Korhatártalanul: új generációk az interneten

Szerzők: Dombi Gábor Faragó Judit

Az internet-korszakba belenőtt gyerekek, fiatalok magányosan vagy csak kortársaikkal ültek a számítógép elé. A számítógép olyan újdonságként jelent meg a társadalom széles rétegeinek életében, ami a korábbi ismeretátadási úttól eltérő volt: a tudás és a jártasság nem a felsőbb generációktól került át hozzájuk, hanem éppen fordítva. A kilencvenes évtized fiatalja a számítógép kezelését tízéves kora körül sajátította el, szüleit jóval megelőzve. A szülők gyakran a gyerekektől lesték el a számítógép és később az internet használatát – ha a munkahelyükön nem használtak számítógépet. A családokban a gyerekek tanulmányait segítendő bukkan fel a számítógép, az internet pedig a felsőoktatásban studírozó nagyfiú-nagylány kedvéért költözött a be a családba. A kormányzat a Sulinet hálózat kiépítésével „felmenő rendszerben” képzelte el a társadalom bevezetését az információs társadalomba, az idősebb korosztályokat magára hagyva.

A számítógéppel otthon nem rendelkező gyerekek internetes szocializációja az iskolában, a barátoknál, vagy internet-kávéházakban, teleházakban történt. Ebből következőleg elveszett a szülői kontroll lehetősége, és ezért a család számára nem volt tudható, hogy hol (milyen oldalról), miféle hatás éri a gyerekeket. Ebből fakadóan a felnőttek az internettel szemben – még az ezredforduló után is – erősen negatív jeleket mutattak. Számukra az internet és a PC maga volt az új ördög, a lelkeket megrontó misztikus mumus, ami elveszi a figyelmet a tanulástól, a játéktól, a társaságtól és a családtól (nem is beszélve a családi tévénézésről). A számítógéppel felnőtt korban találkozók sokáig féltek a géptől, a leggyakrabban hangoztatott véleményük az volt, hogy nem akarják a PC-t tönkretenni. A rendszerváltó korosztályokat, akik 1989-90-ben érett felnőttként léptek be az új(rarendeződő) világba, sokkolta az internet megjelenése. Ez ugyanis egy újabb alkalmazkodási feladatot jelentett számukra: első reakcióként nem tudtak mit kezdeni egy újabb civilizációs, kulturális változással – s inkább annak tagadását, regresszív elutasítását választották. A tiltás után nem a tűrés következett, hanem egy óriási „szabályozhatnék”, s felelős állami hivatalnokok azzal töltöttek el értékes hónapokat az életükből, hogy arra keressenek választ, miképpen lehet máris szűk – lehetőleg szigorú állami felügyelettel merevített – határok közé kényszeríteni az internetes tevékenységeket, s ellenőrizni, mi folyik az interneten otthon és a munkahelyeken.

Az újabb eszközök elterjedésével – hála a modernizálódó hivataloknak, vállalkozásoknak – a szólok riadalma lassanként alábbhagy. A gyerekek ügyessége apróbb frusztrációt okoz, de hatékonyságot szül és versenyre kényszerít: ki használja gyakrabban a számítógépet. Ám egyértelművé válik, hogy egy óriási kör nem, vagy csak nehezen, sok-sok segítséggel szokja meg az információs korszak csodáit, ez pedig az ötven éven túliak és az idősek – Magyarországon 3,5 milliós – köre.

Az időskor fogalmának meghatározásához használhatunk objektív és szubjektív kritériumokat. Az objektív kritériumok legfontosabbika a gazdaságilag aktív kor vége, illetve a nyugdíjba vonulás korhatára. Az időskor alsó határát a statisztika a nyugdíjba vonuláshoz köti.

Ez sem tekinthető azonban mozdíthatatlan sarokkőnek, mivel Magyarországon a nyugdíjkorhatár változó, és jelenleg a nők és férfiak esetében eltérő. A nyugdíjkorhatár, ami ma a nőknél 55 év, a férfiaknál 60 év, 2009-re mindkét nem esetében egységesen 62 év lesz.

