Lovagférfiakról és lovagnőkről

Mirtse Zsuzsa rendhagyó regényt írt labilis erkölcsű világunkról százötvenhárom fejezetben

2007. június 12.

Pósa Zoltán

Százötvenhárom költői fejezetből áll Mirtse Zsuzsa Lovagkór című regénye, amelyet küllemében is figyelemre méltóvá varázsolnak Jankovics Marcell filmrendező izgalmas tusrajzai. A könyvhéten is nagy sikert aratott mű felvidéki kiadója, a Méry Ratio ma délután ötkor tartja a kötet bemutatóját a fővárosi állatkertben.

Azonosítható-e önnel a könyv főszereplője?

– Szerepjátékok sora ez a könyv: hősnőm hol ilyen, hol olyan női szerepekbe bújik, hol ilyen, hol olyan lovagokkal találkozik, százötvenhárom fejezetben százötvenhárom lovaggal. Ezeknek a képzeletbeli találkozásoknak a lenyomata a Lovagkór. Központi hősnője nem azonos velem. Tükörnő, aki minden mozdulatával érzelmeket vált ki. Bármilyen ruhába belebújik: mindenféle helyzetet megkísérel feldolgozni, amely férfi és nő között megtörténhet. Néha mulatságosan, néha ironikusan vagy éppen meghatóan. Ez a nő filozofál, az élet értelméről meditálgat és közben nevet – vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Könyörtelenül játszik igenekkel és nemekkel. A képzelet játékát segítik Jankovics Marcell csodálatos illusztrációi.

– Mintha ugyanolyan szigorú tükröt tartana a nők elé is, mint a férfiak elé.

– Akár az is lehetne a könyv két címe: a lovagok, akik kóros állapotban vannak. A másik: a nő, aki lovagkórban szenved, egyrészt valódi lovagokra vágyik, másrészt el szeretné játszani nőként a lovagszerepet. Az olvasónak kell eldönteni, melyik az igazi. De én úgy gondolom, félreértés azt hinni, hogy akár én, akár a hősnőm mindenáron be akar olvasni a világnak. A Lovagkór nagyon is megengedő, szeretetteljesen ironikus könyv. No persze, csak azt írhatom meg, amit látok, és én azt látom magam körül, hogy ziláltak az emberi kapcsolatok, és labilis az értékrend a világban. Első körben megpróbálom e könyv révén tisztázni a saját szerepemet e világban, kitalálni önmagamat és az utat, amelyen haladni akarok.

– A mű olyan, mint egy kaleidoszkóp. Színes ábrák sora, amelyek az alapszínekből a végtelenségig variálhatók.

– Találó a kép. Valóban, magamhoz vettem egy kaleidoszkópot, elkezdtem forgatni az üvegcserepekkel teli hengert, és mindig kijött egy-egy újabb és újabb matematikai alakzat, pontosan százötvenhárom fejezet. Azért éppen százötvenhárom, mert az egy meg öt meg három az éppen kilenc, s az előző mesekönyvemnek a kilenc a központi száma. Ez csak játék, de annyi racionális alapja mégis van, hogy ki kellett találni egy határt, hiszen a kaleidoszkóp a végtelenségig folytatható, de ahogy Michael Ende világhírű meseregénye is példázza, a Végtelen történetnek is véget vetnek a könyvbeli terjedelmi határok.

– Hagyományos vagy posztmodern a Lovagkór?

– Ezt döntse el az olvasó, én csak azt szerettem volna elmesélni: az ember egyszerre normális és tudathasadásos, kaméleonszerű és következetes lény, azaz nagyon különböző anyagokból van gyúrva. Azon egy percig sem gondolkodtam, hogy modern vagy konzervatív munka keletkezik belőle. Az előbb védtem magam, hogy a Lovagkór szeretetteljes, ironikus, pedig lehet, hogy nagyon is aljas. Mert hősnőm leleplezi a férfiakat, akik hiába titkolnák, világképük a nő körül forog. S azért is gonoszkodás, mert kibeszéli: a nő érdeklődésének középpontjában a férfi áll. Művemben neme van a tárgyaknak, a számomra nagyon fontos dolgok hímneműek, többek között a templomot és Magyarországot is férfiként írom le. Befejezésként idézem, mit is gondolok a magyar zászlóról, a kis és a nagy hazáról, Magyarországról és kedvenc helyemről, Zebegényről, amelyek erkölcsi támpontot adnak értékválságos világunkban: „Mégis, a büszkeségét, azt szeretem a legjobban. A végvári vitézit, a köveket a lábam alatt meg a hetedik strófát Tinóditól, azt különösen. Tudom az utcák nevét (milyen jó, hogy nálunk nem számozottak még) és örülök, hogy nem sikerült a főterét végképp tönkretenni. Ő a minden, a trikolór. Már akinek ez mond még valamit.”

Forrás:

http://www.mno.hu/portal/415409

Könyvajánló: Mirtse Zsuzsa -

Lovagkór

(György Attila írása)

Írom ma Zsuzsának: éppen elég baj ez egy kortárs írónak - aki én lennék- , azt mondani egy másiknak: hódolatom és le a kalappal.

