D.E. Harding tanítása

Személyes tapasztalatok említésével

D.E. Harding könyvét a Világ Vallásait magyarul az én kérésemre adta ki a Filosz könyvkiadó, mivelhogy ez a könyv volt világnézetem megfordítója. Most a „Fej nélkül” címűt, tőlem függetlenül publikálta a Kvintesszencia kiadó. Mivel vannak, akik tudják rólam, hogy személyes kapcsolatban voltam Hardinggal, ez új könyv megjelenése kapcsán bíztatnak,hogy írjak róla. Szívesen teszem meg, és először is dícsérem ez utóbbi könyv kiadóját, hogy a címlapra találtak keresztény párhuzamot. Párizsi Szent Dénest, aki a 3. században Galliát térítette, és Párizs legmagasabb hegyén a Montmarte-on (=Mártírok hegye) fejezték le. Legendája szerint fejét kezébe fogva vitte még (gurultában) 2 kilométert, és ez prédikációképpen hatott. A halála helyén épült székesegyház lett a francia királyok temetkezési helye. Eredeti ötlet ez a könyvcímlap; másnyelvű kiadványokon vagy az Ökörpásztorlás japán ábráiból alkalmazzák a kiüresedés fázisát (esetleg egy kis cseresznyevirággal) vagy Harding egyik gyakorlatának ,a két lába között tartott tükörbeli arc visszaverődésének valamelyik változatát( l. később).

Egyenlőre a „Nincs fejem” kijelentést fogjuk fel úgy, mint egy japán koant. Nemcsak a most kapható könyv segít a megértésében, hanem az interneten maga Harding tart róla egy egyórás előadást, úgyhogy nem elsősorban a koan fejtésre törekszem, hanem előbb bemutatnám Harding néhány írását, ami szellemi pálfordulásomat okozta, majd személyes tapasztalataimból, levélből vagy egyéb könyveiből eredően világnézetét mutatnám be. Ezt követően sok-sok műhelygyakorlata („workshopja”) ( melynek vaskos kézikönyvét is ajándékba kaptam) alapján ismertetném módszerét, valamint végső következtetését saját halála utáni állapotáról. És lezárásként a mi aktuális, soronkövetkező fejlődésünkre vonatkozó bíztatását, felhívását mutatnám be.

1972-ben Angliában voltam tanulmányúton, D.E. Harding pedig Cambridgeben volt az összehasonlító vallástudomány professzora .Én a vasfüggömy mögül éppen kitekintgetve a Theosophical Bookshop (Teozófiai könyvesbolt)ban kértem egy jó asztrológiai könyvet, s kaptam is. De az eladó rámutatott Harding Religions of the World (A Világ Vallásai) című kis könyvecskéjére, hogy ez is egy jó könyv. Persze megvettem. És a diákotthoni szállásomon döbbenten olvastam a Függelékét, ami beszámolt saját és egy tanítványa megvilágosodásáról, aminek létezéséről fogalmam sem volt. Első bemutatkozó könyvemben (az Élő fény árnyékában) így emlékeztem meg Hardingról. „Amikor a tanítvány érett, a Mester megjelenik”—állítja egy keleti mondás. Ami engem illet, én szerencsés voltam. Az első fordulópont az volt, hogy találhattam egy olyan embert, egy angol építészmérnököt, akit alaposan megváltoztatott a megvilágosodás élménye. D.E. Hardng „bácsi”-ról beszélek ( 1972-ben 63 éves volt). Előzőleg 9 évet töltött Indiában, Ramana Maharshi tanítvány volt. (Őt is megszólaltatják a Ramanashram emlékműsoraiban). Többször lehettem az Orwell folyó regényes tölcsértorkolata vidékén álló kis kúriájának vendége, ő pedig budai otthonomé. Megtapasztaltam mindenkinél mélyebb, mindent elfogadó, magához ölelő tekintetét, önzetlen lelkesedését. Vidáman játszotta barátnőm kislányával—és luftballonjával—„Uncle Ding-Dong” szerepét. Otthonában ő szolgált ki minket, mézes-dióval töltött almája ízére most is emlékszem (Csak éppen nem tudtunk a kérdésekre válaszolni: ”Ki eszi meg?” és az almaborra pedig, hogy „Ki issza meg?”) Ő adott először kielégítő válaszokat kínzó kérdéseimre. Lediktálta főbb válaszait. „Az ami van,az az Isten akarata. El kell fogadni.” És ”Tanulj meg nem gondolkozni” (Bizony volt bennem ellenkezés ezek ellen. Hiszen eddig csak arra tanítottak, legfőbb kincsem a minél fejlettebb gondolkozás. A Csendhez nehezen jut el a nyugati oktatáson nőtt ember). De ő biztosított, nyugodtan írjak, ha problémám van, minden levelemre választ kapok. Ha ő éppen nincs ott, Ann-től, a titkárnőjétől. És így is történt. Sőt , mikor Kanadában jártam, akkor intézkedett hogy egy ottani tanítványa törődjön velem. Törődött is és összehozott két, komoly spirituális úton járó magyar fiúval, akiknek sokat köszönhetek, mind a mai napig. Hardingon ténylegesen „kitapinthattam”, hogy a valóságban is létezik másféle tudatállapot. De ezt akkor nem tudtam átvenni tőle, előbb át kellett esnem jónéhány belső változáson. „