2003-ban az átlagos nyugdíjba vonulási kor a férfiaknál 59,7 év, a nőknél 58,6 év volt (az átlagos szolgálati idő 37,7 év). Az Európai Unió és az Európa Tanács statisztikái az időskort a 65 évnél idősebbekre vonatkoztatják, míg a hazai statisztikák a nyugdíjkorhatár folyamatban lévő emelése miatt az időskort általában a 60. évnél húzzák meg.

Az időskor szubjektív jellemzői közé tartozik az egyes emberek saját magukról, erejükről és általában az öregségről alkotott képe, s ez nagymértékben meghatározza, hogy öregedésükhöz hogyan tudnak alkalmazkodni. Nem feltétlenül a naptári évek szerint idősödünk, hanem az egész életutunk határozza meg, mikortól érezzük magunkat idősnek. Az öregedés útjai tehát egyediek, szubjektívek.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézet „Életünk fordulópontjai” című, 2001-2002 fordulóján készült adatfelvétele szerint az öregség jellemzői közül 60%-unk gondolta elsődlegesnek, hogy valaki „nem tudja ellátni magát, másokra van utalva”. A válaszadók 50%-a vélte úgy, hogy az számít idősnek, aki „szellemileg leépült”, 48% válaszolta, hogy a „megromlott egészségi állapot” az időskor fő jellemzője, és 37% szerint az időskor eljöttének feltétele a betöltött 65. életév.

Az idoskor meghatározásának kulcsfontosságú tényezoje mindenképpen a gazdaságilag aktív, illetve inaktív lét. A gazdasági aktivitás feltételei pedig az egyén munkaeropiaci esélyei. A munkáltatók azonban a munkaeropiacon a 18-39 éveseket részesítik elonyben, ez a szuk korosztály az aktív kereso és fogyasztó csoport. 40 éves kor fölött nehéz új munkát találni, 50 fölött még nehezebb. Aki 50 évesen vagy idosebben kerül ki a munkaeropiacról, annak nagyon kevés az esélye újabb munkaviszony teremtésére, mert már túl idosnek tartja magát ahhoz, hogy új dolgokat tanuljon.

Az idos embereket a társadalmi kirekesztettség jóval inkább veszélyezteti, mint fiatalabb társaikat. Fizikai, egészségi állapotuk megromlott, jövedelmük alacsony(abb), és ez életük végéig változatlan marad. A munkahelyrol való kilépéssel, gyermekeik elköltözésével eltávolodnak a társadalmi hálózatoktól. Megnövekedett szabadidejükben az utazást, a kultúrafogyasztást szukös anyagi helyzetük limitálja. A közvélemény a fölöslegessé váltak, eltartottak, inaktívak kategóriájába sorolja oket, elfelejtve, hogy mennyi értékes tudás és bölcsesség van a birtokukban, és hogy ok is csak a gyerekeikre, unokáikra fordították életük során energiáik nagy részét.

Az Eurobarometer 2003-as diszkrimináció-kutatása az etnikum, faj, vallás, szexuális beállítódás, valamint életkor és fogyatékosság alapján történo diszkrimináció mértékét vizsgálta. Az eredmények szerint a válaszadók 5%-a élt át negatív megkülönböztetést az életkora miatt, ami a legmagasabb arány az összes többi megkülönböztetési alap közül. Az emberek azonban sokkal nagyobb arányban voltak faji és etnikai alapú diszkrimináció szemtanúi (22%), mint kor (6%), vallás (9%), vagy fogyatékosság (11%) alapján. A munkaeropiacon viszont az egyik legelterjedtebb nézet az életkor alapján történo megkülönböztetés. A válaszadók 71%-a állította, hogy az ötven év fölöttieknek kevesebb esélyük van az elhelyezkedésre. Ez a szellemi (87%) és testi (77%) fogyatékosság után a legelterjedtebb diszkrimináció-forrás sokkal magasabb arányú, mint az etnikai (62%) alapú megkülönböztetés.

Az idos emberekkel szembeni intolerancia kiterjed a sokkal fiatalabb korosztályokra is, foleg, ha munkapiaci esélyekrol, foglalkoztatásról van szó. A társadalomtudósok legújabb kutatásai szerint bizonyos területeken már a 35 év feletti munkavállalók is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Abból kiindulva, hogy az emberek tovább élnek, továbbá késobb, és kevesebb gyereket szülnek, tehát társadalmaink öregszenek, az ilyen korai hátrányos megkülönböztetés ijesztonek hat.