Márpedig ez a szomorú és tényleges helyzet: olvasom Mirtse Zsuzsa, e (jelenleg még) nemcsak számomra ismeretlen szerző könyvét, és mélységes szégyenkezéssel látom: bizony, így kellene írni. Így, ennyire mívesen, ennyire kegyetlenül, ennyire pőrén… Persze, ehhez nő kellene lenni. Vagy embernek. Vagy fene tudja, minek.

“Lovag-kór” e könyv címe. Ha jól számoltam, 153 kis természetrajz, esszé, eszmefuttatás, gondolatmenet, vagy egyszerűen csak post-, vagy pre-coitum (elnézést!) gondolkodás az alkalmi (vagy nem alkalmi) partnerekről.

Könnyű lenne most, és hálás is kéjelegni ezen. Hogy “férfiak” vagy “nők”. Hogy kivel, mikor, hogyan. Miért.

Könnyű lenne.

Ennyire mégsem vagyok férfi.

És mert mégis az vagyok, semmi mást nem mondok e könyvről. Keresse meg mindenki, olvassa el. Én, kortársként, íróemberként többet nem mondhatok: irigylem ezt a könyvet, ezt az írókészséget, ezt a kegyetlen tisztaságot.

A fene egye meg, Zsuzsa, nem szeretek irigy lenni.

Forrás:

http://tarkun.blogspot.com/2009/06/konyvajanlo-mirtse-zsuzsa.html

http://ellenkultura.info/konyvajanlo-mirtse-zsuzsa-lovag-kor/

Visszaadni a női méltóságot

Mirtse Zsuzsa és Jankovics Marcell különleges előadással várta az érdeklődőket február 20-án a Karinthy Frigyes úti könyves kávézóban. A Budán élő írónő és filmrendező nő és férfi kapcsolatáról, a két nem örök kettősségéről, a vonzások és a taszítások természetéről, a szüntelenül „játszótéren” vagy „harcmezőn” zajló pillanatokról beszélt a jelenlévőknek.

A két előadó mondanivalója alapját Mirtse Zsuzsa „Lovagkór – könyörtelen játék nemekkel és igenekkel” című könyve szolgáltatta, amelyet Jankovics Marcell illusztrált fekete-fehér tusrajzokkal.

– Írásaimmal a nőiség különféle „kiterjedésein”, a nőnek a férfihoz, a tájhoz, az országhoz, a mindenséghez való viszonyain keresztül szerettem volna átfogó nőképet adni, és felmutatni, mire képes a nő tegnap, ma, vagy a jövő évezredben. Megcsömörlöttem attól, hogy a férfiírók műtőasztalra fektetve testrészeikre cincálhatják a nőt, míg csak kezek, lábak, alsófelek maradnak belőlünk. Elegem lett abból, hogy mi ezt eltűrjük, és a nőírók között is sokan abban látják az egyenjogúságot, ha trágárságban állják a versenyt a másik nemmel. Én szigorúan szépirodalmi módon fogalmazom meg a nőiséget, ami nem zárja ki, hogy az ember közben alázattal csontig vetkőzzön lelkileg az olvasó előtt. Hiszek az irodalom erejében, és úgy gondolom, minden nő királynő vagy várkisasszony szeretne lenni, legalább legtitkosabb álmaiban. Vissza kell hát adni a nőknek a méltóságukat – mondta Mirtse Zsuzsa.

Az írónő a bibliai Salome történetétől Balassi Bálint korán át a mai modern nő állapotáig vezette le a hajdani lovagkor letűnését, és annak lovag-kórrá történt elváltozását. Az eszményi nőkép lerombolásának folyamatáról a több mint 150, műfajilag igen nehezen beskatulyázható szösszenetből vett idézetek felolvasásával adott ízelítőt.

– Nem állok be a mai mindent elöntő bulvártáborba. Írás-játékaim szándékosan nagyon veretes magyar nyelven, súlyos témáról szólnak. A könyvben epikai és a lírai részek váltakoznak ritmikusan, ez is a kettősséget szimbolizálja. A próza a földre von, a vers felemel – jelentette ki a szerző.

Jankovics Marcell arról beszélt, hogy a nemek, illetve a női nemek és az igenek alapján ő is kettősségben gondolkodott az illusztrációk tervezésekor, ezért döntött a fekete-fehér tusrajzok mellett.

– Az írások nem egy sértett nő dühöngéseiről szólnak. Éppen ellenkezőleg. Rengeteg életszeretet, játékosság, vidámság, nyitottság és egészséges kacérság árad belőlük. Ennek alapján nagy szabadságot hagyhattam a fantáziámnak a rajzok megálmodásakor – mesélte az illusztrátor.

Az egyik elhangzott, az „otthonlevés” állapotát felidéző Mirtse Zsuzsa-írás kapcsán Jankovics Marcell elmondta, neki az a kedvence, mert a személyes élményen túl az egyénnek az országhoz való viszonyát is kifejezi.