De lássuk azokat az írásait, amik annyira megragadtak.

„ A tudomány lehámozza „hagymám” elszáradt leveleit, és csak a középpontot hagyja épen. Amikor megmutatja nekem, hogy bennem minden kondicionált, hogy érzéseim és gondolataim torzultak, hogy dédelgetett véleményeim és fellengzős vallásos (vagy vallásellenes) meggyőződéseim csak testem kémiájának, szüleim egymás felé és felém irányuló gesztusainak. látókörömnek, iskolázottságomnak, bankszámlámnak, és még ki tudja mi mindennek a termékei, akkor feladom. Kemény igazság ez, minden, minden változó bennem és másoktól függ és kicsúszik ellenőrzésem alól, és gyanús, korrupt, halálra ítélt. Minden, ami körülöttem van és rólam szól , csak az nem ami ÉN VAGYOK. Csak erre számíthatok. Erre a jelenlétre, ami soha el nem hagy. Az Univerzális Tudat egy darabja vagyok, öntudatos tudattal, kreatív szabad akarattal. Csak ez állandó, szabad, örök és változatlan bennem. Nem-dolog (No-thing), üresség, tiszta Világosság. Tud önmagáról és mindenről, amit befogad, testéről, másokról,környezetéről, Naprendszeréről, Galaxisáról és képes alakítani azokat. Ez vagyok én!

És akkor befogadom azt, ami Van, egyéniségem előtti hosszú múltamat és jelenlegi rövid létemet egyaránt, az ezredéves emberek örökségét és a mai felelősségemet is, nem feledkezve meg farkainkról és szárnyainkról sem. És ekkor a barátaim elevenen élnek bennem, úgy ahogy én is a bennem élő, halált nem ismerő Istenemben, aki akadálytalanul áthat engem.

Halhatatlanságunk abban áll, hogy Most helyet adunk a halhatatlan Egésznek. Csak Isten, a mi egész voltunk, amelynek töredéke vagyunk, a mi gyógyító orvosságunk. Elvesztünk, ha nem vesztünk el benne. Egyetlen küzdelem, egyetlen ecsetvonás nem vész kárba. az evolúció roppant hullámzása és áradása sem tudja megrendíteni az időtlenség kőszikláját. Az időfölötti megőriz minden időbeli dolgot. Az örökkévalóság az, ami megőriz engem. Hadd álljon itt egy „közönséges halandó” unio mystica élményének leírása Harding közvetítésében.