Ma az Európai Unióban több példaértéku kezdeményezés létezik arra, hogyan lehet az idos embereket a kirekesztettségtol megóvni, illetve ok maguk mit tehetnek ezért.

Nyugati szomszédainknál számos idos ember már aktívan részt vállal a civil szervezetek munkájából. A vállalkozó kedvu idosek szélesebb köreinek mozgósítása az önkéntes munkára a nyugdíjas évek aktívvá és hasznossá tételének fo eszköze lehetne. Az idosek bevonása saját közösségükért végzett önkéntes munkába többszörös hasznot hozhat. Egyrészt a szolgáltatások fogadói gazdagodnak a szolgáltatással, az idoseknek jót tesz a pszichikai, mentális stimuláció, amelyet az új kapcsolatok, helyzetek, feladatok hoznak. Elégedettséget, hasznosság érzését válthatja ki bennük a közösségi munka, az önkéntes munka alacsony költségeirol nem is beszélve.

A másik fontos eszköz a kirekesztettség megelozésére az élethosszig tartó tanulás kiterjesztése a nyugdíjas évekre is. Az idoskorúaknak kapacitásuk és kedvük is van tanulni, de ezt a tényt a többség figyelmen kívül hagyja. Olyan munkákban részt venni, amelyek mentálisan stimulálók, elosegíti a szellemi kapacitás megorzését az idoskorban. Ezeket a lehetoségeket ki kell használni és ki kell terjeszteni például olyan területekre is, mint az információs technológiák használata.

***

Nyugat-Európában a 80 év feletti népesség nagyobb hányada internetezik, mint Magyarországon a 60 év fölöttié. Az internet az idosebb korosztály számára talán még fontosabb lehet, mint a gyermekeknek. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi eroforrásokhoz, az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az Európai Tanács eEurope programjai ezért is hangsúlyozza az úgynevezett „e-befogadási” (e-inclusion) programok fontos elemeként az e-kormányzat, az e-szolgáltatások fejlesztésének fontosságát. A társadalom jelentékeny részének élete válhat könnyebbé, ha a szükséges ismeretek és szolgáltatások gombnyomásra válnak számára elérhetové. S mivel az internet nem egyoldalú befogadásra kárhoztat, mint a televízió, ezért a társadalom is erosödhet az interneten megjeleno – tapasztalatokon alapuló – ismeretanyaggal és azzokkal a véleményekkel, amelyeket az idosebb korosztály tagjai publikálnak. Az internet ezen túlmenoen az új kommunikáció helye, ahol levélben, csevego-szobákban is folyik az élet, s ahová a belépés nemcsak fiataloknak engedélyezett. Közösségek, levelezo hálózatok jönnek létre, barátságok és szerelmek születnek ebben a korosztályban is az interneten.

Az információs társadalom közös alapja a számítógép- és internet-használat, vagyis az elektronizált közéletben és információ-szerzésben való interaktív részvétel. Az idosebb generációk esetében a felmérések szerint az elektronikus információhoz történo hozzáférés a mindennapokat teszi egyszerubbé. Az internet segít az idoseknek, hogy a külvilággal kapcsolatban lévonek érezzék magukat, és biztosítja, hogy az idosek lépést tartsanak a változásokkal. Az internet használatának következtében az idosebbek nem függenek többé saját családjuktól mint a szociális támogatás egyetlen forrásától. Négy európai internetezobol hárman (78%) úgy gondolják, hogy életüket megváltoztatta az internet. Legtöbbjük úgy véli, hogy tájékozottságot (97%), a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést (95%), társadalmielfogadottságot (93%), jobb kapcsolattartási lehetoségeket (91%) és idomegtakarítást (80%) biztosít az internet használata. Az Eurobarometer 2001-es felmérése arra is fényt derített, hogy az internet-használók 93%-a gondolja azokról, akik nem használják a világhálót, hogy fontos lehetoségeket hagynak kihasználatlanul. Napjainkra a nem-használók felénél már a digitális kirekesztodés jeleit is lehet tapasztalni. Míg azonban Európában minden harmadik ember használja az internetet (és közülük minden tizenkettedik nyugdíjas), ez Magyarországon csak minden huszadikról mondható el. Az Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok 55 év feletti polgárainak átlagosan mindössze 3,2 százaléka tekintheto internet-felhasználónak, miközben az új tagországok lakosságának átlagosan 31 százaléka használja az internetet. Az idosek a digitális kirekesztettség által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportot alkotják. Az idosek nagy részének ugyanis már nem volt alkalma aktív korában elsajátítani korunk írástudását, a digitális írástudást.

