. Igen, de ennek a nagyobb halálnak a bekövetkezési ideje nem olyan szigorúan korlátozott, mint az egyéneké. Szerintem kár lenne értünk, eddig még őrizhető színfoltjainkért. Aki képes rá, váljék „sóvá”, „kovásszá”, hogy elősegítse kijutásunkat a jelenlegi kátyúból. Segítsen minket ehhez a Mindenható Egy Isten!

Illyés Gyula szerint Himnuszunk az utolsó versszakában emelkedik igazi imává. Én is így érzem. Csak a szövegbe beszúrnék egy”Ha” szócskát, így:

Szánd meg Isten a magyart,

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Balsors, akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

(Ha) Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt.

Saját alakuló véleményem

Jómagam elfogadom Máté Imre véleményét: az eredeti Vérszerződés a Jószomszédság és Hunor-Magyar testvériség jegyében fogant. Az utolsó kettős uralkodópár. Kurszán és Árpád voltak.

Az Árpádok hatalomra törő árulása következtében a mellérendelő társadalmunk helyett átvették az alárendelő társadalmat és a Kain-Ábel elvet. Ez mai napig uralkodik, és előidézheti a nyirkai jóslat rossz prognózisát. A régi, tisztább elv visszatérése érdekében oltalmazónkhoz Boldogasszonyhoz fordulhatunk, imával, zarándoklattal.

Sajnos magyarságkutatóink illuzióikat védve, úgy mondják, támadják Máté Imre e felfogását. És jelenleg is az Árpádkort és kiemelten Szent Istvánt dicsőítik. (Természetesen ellenpróbánk nincs, nem tudhatjuk, hogy lett volna-e előnyösebb asszimilációs lehetőség). De először a meztelen valósággal kell szembenézni, utána lehetséges csak hozzákezdeni a javítási megoldásokhoz.

A fentiekhez, úgy érzem, még szükséges néhány részletesebb kiegészítést tennem.

Kiegészítés

Régi hagyományunkból még megemlíteném, hogy Álmos, szakrális fejedelmünk önkéntes áldozata nemcsak azért volt, hogy szellemi erejével segítse a honfoglalást, hanem ilyen esetben erőiket fiúknak is átadták.

S a dozmati regős ének szépségéből is érdemes idéznem. Az égi csodaszarvas így vall:

„Homlokomon vagyon felkelő fényes Nap,

Oldalamon vagyon árgyéli(=ezüstös) szép Hold

Jobb vesémen vannak az égi csillagok,

Szarvaim hegyén százezer szövétnek,

Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak”

És az égi szarvas alászáll, „ mert vagyok az Atyaistentől hozzád követ”.

Később a székelyek számára (akik valószínűleg korábbi itt maradt törzsek)

népballadáikban a csodaszarvas helyett az égről a „ fodor fejér bárány jődögél le”.

Ugyancsak a székely népballadában jelenik meg a csodamalom, úgy is mondják: ”székely szampó”. (A finnek szampójának legátfogóbb magyarázata: maga a Föld, a maga precessziós mozgásával, amint a kozmoszban aranyat (fényt), a földön lisztet, a tengerben sót őröl).

Fontos az is a meséinkben, hogy a táltos lovat parázzsal kell etetni. Felépülését belső tűzzel kell előidézni.

Említettem, hogy a Gyöngyhimnuszt Mani is átvette tanításai közé. Így lehetséges, hogy manicheus őseink is ismerhették.

Az Árpádháziak vetélkedéseiért királylányaik vezekeltek szent életükkel. Közülük említem Szent Erzsébetet és Szent Margitot, tössi Boldog Erzsébetet ( az „utolsó aranyágacskát”) Szent Kingát és Boldog Jolantát, Szent Piroska-Irénét, és Skóciai Szent Margitot, de még többen is voltak. Sőt az Anjou házból Szent Hedvig is nyomukba lépett.

És aztán az egész ismert magyar kultúr-történelem (amelynek pozitivitásait a Honlapomon lévő Hazám Magyarország, és Erdélyi zenés mozik révén próbáltam képbe /és hangzásba/ hozni). Ezek erői is ránk szállnak, hogy segítsék feladataink teljesítését. A Vörösmarty által említett „annyi szív”: Boldog Özsébtől, a hős várvédőinkön át, nagy hazafiaink, vátesz alkotóink és nagyasszonyaink egész során át. Magyar, történelem és művészettörténet órák hosszú sorát és köteteket tölti be ezek ismertetése. Itt fel nem sorolhatom. Talán csak egy villanás: Ady 11. táltos ujjának levágása hozhatta óriás zsenialitásának kétarcúságát? Mindenesetre szavát halljuk:”Dunának, Oltnak egy a hangja”. És József Attila is tanít: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés”. És amikor a „balsors” övez, jusson eszünkbe Áprily epigrammája:”Kétszer vesztettem el hazámat. Keress magadnak elveszíthetetlent”.