Kedves, fiatalabb ismerősöm, normális, vidám, intelligens asszony, valamivel 30 fölött, nem intellektuális, és nem különösebben vallásos. Több, mint egy éve érdeklődni kezdett a misztika irodalma iránt, és kezdett beszélgetni erről. Mindig hajlamos volt a maga útját járni, most még több időt töltött egyedül. Néhány hét vizsgálódás után, ami egyre intenzívebbé vált, kijelentette, látja, miről van szó, az egész tökéletesen világossá vált. Saját szavait idézve:”Világosan látom, hogy én a tükör távolságából látszom ennek a testnek, a tükör „lát” engem ilyennek. de igazi Selfem itt van ezen a helyen és tökéletesen üres”.Az élmény hatásai azonnal mutatkoztak. Addig elég jó tenniszező volt, játéka hírtelen ragyogóvá vált. Mindig sokat álmodott, álmai most elillantak (ez nincs mindenkivel így), és kevesebbet is kell aludnia,olyan mélyen alszik. Egy napon kint a tengerben úszva, egy nagy medúza csípte meg, és egy tengeralatti áram akadályozta az elúszásban. Nem érzett félelmet, erőlködés és szándék nélkül partra ért. Elmondta, milyen szép és méltó világ tárult fel előtte. Nemcsak a gyerekek, virágok, kellemes dolgok, de a szemét, lim-lom is különös dícsfényt kapott. Semmi nem volt többé szürke, unalmas. Eddigi munkáját feleannyi idő alatt végezte el, jól. „Megy magától”—mondta ő. Önző tendenciái, haragja, rosszallásai nagy csapást szenvedtek. egója azóta is fel-felüti fejét, de könnyű magát rajtakapnia.

A múlt évben napi 1-2 órát együtt töltöttünk, beszámolt arról, ami vele történt. Megmutattam neki ezt a leírást és kértem, hogy egészítse ki. Ezt írta:” Azáltal, hogy látom ki VAGYOK ÉN, megtapasztalom a teljes és természetes élet lehetőségét, elfogadva azt, ami itt és most, ebben a pillanatban adott.”

Maga Harding rengeteg tudásanyaggal tömte meg a fejét—s mint ő mondja—egyszer csak, mint egy időzített bomba, ez felrobbant. Ott állt a Himalája csúcsának verőfényében és megszünt gondolkozni. És megtapasztalta, hogy a belső fény, az a tiszta tudat, ami befogadja az egész látványt keki színű zubbonyától és nadrágszárától a ragyogó horizontig. Ő az az Atlasz, aki nyakán hordja az egész Univerzumot.

Egy pillanatra álljunk meg és nézzük meg a Zen Ökörpásztorlás sorozat Teljes Üresség előtti képét. Talán ez ábrázolja legközelebbről Harding szerint „második születésnapjának” élményét. *

A további történésekről ezt írja: Ezután spontán, vagy hívásra egyre gyakrabban jelentkezett benne ez a tudatállapot. Addig testébe zárva szeme két ablakán át látta a világot. Ezután egy tudatos térré vált, amiben benne van a teste. Addig, ha autóban ült úgy érezte belehatol a tájba, ezután úgy, hogy a táj árad belé és halad rajta át. Az autóvezetése is tökéletesebbé vált. „

Csúcsélmények leírását kaptuk kézhez. Ezek ki kell egészüljenek a mindennapok „völgy-élményeivel”, meg kell állják annak próbáját. Harding igazi angol realista, nem tagadja az élet nehézségeit.

„Eltekinteni a világ szenvedései és gonoszságai fölött buta és gyáva kitérés. Minden felnőtt, akinek arckifejezése örökké tündöklik, csaló, vagy bolond. Embertelen (vagy inkább „emberfeletti”

hatalmaktól vezetett) civilizációnk gonoszságai megszámlálhatatlanok. És az emberalatti természet is telve van fájdalmakkal és nyomorúságokkal. A macska bánásmódja az egérrel, a májmétely pályafutása, az élő bárány szemét kivájó holló csak néhány példa arra, amit a nyájas anyatermészet tarsolyában tartogat.