– Ez az írás számomra azt jelenti: ebből a tömegből ma újra népet kellene csinálni. Azt a jóérzést felkorbácsolni az emberekben, hogy ide születtünk, ide tartozunk, itt van rengeteg tennivalónk. Sem elmenni nem kell, sem hagyni, hogy elküldjenek innen, vagy lehetetlen életkörülményeket teremtsenek körülöttünk. Amikor a szakmámat kezdtem, 48 éve, a világot akartam meghódítani, ma megelégednék annyival, ha újra együtt láthatnám ezt a nemzetet. Erre kiváló lehetőség most a népszavazás, amelyen nem a három részletkérdés miatt kell igennel szavaznunk, hanem azért, mert rólunk mindnyájunkról, a mi életünkről van szó – mondta a közéleti kérdésekkel is foglalkozó Kossuth- és Príma Primissima-díjas filmrendező.

(Fodor Erika)

"A Könyvhét egyik meglepetése volt Mirtse Zsuzsa Lovagkór című könyve. A kötetet a Kossuth-díjas filmrendező, Jankovics Marcell tusrajzai illusztrálják. Nő és férfi - egymás ellentétei, tehát kiegészítik egymást, mint nappal és éjszaka, fény és árnyék, egyszersmind azonban örök harcban is állnak. A szellemesen megírt könyv igazi játéktér: játszik a nyelvvel, játszik a helyzetekkel, amelyekbe égi-földi utunk során belekeveredünk."

(Vital magazin, 2007)

Nemek (h)arca

A detektívüveg arra szolgál, hogy felismertetések alkalmával csak a vádló láthassa a vádlottat, fordítva ne. Hasonló helyzetben érezhetjük magunkat a Lovagkór című könyv olvasása közben, amelyben a nő az abszolút viszonyítási pont. Miközben alakja megnő, a férfié egyenes arányban csökken. Ez az elégedetlen, kapcsolataiban megfáradt úrnő hétköznapi helyzetekben állítja elénk a kénye-kedve szerint válogatott „lovagokat”, felnagyítja hibáikat, botlásaikat, de van, hogy alárendeli magát nekik – mert nem nyugszik, folyamatosan keres. Viselkedésük hol mosolyra késztet, hol sajnálatot vagy megbotránkozást vált ki, de közömbösek nem maradhatunk.

A szerző a párkapcsolatok visszatérő útelágazásait, szükségszerű váltásait fogalmazza meg lírai prózában, fanyar humorral fűszerezve. Szüntelenül kérdez, nem nyugszik, mert miközben kíméletlenül szurkálódik, legbelül kölcsönös megismerésre, a férfi figyelmére vágyik. Szimbólumokba rejtve fejezi ki önmagát, így mindig más-más szemszögből érzékelhetjük az adott lelki történést. Részlet az Öntőforma című etűdből: „Beengedő. Nincs önálló mérete, alakja. Minden és semmi. Nyitott, nyitható. Elvből mossa össze a határokat, a határtalanság meg jól összemossa őt. Nem érzem a mintáját. Nincs oka és célja. Nem látom, mert nincs pereme, oldalfala, fedele. Nincs színe sem.”

Máskor szójátékaival ízlelgeti, járja körül kedvencét: „Lemarad belőlem sok mindenből, mert velem (bárkivel) kapcsolatban lusta, de legalább szórakoztató. Ezért képes vagyok sok mindent elnézni neki. Elnézek a kádja mellett, a könyörgései mellett, a becsípődései mellett, az önmagára nyíló ablakai mellett…” (részlet a Futótűz című darabból). A Lovagkór mint cím maga is szójáték, amely rögtön párbeszédre késztet. Miközben úgy tűnik, az úrnő az egyetlen viszonyítási pont, az olvasó már benne is van a játékban, és ő veszi át az irányító szerepet. Jankovics Marcell művészi tusrajzai egy-egy írás döntő mozzanatára koncentrálnak, megadják a beszélő szöveg vizuális világát. A kifejező illusztrációk könnyedebbé teszik a művet, és tompítanak a férfi-nő probléma olykor pirulásra késztető megfogalmazásain.

A könyv a 2007-es Könyvhétre jelent meg, de a Hegyvidéki Ősz rendezvénysorozatában is bemutatásra került a szerző és a grafikus részvételével. Mirtse Zsuzsa író, újságíró a Süni ökológiai gyermekmagazin főszerkesztője, a Vadon magazin kulturális szerkesztője. Számos lapban (Vadon magazin, Cédrus, Sine Morbo, természetvédelmi profilú lapok, valamint napilapok kulturális rovata) publikált és publikál esszéket, tanulmányokat, több száz cikke jelent meg. 2000-ban MÚOSZ újságírói díjban, 2002 NKA alkotói ösztöndíjban részesült. 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjével tüntették ki. A Süni ökológiai gyermekmagazin 2006-ban a Prima Primissima Díj Prima fokozatát kapta.

Szerző: Burucs Tímea

Illusztráció a könyvből