Hassanak ránk e kincsesládáik erői is.

Szellemi gyökereink kutatása az Attila előtti időktől

Maharishi Brahmananda Siddha- kríya hindu jógi tanácsát, hogy menjünk Attila elé, mint a szent hindu tanítások, megtettem. Egészen Agasthyáig,(Aggastyánig?) a dravida-tamil ősguruig eljutottam, de ez egy külön téma, külön cikk. Ime egy próbálkozás. „Kicsiny nyájunknak „ szól, akik szellemi úton kívánnak járni, és örülnének megtudni legősibb tanító gyökereinket, melyeknek tudása mai napig átöröklődött és virágzik.

Először is tisztáznom kell kilétemet, hogy esetleg miért nem igyekszem dicső múltunkat eléggé fényezni és így gyógyítani honfitársaink sebeit. Szász Ilma, talán „svábokból jött magyarokhoz” hasonlóan „szászokból jött magyar?” Ugyakkor születésemkor az Ilmák Erdélyben azért szaporodtak, hogy nevüket ne lehessen románosítani.Hogy is van ez? Igen szászokból jött magyar, legalábbb kilenc generációval ezelőtt. Akkor egy szász ember Illyefalvára költözött, német neve elfelejtődött, ő lett az „illyefalvi Szász”. És ilyen néven kapott Lukács nevű utódja nyolc generációval ezelőtt 1652-ben II.Rákóczi Györgytől köznemességet a „fenn az ernyő, nincsen kas” állapot mellett. Ő és utódai székely lányokat vettek feleségül és fiaik Illyefalva bírái, főjegyzői, követei , gazdatisztjei lettek, sőt volt köztük huszár is, és egy Mózes nevű ősöm protestáns hitéért gályarabságot vállalt. Nagybátyám, Dr. Szász Pál pedig Márton Áron harcostársaként került börtönbe és ott is halt meg. De anyai ágon még közelebb került a német vér. Nagyapám, nagyenyedi Papp János egy brassói árva szász kislányt vett feleségül. Ő Brassóban elég magyar szót hallhatott, a német mellett tökéletesen, akcentus nélkül beszélt magyarul. És fiuk, Papp Károly, édesapámmal együtt az akkor még magyarországi Bethlen kollégiumban, Áprily magyar tanársága alatt lelkes magyarok lettek. Károly bácsi nagybátyám elemista koromban részletesen kioktatott engem a szabadságharc részleteire. Tehát, keverék vagyok, mint annyian ebben a huzatos, nagy vérveszteségű Kárpát-medencében De Illyefalvy Ágnesként is nevezhetném magam, mert ezek a nevek is ott állnak a keresztlevelemben s így—mind a két irányú konfliktus eltűnne nevemről—akárcsak a tudatomból.

Mert a nemzeti identitás a koragyermekkori élményekből, az anyanyelvből, az adott kultúra tanulásából és a nemzeti sors bőrünkön való tapasztalásából adódik. És engem „magyarul tanított imádkozni anyám”, mint Petőfi Sándort. És ugyanúgy vallom magam „szerelmes gondban szomorúan magyar”-nak, mint a hétszilvafás Szilágyságból származó Ady ( és még kevesebb külföldi behatással, mint ő). Nincs még egy nyelv, amit valaha így fogok tudni, mint az anyanyelvemet, és nincs még egy kultúra és történelem, amit ilyen részletesen fogok ismerni. Ebből adódik, hogy tizenéves koromban—hallatlanul ostobán—nem voltam hajlandó németül tanulni. És mindig úgy éreztem, kevés tálentumomat közvetlen környezetem javára kell fordítanom.

A „kevés tálentum” nem szerénykedés, hanem abból következik, hogy ismerem az igazán nagyokat. És annak sejtelmével is rendelkezem, hogy Igazi Énem ugyanúgy nem jellemezhető nemzetiségemmel, mint nememmel, vagy foglalkozásommal. Az „igazán nagy” Jézus a Tamás evangéliumban azt nyilatkozta:apám az Atya, és anyám a Szentlélek. És akit Dávid fiának neveztek, a szinoptikus evangéliumokban is azt vallotta:”aki érti az én Szómat, az az én fitestvérem, nőtestvérem és anyám”. És Sakyamuni, a szakák bölcse, nem szkíta volt, hanem a Felébredett Buddha. És Kabír sem volt se hindu, se muszlim és Rumi se:perzsa, török, vagy arab.

