2. Muktananda

Muktananda (1908-1982)

    Nityananada nagyon szerette a gyerekeket és vándorlásai során cukorkákkal ajándékozta meg kis csapataikat. Az üzletek tulajdonosai örömmel adták át egész készletüket, mert azt követően özönlöttek hozzájuk a vásárlók. Amikor Muktananda 15 éves volt, egy ilyen gyerekcsapatban találkozott Nityanandával, aki egy barackot nyomott a fejére. Ez az érintés hosszú évek után hozzávonzotta Muktanandát. Muktananda gazdag családból származott, de fiatalon vándor aszkétává lett. Sok helyen tanult, a szent írások mély ismeretére tett szert, már szokatlan erők birtokosa is lett, de spirituális útjának igazi kezdete Nityanandánál indult el. A nagy szent Mester egy napon Muktanandának ajándékozta a szandálját6 és elküldte őt egy több kilométernyire lévő kunyhóba, felhívta figyelmét a Guru Om mantra fontosságára. 9 éven keresztül végezte ott Muktananda a Guruval való azonosulás (az un. Gurubhava) praxisát. Hallatlan érdekes spirituális élményeit megírta a „Play of consciousness” (A tudat játéka) c. írásában, amelynek lényeges eseményeit az alábbiakban közzé tesszük.7

A Muktananda által követett meditáció utasítása

Folytonosan ismételd magadban: „Guru om, guru om, guru om.” Érintsd meg a fejedet, szemeidet, füleidet, orrodat, nyelvedet, vállaidat, és képzeld el, hogy mindezek a guru részei. Érintsd meg a mellkasodat, szívedet, gyomrodat, hátadat, csípődet, combjaidat, térdeidet, lábszáraidat és érezd át: „Ez a gurué, ez a gurué” – le, egészen a lábujjaid körméig. Érints meg minden részt újra, és ismételd a mantrát: „Guru om”. Ültesd be a gurut tested minden részébe, úgy, hogy te magad légy a guru és a mantra, te a guruban vagy és a guru benned van.

Muktananda gyakorlata

Megérintettem a fejem és Nityanandára gondoltam. Nityananda a fejemben, Nityananda a koponyámban, és én drága Nityanandám a füleimben, Nityananda a szemem fényében, a szent guru, Nityananda a torkomban, Nityananda a vállaimban, Nityananda a kezeimben, Nityananda atyám az ujjaimban, Nityananda a gyomromban, Nityananda guru a csípőmben, Nityananda a térdeimben, Nityananda a lábszáraimban, Nityananda a lábfejeimben.

Ahogy megérintettem az egyes részeket, ismételtem:”Guru om, guru om, guru om, guru om”.

A gyökércsakra megtapasztalása

    Azt láttam, hogy a cukornád ültetvény ég. A lángok gyorsan terjedtek. Félelmem pillanatról pillanatra nőtt. Emberhordák ijedt üvöltését halottam, mintha itt lenne a világvége. Kísértetek és démonok serege vett körül. Akkor egy szúró fájdalmat éreztem a gyökér csakrában. Láttam, hogy az egész földet az egyetemes felbomlás vizei borítják. A világ elpusztult és csak én maradtam meg. Beledermedtem a lótuszülésbe, aztán a fejemet valami erő lenyomta és a földhöz tapasztotta. Akkor egy nagyon lágy, vörös fényt láttam meg pislákolni magam körül, szikrái mindenüvé elterjedtek a mindenségben. Ahogy figyeltem, lábaim megoldódtak és visszatértem a testi tudatossághoz.

A nemi csakra aktiválódása, szexuális izgalom

És most el fogom mesélni szégyenletes történetemet. Drága anyáim, nővéreim és húgaim, kérlek ne haragudjatok rám gyűlöletes történetemért. Drága olvasóim, próbáljatok meg megérteni, miért kell ezt leírnom.

Meditációban ülve láttam a vörös fényt és ismételtem, „Guru om, guru om”, és boldogan elmerültem a Guruval való azonosulásban. É akkor egy romboló jellegű meditáció jött rám – egy érzéki meditáció, a vágy meditációja. Milyen visszataszító volt! Egész testem kéjtől forrongott. Közvetlenül magam előtt egy gyönyörű lányt láttam a vörös fényben. Táncolt, és megbabonázóan mozgatta a testét. Kinyitottam a szemem, de akkor is láttam őt. Egyre jobban és jobban kínzott. Egyetlen egy dologra ösztökélt, azt akarta, hogy megszegjem cölibátusra vonatkozó szent eskümet. Nagyon nyugtalan lettem. Nemzőszervem letépte ágyékkötőmet, és erőteljesen köldökömbe fúródott.