Vígasztaljuk magunkat a magasabb hierarchiák harmóniáival, vagy térjünk vissza a kezdetekhez, vagy siessünk az út végéhez?

Egyszerre kell megtennünk mindkét mozzanatot, nem annyira elméletben, mint élő gyakorlatban. Nem ebből a Centrumból kell terjeszkednünk, hanem át kell helyezkednünk a másikba.

Az időn kívüli, legmagasabb szinttől távol a csatának jó és rossz között kell folynia, és a rossz éppen olyan reális, mint a jó. De a legmagasabb szint létezése nem hagy kétséget a kimenetel felől. az Univerzum megjavítható, mert legvégső eredetében jó.

Az emberfölötti rossz (a büszkeség és az elme bűnei) magam fölé akarnak emelni, az emberalatti (a magasabb kontroll kizárása és a hús bűnei) magam alá süllyeszteni. De nem tudják erőiket egyesíteni, mert—és ez az igazi optimizmus alapja—ha bennem egyesülnek, megszünnek sajátságos rossz tulajdonságaik. A rossz ugyanis egyfajta hierarchikus asszimetria. És a rosszak egymással sem tudnak megegyezni.

Ameddig nem vagyok biztos benne, hogy a sötétség erői esélytelenségre ítéltettek, a világosságnak csak ijedt, nyúlszívű bajnoka vagyok. Márpedig Isten maga nem elégszik meg azzal , hogy örökké a küzdelem, a sokaság szintje fölött álljon, hanem mindannyiunkon keresztül alászáll. Mélyebben érinti a tragédia, mint akárkit a teremtényei közül, mivel az együttérzése, alázata abszolút. Bizony semmi sem olcsó vagy könnyű a Mennyek élvezetei közül. Azokért a legnagyobb árat fizették és fizetik meg.

Ha érdemtelenül megadatik nekünk a Jóságnak az a lenyűgöző illuziója, ami se le nem becsüli, se változatlanul nem hagyja a világ gonoszságának legeslegkisebb magvát sem, akkor kezdjük megtapasztalni e legfájóbb probléma feloldását.

• Csak Isten a mi Egész voltunk, amelynek töredékei vagyunk, a mi gyógyító orvosságunk. Elvesztünk, ha nem veszünk el benne. „

• De végre lássuk a hardingi gyakorlatokat és az általa használt fogalmakat.

• Elsősegélynyujtó gyakorlatoknak nevezi a módszereit.

• A fogalmai pedig a következőek:

• IBE= testen belüli élmények (Az OBE= testenkívüli élmények ellentéteként alkotta a fogalmat. )

• PDE= jelenidejű halálélmény (Az NDE= halálközeli élmény ellenpólusából alkotta ezt a megjelölést)

• No-thing=semmi, nem-anyag

• Egyesszám első személyű tapasztalás, szemben az egyesszám 3. személyű tapasztalással.

• „Youniverse Explorer”= a Te Univerzumod vizsgálója, belülról ill. kivülről nézve. (l. később).

Az Elsősegélynyújtó gyakorlatok.

Többnyire IBE(=testenbelüli tapasztalatok), észlelési, érzékelési gyakorlatok, mert azok a jelenbe hoznak, és nincsenek úgy áthatva különvált személyiségünk sajátságaival, mint az érzéseink és gondolataink.

Egy vastag gyakorlókönyv (amit én is megkaptam), és egy átlátszó kis golyó körül elhelyezett, kívül, belül mást ábrázoló szeletekból álló gömb („explorer”) a segédeszközök, meg egy papírzsák, és persze a tükör.

Néhány a gyakorlatok közül.