Ezért szeretném nyelvünk Ariadne- fonalát visszavezetni abba az ősiségbe, ami még mellérendelő voltát nemzette. És rávilágítani, hogy ha nem egó-központú nyelvet használunk, érdemes felfogni, hogy segítségünkre van az egó-meghaladás tövises útján.

Az emberiség ugyanis akkor volt összetartó, amikor csak együtt tudták életüket, amennyire lehetett, annyira hatékonyan vezetni. pl. az eljegesedés tundrai övezetében. ( De ez most is így van, árvízkor, vagy az ostrom alatti óvóhelyeken szorongva). Mihelyt könnyebbé válik a helyzet, elindul a vetélkedés.

Ezért keresem az uralaltáji nyelvünk kiemelkedő csúcsát képező dravida nyelv ősi szellemi megnyilvánulásait. E kultúra csúcsa i.e.3-2000 között volt a Mohendo Dzsaro- Harappai birodalomban, ami békésnek mutatkozik. (V.ö. Puskás Ildikó értékes műveivel). Később, természeti katasztrófák miatt a lakóik egy része Közép-Indiába, másik egészen Dél-Indiáig menekült.

Utóbbi egy darabig őrizhette békéjét és zavartalanul fejthette ki magas szellemiségét. A Közép-Indiaiak a harcias betörő indoárjákkal találták magukat szemben, és hosszú kölcsönhatásban dolgozták ki már nem az árják védikus istenségeit és a dravidák proto-Shíváját és Ősi Földanyaistenségét imádó indiai vallást hanem annak Brahmanját és Trimurtiját:Brahma, Vishnu, Shívát. De egyben a merev kasztrendszert is. A dravidák néhány szót kölcsönöztek az árjáknak, de nyelvüket nagyjából megőrizték.

Ezen idő közben a dél-indiai dravidák még jelentős mértékben megtartották más néven nevezett és nem merev osztály-szisztémájukat, a nemek egyenrangúságát, ahol nők akár a szakrális király testőrei is lehettek, de mint a férfiak, aszkéták is. És ebben az időben emelkedik ki a „18 sziddha” magasrendű, siddhanta szellemisége. Ez pedig később is uralkodó marad a tamil szellemiségben és abból származó taníásokban, amikor északibb társaik hatásai már megjelennek körükben. Ennek megismerésében egy kiváló könyv: M. Govindan: Babaji and the 18 Siddha. Kriya yoga tradition c. művére támaszkodom. (Bár lenne meg magyarul valami ilyen címen:Babaji és a 18 Siddha. A kriya jóga hagyománya). A 18 ismertetett kíváló Siddha közül kiemelek egy híreset, Agasthyát, akiről azért feltételezik, hogy mítosza 3-4 igazi bölcs összeolvasztásából származik. Mondhatjuk róla, hogy nem született és nem halt meg, mert földi évszámokkal nem jellemezhetjük (és mert ez az Igazi Énünkre is jellemző). De már a Rig-védában és későbbi szent iratokban is említés történik róla. Dél-Kelet Ázsiában is elterjedt kultusza, számos szobra közül egy gyönyörűt mellékelek. (És ha jól esne nekünk, könnyebb lenne rágondolni, akkor magunkban akár Aggastyán névvel is megtisztelhetnénk).

A tamil nyelvtankönyv szerzőjének tartják, az ayurvédikus orvoslás nagy fejlesztőjének, Saiva centrumok alapítójának Dél-Indiában és Sri Lankán. Tanítása magában foglalja a közös megértést, a tartós kibékülést, még az aszkéta és családos életmód között is. Neki tulajdonított mondás, hogy „A démonok nem szeretik az embereket, azért az emberek egymást kell szeressék:”

Hatása igen kiterjedt. Az északabbra vonult Tilopa is a siddhanta tanításba avatja be a buddhista Naropát, Milarépa mesterét, így hatása még a buddhizmusig is elér. Napjaink nagy mestere Ramana Mahashi is merített ebből a shaivita kultuszból. .

De ami folyamatosan máig érezteti a hatását az az, hogy a hagyomány szerint Agasthya avatta be a siddhanta minden titkába a hajdani tamil születésű Kriya Babaji Nagarajot. Ő aztán ennek birtokában elérte a teljes uralmat a testén és fizikai anyagának feltámasztását. De úgy döntött, hogy félanyagi testben, rejtett ashramjában mindvégig itt marad segítségünkre. Ő avatja be azután a legelvontabb hindu filozófust, Sankaracsárját, és később a hinduk és muszlimok békéltetőjét Kabírt. A közelmúltban pedig a kriya integrál-jógáját megtanítja többek között Lahiri Mahasayának, akinek tanítványa Yukteshvár és neki pedig a Nyugatot is”meghódító” Jógananda. India istennői megtestesülése Anandamayi Ma is kapcsolatban volt Kriya Babajival. Maga Kriya Babaji pedig azt vallotta, hogy mindennapos kapcsolatban van a Krisztussal, aki jézusi megjelenésében mindazon titkok birokában volt, mint ő, és Jánost és Pált is beavatta ezekbe. Talán helyénvaló, ha Mani képmását, Kriya Babaji egy megjelenéséről alkotott képet is közölnék, valamint Jógananda—általa igaziságát behatóan ellenőrzött—látomását a két „Jó pásztor” Krishna és Jézus együttműködéséről.