Elhatároztam, hogy elhagyom magányos kunyhómat és egy nagyot gyalogolok. Egy idő múlva egy jógi kunyhójához értem. Bent leültem és egy sugallatot halottam belülről: „Nyisd ki a szekrényt és olvasd a könyvet, amit ott találsz”. Kivettem a könyvet, és az kinyílt annál az oldalnál, amely éppen azt a spontán mozgást írja le, ami velem történt. Innen értettem meg, hogy a szexuális vágy felébredése azzal a folyamattal kapcsolatos, amelynek eredményeképpen az ember megkapja az erőt, hogy energiát adjon át másoknak (=”saktipat”). A nemi csakra átszúrásakor a szexuális vágy nagyon erős lesz, de ezt követően a szexuális vágy örökre elmúlik. Nagyon boldog lettem. A meztelen nő, akit meditációmban láttam, tulajdonképpen egy nagy istennő volt. A következő napon fenséges isteni szépségében láttam meg. Meghajoltam előtte, ő pedig beleolvadt a vörös fénybe.

Áthaladás a köldökcsakrán (= hatalmi csakra)

Meditációim alatt rossz érzések ugyanúgy jelentkeztek, mint jók – indokolatlan düh, harag, kegyetlenség.

Néha oroszlánnal azonosítottam magam. Azonosulásom egyre erősebb és erősebb lett. Úgy ordítottam, hogy a közelben a tehenek eltépték köteleiket és hanyatt-homlok menekültek, a kutyák vadul ugattak és az emberek berontottak a kunyhómba.

Láttam a vörös aurát ezekben a meditációkban, és egyre gyakrabban a finomtest ovális fehér fényét, ami különlegesen gyönyörű volt. Ez a fény vált állandóvá.

Emelkedés a szívcsakrától a homlokcsakráig

Az ovális fehér fény mindig előttem volt. Egyre gyakrabban láttam meg víziók formájában elkövetkező eseményeket. Egyre jobban élvezem a meditációt, elteltem a meditáció csodáinak dicséretével.

Egy napon, amikor meditálni kezdtem, gyönyörű, körülbelül másfél éves kisfiút láttam ringani egy bölcsőben. Nyaklánc és korona volt rajta, soha ilyen szép ékszereket még nem láttam. A bölcső is aranyból volt és kilenc drágakő díszítette. Az elbűvölő kisgyereket sokszínű fény vette körül. Még most is emlékszem rá. Boldog nevetéssel felém fordult és kis szemeivel intett nekem. Nagyon örömteli meditáció volt. Fehér meditációmat fekete meditáció követte. Először a fehér fényt láttam a vörös aurával, majd a fehér fényben egy fekete foltot, a kauzalitás jelét. Időközben a feketeségben olyan ijesztő mélységeket láttam meg, mint a külső világban soha. Nagyon félelmetes volt, de azután visszaváltott a jól ismert vörös, fehér és fekete fényekre.

Ezután megláttam a Poklot és a Halál Istenét. Néha oly mélyre jutottam a meditációban, hogy elfogott a halálfélelem. Ezt gondoltam: „Rögtön meghalok, rögtön meghalok”, és ezért megállt a meditációm.

Ezt követően szemöldökeim közt erős fájdalmat éreztem és a fejem is több napig fájt. Majd szemeim elkezdtek forogni, és én éreztem, ahogy a prána (=bioenergia=áram) finoman áramlik felfelé torkom és homlokom között. Finom illatokat éreztem, és mások is érezték azt körülöttem a kunyhóban.

Egyik meditációmban egy kobrakígyót láttam, ami megharapott. Három-négy nap múlva egy egész kobrabirodalmat láttam, gyönyörű virágok között. Az egyik kobrakígyó különösen ragyogó volt. A kobrák ura megáldott engem. Ettől kezdve ébren is mindig láttam a fényeket, a ragyogást. Később olvastam, hogy a kígyó harapása a meditációban a félelemnélküliség megszerzésének nagy jele.

A homlokcsakra átszúrása (A szuprakauzalitás kék színének megtapasztalása)

A szemeimben, füleimben és a szemöldökeim között gyönyörűséget éreztem, és ugyanakkor fájdalmat.

