Csont a tortán

Kedves Nézőink, négylábúak és kétlábúak egyaránt! Itt a legújabb gasztrosó, a Csont a tortán, és máris láthatjuk a konyhában serénykedő Trixikét, aki, mint azt tájékozott nézőink nagyszerűen tudják, keleti harcművészet-oktató és hasráncosnő, de nem emiatt szeretjük őt, hanem amiatt a csodálatos orgánumú vonyítás miatt, ami miatt minden kannak beírta magát a szívébe. Hah, csöngetnek, már nyitja is az ajtót, el-bű-vö-lő!!! Most lép be az első vendég, Very Hektor, akit jól ismerhetnek a Csontom-bontom történetek című szappanoperánkból, utána nyomul Pőre Lédi vetkőzőművész, ezúttal kivételesen teljesen bundában, és persze el nem maradhat a csapatból kedvenc fitneszedzőnk, Robuszt Roby sem, aki, el ne felejtsem mondani, hétvégén ingyen edzést tart a futtatón, kutyafuttában. Tehát együtt a csapat, hihetetlen illatok áradnak a konyhából – hallgassuk csak, mi történik! – Ááá, gyertek csak, gyertek! Frissen vagyunk tatarozva, már úgy értem, a lakás is, meg én is. És istenit főztem nektek, kis fenevadjaim! Hektor drágám, remélem, megéheztél rendesen!

– Ja. De nehogy valami anorexiás kaját küldj a tálamba, bébi, mert megharapom a nyakszirtedet!

– Ó, te kis huncut, mit képzelsz rólam? Külön a kedvedért lementem egy jóféle marhalábszárért, abból lett a leves, remegős mócsingokkal rakom tele azt a feszülő bendődet!

– Nem akarok beleugatni a csevelyetekbe, de az nem túl lájtos nekem. Nincs más? Mert így lepontozlak, aranyom!

– Rád is gondoltam, Robykám! A te táladban vitaminokkal dúsított puffasztott levegő kerül, és a kedvedért a vacsora végén ellejteném a legfrissebben betanult hétfátyoltáncomat: már számos ebet levettem vele a csánkjáról…

– Nem vagyok rá kíváncsi! Ha mégis, inkább Lédi lejtse el, bunda nélkül. Te inkább a desszertről vonyíts, cicám!

– Törjön rád a gyepmester, te udvariatlan állat! És ne nevezz cicának, mert nekem nincs identitászavarom!

– Örülök, hogy legalább az nincs. Tehát, desszert?

– Ó, igazad van, ne civódjunk, hiszen az egész ország minket bámul! Tegyünk úgy, mintha istenien élveznénk az estét! Muffint sütöttem, kutyalábnyom alakú formácskákban. Incsi-fincsi lesz! És cuki rózsaszín szalaggal átkötöttem a kedvedért a te sütikédet! Abban nincs se sztrichnin, se cukor. Mondom, hogy figyelek rád.

– Ok, ez plusz egy pont. Ital?

– Itallal nem készültem még, de talán ti is hoztatok magatokkal valamit. Nemde, Lédikém?

– Hah, végre elememben lehetek! Hoztam nektek egy fantasztikus Bitch on the Beach koktélt, lázba hoz majd mindenkit, meglátjátok! A múltkor, amikor az egyik filmemet forgattam Apportír Gézával, abból csurgattam le a torkomon két pohárral, hát, volt utána muri, mit mondjak…

– Inkább semmit, ha szabad kérnem. Ez nem korhatáros műsor, egészen kicsi kutyuskák is láthatnak téged. Nekem, mint házigazdának, muszáj figyelmeztetnem erre téged, Lédike, ha már magadtól nem szivárog bele a gondolat abba a szűkös kis agyadba. Hektor, mit csinálsz??? Megbeszéltük, hogy nem eszel bele a fazékba! Minek terítettem akkor neked?

– Imádok lefetyelni! Ez a leves mennyei! Lédi, te is kérsz egy harit a cubákból?

– Fúj, szőrös lett a fazék széle! Ebből merjünk most?

– Nyuszikám, nem tudom, mióta vagy ilyen finnyás. Na, hagyjuk! A jó öreg Hektor bácsitól most ezt szépen nézd el, különben esélyed sincs, hogy beviszlek a Csontom-bontom forgatására. Pedig már kitaláltunk neked egy egész jó kis szerepet. De ha nem, hát nem. Akkor vetkőzz csak életed végéig! Fagyjon rád a neccharid!

– Ah, félreértettél, imádom, ha egy kan belefal a tálba. Már a látványod is vérforraló!

– Meggyőztél. Vacsi után visszatérünk a kis szerepedre… Trixi, mi ez a szörnyűség a tányéromon? Te csalsz! Erről nem volt szó! Ez ócska konzervtáp! Így akarsz befutó lenni nálam a kifutón?

– Hmmm, ne így fogd fel! Fast food! Gondoltam, ez most olyan trendi! Egész délután azzal a vacak levessel bajlódtam, hát jó, nem jutott időm a főfogásra. Mindennel bajotok van, szörnyetegek! Főzzön rátok a gyermekétkeztetés életetek végéig! Ezt nem bírom tovább! Kiborulok!

Kedves Nézőink, kénytelenek vagyunk megszakítani az adást, mert a háziasszony, és a leves is kiborult. De holnap ugyanitt, ugyanekkor találkozunk! És ne felejtsék: Csont a tortán, a vendégjáró só, igazi sztárokkal, csak itt, csak nálunk!

(In: Kutyaszövetség)