• Ökölbeszorított kezem mutatóujja forduljon felém. s kényszeritsen a Ki vagyok én? kérdés helyes válaszadására.

• Körbenálló, egymást átölelő emberek nézzenek le lábaikra. Érezzék úgy, hogy egy közös fényből merednek ki különvált lábaik.

• Egy papiralagút túloldalán nézzen be egy barátom, én meg az innenső oldalról nézzem őt. Fogjam fel, hogy a látásunk asszimmetrikus. Ő nem úgy lát engem, mint én magamat, jóformán csak a rózsaszín orrcimpáimat. Mert a látó bennem az arc síkján belül van, azt is felfedezhetem ,hogy kinyílt a 3. szemem, és hogy magam mögött felfoghatom az eredeti arcomat, azt, amelyik nem ráncosodik és nem öregszik.

• Két ujjammal formáljak szemüveget és nézzek ezen keresztül. Aztán kezeimet vegyem el és fogjam fel, hogy mennyivel tágabb Univerzumot láthatok.

• Üljek 3 méterre egy tükör elé, és fogjam fel azt, amit a barátnője megvilágosodásánál leírt.Nem az vagyok, amit egy másik személy lát 3 méterről, hanem maga a nem-anyagi látó.

• Aztán az egyik kedvence :A fekvő helyzetben a két láb között tartott tükörben nézze az arcát saját fejének Ez a sztresz forrása maga.

Ez Ernst Mach fizikus és filozófus „Észlelés és tévedés” c. rajzáról jutott eszébe és többféleképpen működteti ezt a gyakorlatot.

A megfigyelő gömb szeletei pedig kívül azt ábrázolják, amit a külső szemlélő lát rólam, közben pedig én a belső, átlátszó gömbből nézek kifelé, és látom azokat a képeket, amik különböznek a külső szemlélőétől. Nézünk hát befelé és kifelé, nyitottan magunkra és másokra.

Az angol ábraszöveg magyarul:

• ember

• élő

• tömör

• megkülönböztethető

• létező

• részecske

• atom

• molekula

• sejt

• Douglas Harding

Ilyen és hasonló gyakorlatokkal akarja megéletni az ő igazi, spontán élményét, arról, hogy ő maga a tudatosság. Nekem nem sikerült ily módon az „áttörés”, mert az érzékelés a leggyengébb adottságom. ( Sokáig az értelmes énekelt mantra praxisa segített ahhoz, hogy végül—nem is oly régen.-- az elhalkuló lélegzés érzékelése során megszülessen elmémben a Csend). De akiben erős az érzékelés, szemlélődik és esetleg azt hiszi már megtapasztalta a lényeget. Megnyugodva olvastam Nisargadatta Maharaj beszélgetéseinek könyvéből ( amit természetesen Hardingtól kaptam ajándékba, egy hasonló Ramana Maharshi beszégető könyvvel együtt és a figyelmeztetéssel, hogy Huxley remek összeállítását a misztikusok közléseiből 2-3 évenként újra kell olvasni. A könyvet megvettem—és egyszer—át is olvastam). No de, visszatérve Nisargadatta Maharaj beszélgető könyvére, észleltem, hogy egy, magát Harding tanítványnak valló fiú ezt mondja: Én az érzékelésem vagyok. De Nisartgadatta rögtön javította: Nem, hanem AZ, aki érzékel. Meg kell mondanom, hogy szkeptikus barátnőm odasúgta nekem, mikor Harding kijelentette, hogy a testünk No-thing(=semmi), hogy ez nem is igaz, mert nem voltunk felkészülve a legelvontabb sankaracsarjai filozófia nyelvére. Ha Harding lejjebb szállt volna a kezdők fogalmaira és azt mondja, a test mulandó, az Igazi Én . a Látó örök, akkor fel tudtuk volna fogni. Ma úgy mondanánk, hogy módszere neo-advaita, azonnali megtapasztalásra tör. Önmagára szerényen csak úgy utalt, hogy a gyakorlatok mellett sokat jelent , ha van egy barátunk, aki már felfedezte Igazi Önmagát.