Ekkorra már a szexuális vágyam teljesen elmúlt, és egy új, növekedő szeretet lépett a helyébe, annyira megnövekedett, hogy minden iránt szeretet áramlott ki belőlem. Rájöttem, hogy gyöngédségem a mangófák iránt Isten szeretetének tükröződése volt. Isten mindent feltétel nélkül szeret, nagy és részrehajlás nélküli szeretettel. A földi szeretet nem szeretet, hanem üzlet, adás-vétel. Az igazi szeretet az szándék nélküli gyöngédség, tiszta együttérzés, ami nem számlálgatja érdemeket.

Egészen beburkolt a meditáció. A szemöldökeim között egy fájdalmas boldogságot éreztem, s ezenközben egy apró, mérhetetlenül fényes kéklő pont, a kék gyöngy lépett ki a szemeim közül egy villám sebességével, aztán visszatért. De abban a pillanatban bevilágított mindent minden irányban.

Ó, tanítványok, hogy is tudnám elmondani a Kék Gyöngy nagyságát és dicsőségét! Egyre nagyobb gyönyörűséget éreztem és megteltem tiszta, nemes érzésekkel. Ekkorra már úgy vágytam a meditációra, mint a kapzsi ember a gazdagságra. Nem azért meditáltam, hogy megszabaduljak bármi testi vagy lelki betegségtől, vagy, hogy csodás, természetfeletti erőket szerezzek. Nem azért meditáltam, mert a vallás szerint meditálni jó. Egyedül Isten szeretetéért meditáltam.

S ez örömteli meditációk során elkezdtem zenét hallani a belső fülemben. Vonósok finom, lágy hangját halottam.

Megérkezés a koronacsakrához („Egy arany lótusz hull a fejemre”)

Nagy örömmel és izgalommal meditáltam, és hirtelen virágeső hullt a fejemre. Ahogy közeledett, lágy zümmögés formájában halottam az OM hang zenéjét. Nagy erővel érte el fejemet, majd egy hallható dobolást észleltem. Láttam, ahogy a fejemet ért arany lótusz szirmai körülöttem hevernek a földön. Olyan gyönyörűek voltak, olyan szépen formáltak, és milyen finom illat áramlott belőlük!

A fejemre hulló arany lótusz ajándék volt, áldás, telve isteni kegyelemmel. És akkor meghallottam a fuvola hangját a korona csakrában. Fogalmam sem volt róla, merre megyek vagy mi történik, ahogy elbűvölten hallgattam a fuvola édes zenéjét.

Majd sokféle hangot hallottam, a tenger morajlását, mennydörgést, vonatzakatolást, távoli repülő zaját, hangokat, amelyek az isteni neveket énekelték, üstdobot, kagylókürtöt, nagy harangzúgásokat, amelyek az OM éneklésére emlékeztettek, szitárt és más vonósokat, cimbalmot, fuvolát, méhzümmögést, madarak énekét. Titokban, hogy mást zavarba ne ejtsek, órákig táncoltam éjszaka egy domb tetején, úgy elmerültem az új hangok adta extázisban.

A koronacsakra fölött. A „kék ember” víziója

Ó, drága tanítványaim, és akkor ismét valami új történt. A csodálatos, ragyogó Kék Gyöngy megjelent, majd számtalan sugarával elkezdett növekedni és emberalakot vett fel. Gyönyörű volt. Felém jött, megállt és így szólt: Látok mindent, mindenütt. Mindenhol vannak szemeim és füleim, egész testemmel hallok. Láb nélkül sétálok, s egy pillanat alatt ott vagyok, ahol akarok. És ha nagyon messze vagyok, akkor is itt vagyok egészen közel. Minden test az én testem és én mégsem test vagyok.

Azután elkezdett zsugorodni, és ismét az én Kék Fényem lett, a Kék Gyöngy. Elkezdtem teljességében megtapasztalni: „Ő én vagyok, én ő vagyok”. „Isten vagy és Isten benned van.”

A kék ember, amíg a testben van, ezt mondja: „Muktananda vagyok”, de még sincs odakapcsolva. Ha valaki ételt ad nekem, ő eszi meg: ha valaki virágot ad, ő fogadja el.

Messze távol él és mégis hozzád egészen közel, az ezerlevelű lótusz közepében. Különbözőnek látszik különböző emberekben, fajokban és időkben, és ő mégsem különbözik. Mi mást mondhatnék még? Ő mindenné lesz és mégis egyetlen.

