Közzététel dátuma: May 12, 2015 3:54:12 PM
"Nem tüneti kezelést akarok tehát Én adni, nem csupán a felszínen akarom megoldani gondjaitokat, hanem lenn a mélyben, a szívetek gyökerénél akarom megváltoztatni, megújítani, újjáteremteni egész lényeteket.
Negyvennapi imádságom és böjtölésem után a názáreti zsinagógában ezzel kezdtem beszédemet: "Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és hirdessem a foglyoknak a szabadulást." (Lukács 4;18). H. 23/2346"
Azt gondolom, Jézus nagyon komolyan vette az Atyjától kapott küldetést. Mindent beleadott már a felkészülés időszakában is. Kimenni a pusztába, ott 40 napig böjtölve imádkozva felkészülni az előtte álló feladatra nem lehet komolytalan hozzá állás senki számára.
Ezután az egész élelvitelét alárendelte feladata megvalósításának. Teljes szívvel, minden erővel és egész lélekkel végezte munkáját. Jézusunk mennybemenetele után sem változott meg, nem dőlt hátra, hogy most már jöhet a jól megérdemelt pihenés, szabadság. Ma is és az idők végezetéig semmit nem csökkent az intenzitása, hogy az embereket, akiket az Atya neki adott segítse. A lelkük fejlődését, a szeretetben való növekedésüket előmozdítsa, új emberekké tudja őket változtatni.
Úgy gondolom, Jézuson semmi, de semmi nem múlik, ami az örök boldogságunkat illeti. Csak az emberen áll, fordul az ő boldogsága. Jézushoz fordulni, Tőle segítséget kérni, egyet jelent a jó irány felvételével. Őt befogadni, abszolút elsőnek, Urunknak, megszabadítónknak, pedig azt jelenti hogy rátalált az ember a boldogságára.