Hadd szóljak néhány szót a PDE-ről Harding jelenlegi halál-élményéről (amit a keresztények megkezdett örökéletnek neveznek). Ő, szokott humorával úgy nyilatkozott, minek annyiszor meghalni, elég egyszer is. S mivelhogy ő ezen átment , nem kíván semmilyen személyiséget felölteni. Tudja, hogy mit folytat azután, hogy a teste leválik. (Ez 2007-ben 98 éves korában be is következett). Részese lesz (és nyilván lett is) az örök és mindenható tudatosságnak. Még nem tudja, hogy akkor ott mire fogja azt fordítani, de mindennek a magjára, szívére, azon a szinten, ahol minden probléma feloldódik.

Nekünk pedig a Mennyei és Földi Hieraerchiák cinű könyvében sarkított képekkel az alábbi szemléletet adta örökségül:

„Valamikor csillagisteneink voltak. Ezek saját hagyományunkban angyalokká degradálódtak, aztán testetlen, csillagmozgató intelligenciákká, végül természeti erőkké. A középkori ember megfosztotta az angyalokat a testüktől, a reneszánsz ember a funkcióiktól, a modern ember a létüktől. A mechanikus univerzumban likvidálták az angyali „arisztokráciát. A csillagok maguk először egy harmonikus égi fény- és hangjáték résztvevői voltak, azután labdák amelyeket fáradhatatlan angyalok rugdostak, és végül pusztán labdák maradtak. A magasabb intelligenciákat--, úgy hittük,-- megöltük, és megfosztottuk testüktől. De az áldozatok a legváratkanabb helyen bukkannak fel ismét—önmagunkban.(Az is igaz, hogy zárkájukban némi kénkőszagra tettek szert). Miközben az Univerzumot lényeitől megfosztottuk, mi magunk a kipukkadás határáig felfúvódtunk. Az elüldözöttnek vélt angyalok szállását magunkban fedeztük fel.

De most, egy új, minden elképzelésünket felülmúló szép világ kezd megnyilvánulni. Az Univerzum kedves Április hónapjának megjelenését várhatjuk. Belső angyalaink már suhogtatják a szárnyukat, hogy ismét kirepülhessenek,mert az Univerzum minden terének szögletébe el kell jussanak, és a teljes Univerzumnál kisebb tér nem képes számukra testet adni”.

................................................................................................................................................................................................................

*A japán Zennek van egy híres képsorozata 10 fokozattal, amit magyarul Ökörpásztorlásnak vagy Bikafogásnak neveznek. Az egész sorozat több változatát meg lehet találni az interneten "Herding the ox" vagy "Taming the ox" vagy "Taming the bull' címen. Az ökör(bika) végső soron az Igazi Természetünk, de elfedi elménk álruhája. Az elménket meg kell rendszabályozzuk és szelidítsük, míg végül eltünik az álcánk. És akkor ezzel az Igaz Természetünkkel fogjuk fel a valós világot(=7. fokozat), majd teljes fényélményben részesülhetünk (=8. fokozat). S ezután visszatérve világunk szemléletéhez illuzió mentesen látjuk tárgyait,úgy ahogy Forrásukból eredtek. A 10. képben spirituális utunkról visszatérünk a Piactérre(=mindennapi világunkba) és szelídek s az előzőekhez viszonyítva sokkal hatékonyabbak leszünk. Csoportunkban az Ökörpásztorlás taglalásakoról írtunk haikukat is. A cikkben bemutatott 7. fokozat így szólt:

Régen mást látott,

Lám, most benne kel fel és

Nyugszik le a Nap".

A nyolcadik szinthez pedig:

Sőt, minden csak Fény!

Nagy vakító Üresség!

S benne van bármi?