Az individuális létezés megszűnésének megtapasztalása

Majd egy másik megdöbbentő dolog ért meditációmban. Nyakam kissé megemelkedett és a megnyilvánulatlan fény tere megnyílt előttem, körülöttem pedig napok millióinak fényessége vakított. A fény olyan intenzív volt, hogy nem tudtam elviselni. Mikor kissé magamhoz tértem, sírni kezdtem. „Ó, Sadguru, ments meg!” Mert féltem, hogy meghalok. „Uram, Sadguru” – kiáltottam. „Om, om”, és elvesztettem uralmamat testem felett. Leestem, mint egy haldokló, vizeletemet magam alá eresztettem, teljesen öntudatlan voltam. Így feküdtem vagy egy órát, majd mint ahogy álmából ébred az ember, felkeltem és nevetve így szóltam magamhoz: „Íme, meghaltam, és élek ismét.” Nagy nyugalmat éreztem, nagyon boldog voltam, telve szeretettel, felfogtam, hogy megtapasztaltam a halált és minden félelmemet elveszítettem. Ez az individuális létezéstől való megszabadultság állapota. Azóta nem ismerek félelmet.

Azonosulás a kék emberrel

Egy ízben a kék fény isteni sugárzást bocsátott ki. A szétáradó, kék sugarak között megláttam isteni mesteremet, Nityanandát, amint kezét áldóan felemelte. Majd helyette hirtelen Siva isten állt ott háromágú szigonyával. Olyan gyönyörű volt kékes tündöklése! És ahogy néztem, átváltozott, és én, Muktananda, álltam a kék fényben. Azután megint Siva és ismét Nityananda. Majd a kék fény összehúzódott és visszaalakult kék gyönggyé.

Azóta minden egyes emberben meglátom ugyanazt a kék gyöngyöt. Ha valakire ránézek, először a kék fényt látom meg benne, s csak utána a külsejét. A külvilágban is látom a tudat tiszta fényét – azóta soha nem tűnt el. És megértem a régi vers szavait: „Megadatott nekem az isteni látásmód”.

Azzal egyidőben, amikor Muktananda elérte a teljes megvilágosodást, Nityananda táncra perdült a Ganeshpuri asramban ezt kiáltva: Sikerült neki, sikerült! Elméleti tanításokra mindenkit hozzá küldött és utódjául jelölte, sőt megbízta, hogy a tanítást és praxist vigye ki Nyugatra.

Így Muktananda 60 éves kora fölött az 1970-es években kezdte el amerikai és ausztráliai misszióját. Minden reggel egy órát töltött leborulva Nityananda képe előtt, hogy Guruja erőit közvetíthesse. Nyugati központját a New York állambeli South Fallsburgban alapította meg. Több ezer embernek adott shaktipatot, hallatlan erővel tudta irányítani az emberekben a shaktit.8 Nagy energiahatású intenzív visszavonulásokat tartott. Közvetlen kapcsolatban állt tanítványaival, bármivel fordulhattak hozzá és érezhették segítségét mindennapi gondjaikban is. Több könyvet írt.

Fő tanításait így foglalta össze:

• Meditálj saját Selfeden

• Tiszteld saját Selfedet

• Hódoló szertartásaid irányuljanak saját Selfedre

• Isten benned lakik saját lényedként

• Lássátok egymásban Istent!

Asramjában minden reggel elénekelték a Guru Gítát, mint a Guruval való kapcsolat-felvétel eszközét. Fő mantrájuk az Om Namah Shivaya (Leborulok a Self előtt) és a Soham (Ő/AZ vagyok) volt, de számos éneket használtak a Shiva ill. Vishnu követők szent kirtanjai közül.

Tanítványai Muktanandát szeretettel Babának (Apának) szólították, Nityanandát Badebaba (Nagyapa) néven említették.

Muktanandát végül szívbetegsége vitte el. Volt kórházban is. Ott elcsodálkoztak, hogy mosdatás nélkül sincs testszaga, és széklete sem bűzös. Asramjában halt meg. Pontosan tudta, mikor fog átlépni, visszavonult és az utolsó percben csöngetett, hogy már csak a testét találják meg. Azután számos tanítványnak jelent meg, nem csak meditációban, de időnként fizikai testben is.

Muktananda hivatalos asramját tolmácsnője Gurumayi Chidvilasananda vezette tovább, aki utóbbi éveit elvonultságban tölti a Ganeshpuri asramban. Muktananda több beavatott tanítványa folytatja tanítását és energiaközvetítését.

6 A Guru fa-szandálja mindig nagy tiszteletnek örvendett

7 Ezek a részletek magyarul megjelentek Szász Ilma: Az Úr ruháját hordja minden c. könyvének 35-39-oldalán)

8 Egyesek szerint utolsó éveiben titkos tantra-jóga beavatásokat is adott