Örömünknek oka lehet, hogy kriya jóga központ Budapesten is működik, és szoros kapcsolatban van a nemzetközi szervezet mesterével, Pradzsnyanandával. Jógananda Önéletírása, és és egy kiváló Mesterüknek, Hariharanandának a könyve magyarul is megjelent. Az angolul tudók pedig még gazdagabb irodalmi tájékoztatásban részesülhetnek.

És mégegyszer ismétlem:Kriya Babaji a dravida-tamil kultúrában született és szellemi hatása mind a mai napig kézzelfoghatóan tapasztalható.

Ne felejtsük el azt sem, hogyha saját nyelvünk üzenetében elmélyülünk, könnyebben tudunk kapcsolódni mindezen magasrendű szellemi kultúrához, Jézus, Krishna ,Buddha tanításaihoz és a kriya jóga fokozataihoz is kapcsolódva.

„Az igazság fog titeket felszabadítani”—mondta Jézus. Ezért mentem el ilyen messzire, nem elégedve meg Attila (egó-növelő) dicsőségével.

Még néhány szó jelenlegi helyzetünkről. A még mindíg itt-ott kiemelkedő diktátorok uralma mellett folyik a civilizációk harca. Ismerem a szociológus-futurológusok elméleteit a kimenetelre vonatkozóan: az igen optimista Egy Világ tantól a Teljes káoszig terjedő skálán. A realistább felfogások között említeném Spengler Nyugat alkonyát, amit determináltnak tart, valamint Toynbee felfogását, miszerint az utolsó századokban valóban Nyugat dekadenciája jelent meg, de szerinte néhány kreatív ember új eszméi segítségével a tendencia megváltoztatható lenne. Tudjuk, hogy a futurológia bizonytalan talaj. Én inkább a Nyugaton is tanult bölcs jógi, Aurobindo jövőszemléletére hagyatkoznék. Szerinte, ha spirituális fejlődésünk is folytatódik, akkor az emberiség 100 év alatt elérheti,hogy negatív érzésvilága feltisztul annyira,hogy a háborúk megszűnhetnek. Az egész emberiség Isten-realizációs lehetőségét további mintegy 5000 évben jelöli meg. Szerinte is a feltétel az egyes emberek spirituális fejlődése. Kérem, mérjük fel objektíven és részleteiben a jelenlegi

világ helyzetét. Meg kell éreznünk, hogy nem babra megy a játék! Azért éreztem kötelességemnek, hogy gondolataimat közzé tegyem. Akinek szólhat az üzenet, az rá fog találni. Én bízom Ramana Maharshi jövőképében is, miszerint a Világnak van teremtője, törődni fog teremtményeivel. Arany Jánosunk Madách pesszimista jövőképét ezzel a mondattal enyhítette meg: ”Ember küzdj és bízva bízzál!” És ő volt a legmagyarabb költőnk, talán rezonálhatunk bíztatására.

Zárszóként pedig: A fentiekből kiderül, hogyha elpusztított kultúránk nyomaiból restaurációs munkát végzünk, és ami hiányzik, vagy nálunk meg sem nyilvánulhatott, azt rokon népeinknél fel-és elismerjük, múltunkat mi is minimum 4000 évre vissza tudjuk vezetni. És az első emberekként elnevezett, Ádám és Éva mítikus személyek, odáig a valóságban senki nem láthat. Mert az 5000 éves kultúráról a tudomány biztonsággal igazolta, hogy ez a szám nem a reális történésekből ered. (S a Tórát a rabbik a régebbi hagyományok megtisztításával csak a babiloni fogság után írták le. De—

az oktatás kiemelkedő jelentőségének viszonylatában—fontos megjegyeznünk, hogy azóta náluk minden kisfiú megtanul írni-olvasni a zsinagógában!)

Továbbá az emberiség nagy hagyományainak összesítéséből levezetett makulátlan Arany- és Kristály korok is minden bizonnyal a földi testetöltést megelőző minőségek. De szellemi ideákként a –geocentrizmust meghaladó--felemelő, iránytjelző eszmékként hathatnak ránk!

Képmellékletek

A folyamatban lévő paleo-genetikai vizsgálatok várhatóan még sok mindent pontosítanak eredetünk vonatkozásában.