Közzététel dátuma: Aug 02, 2015 12:1:13 PM
Mi mindannyian itt a földön. Egy vonatra szálltunk fel születésünkkor és ez a vonat halad velünk, visz minket célunk felé.
Ez nagyon jó! Kikiáltanánk fel, hiszen ez a vonat akkor egy automatikus szerkezet, ezért nekem nem kell tennem semmit. Még tudnom sem kell arról, hogy utazó vagyok, csak élveznem kell az utazást.
Mégis tele vagyunk jajjal-bajjal és a legkevésbé sem örülünk az utazásnak olykor. Miért lehet ez így?
Szerintem azért, mert ezzel a vonattal, életvonattal és különösen a mozdony vezetőjével nekem szoros barátságot kell kialakítanom. Kapcsolatban kell lennem és pedig szeretet kapcsolatban kll lennem a mozdony vezetőjével és az utastársaimmal is.
Tanulnom kell - SZERETET kapcsolatban lenni mindenkivel. Ezt élnem kell, mert a vonat végállomásán csak olyanok várnak rám akik SZERETNEK. Nem beszélve magáról a mozdony vezetőjéről, aki maga SZERETET. Ha az utazásom alatt nem tanulok meg szeretni, úgy szeretni, ahogy a mozdony vezetője szeret, csalódással és fajdalalommal élem meg találkozásomat a rám várókkal.
Tanuljunk a mozdony vezetőjétől- Jézustól még időben szeretni, úgy szeretni, ahogy Ő szeret.
"Vándorok vagytok, s ez a vándorlás a Földön nem tart örökké! Ha egy utazó tudja, hogy közeledik a végállomás, akkor egyre jobban a leszálláson, azon az állomáson jár az esze, ahol már várják őt.
A sokszorozódó jajok-bajok ezt akarják tudatni veled, erre akarják felhívni figyelmedet. Nagyon nem jó az, hogy ti általában nem a vágyat erősítitek magatokban a halál után, tehát a Velem, Jézussal, történő találkozás után, hanem szeretnétek egyre inkább elodázni e találkozást. Holott ennél lényegesebb, fontosabb nincs a világon senki számára!" Hang 27/2730.