Az internet-használat legfobb gátja a legtöbb háztartásban a számítógép hiánya (44%). A második leggyakrabban hangoztatott ok az érdeklodés hiánya (37%), a harmadik az internetezés magas költsége (22%), a negyedik pedig a hozzáértés hiánya (16%).

Az információs és kommunikációs eszközök felhasználásában kialakult különbségeket meghatározza a háztartások mérete és bennük az idoskorúak, a tanulók száma, továbbá a gazdaságilag aktív és inaktív tagok száma. Minél nagyobb és minél vegyesebb korosztályú egy háztartás, annál nagyobb valószínuséggel van internet-elofizetésük, minél nagyobb az aktív keresok aránya, annál valószínubb az otthoni internet-hozzáférés.

Nagymértékben befolyásolják továbbá az információs és kommunikációs eszközök használatát a háztartások szerzett és felhalmozott eroforrásai (a háztartás vagyoni és jövedelmi pozíciója) és a háztartás infrastrukturális környezete (a település mérete és földrajzi régiója). Óriási aránytalanság figyelheto meg ugyanis a településtípusok között a nagy sávszélességu internet-elérési lehetoségek terén. Míg a magyar lakosság egyötöde él 2500 fonél kisebb lélelszámú településen, addig az itt élok mindössze 3 százalékának van lehetosége DSL technológia használatára.

Az információs és kommunikációs eszközök használatát a különféle társadalmi és demográfiai tényezok az egyén életstílusán keresztül befolyásolják. A társadalmi státus és az értékválasztások a fogyasztási szokásokban is megmutatkoznak. Az információs és kommunikációs eszközök használatát meghatározza a korcsoport, az iskolai végzettség, a szakképzettség, számítástechnikai felkészültség és a kulturális toke is. További befolyásoló tényezok a személyközi kapcsolathálót alkotó rokonok, barátok, ismerosök és munkatársak használati szokásai.

Az információs és kommunikációs eszközök használata az egyén munkaero-piaci részvételétol, s ezen belül attól is függ, hogy milyen gazdasági szektor résztvevoje az illeto, milyen jövedelemmel rendelkezik, és szellemi vagy fizikai munkát végez-e.

Az információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatos fogyasztási szokások attól függnek, milyen presztízse van ezeknek az eszközöknek a fogyasztók értékpreferenciája szerint. Megfelelo attitudök szükségesek ahhoz, hogy a fogyasztók elonyben részesítsék az információs és kommunikációs eszközök használatát. A potenciális felhasználónak nyitottnak kell lennie a technológiai újdonságok iránt, kompetensnek kell éreznie magát az eszközök használatához, és érdeklodéssel kell rendelkeznie az új információk iránt.

A szegregált információs társadalomban szakadék képzodik a „digitális írástudók” és az „írástudatlanok” között. Akik nem tudják hasznát venni a technológiai fejlodés nyújtotta elonyöknek, tartósan kiszorulnak a gazdaságnak (és a társadalomnak) azokról a növekvo területeirol, amelyeken az info-kommunikációs eszközök használata olyan alapkövetelménnyé vált, mint az ipari forradalmat követoen a hagyományos írni-olvasni tudás.

A digitális szakadék egyik legérintettebb csoportja az idoseké. Az idoskori aktív életvitel megorzése, a helyi közösségekben való aktív szerepvállalás, a társadalom vérkeringésében való részvétel egyre fontosabbá váló feltétele lesz a modern információs és kommunikációs technológiák ismerete és használata. Nemcsak a társas kapcsolatok, a fogyasztás és az ismeretszerzés egyre növekvo része bonyolódik le az interneten keresztül, hanem az egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevétele terén is egyre növekvo lehetoségeket kínál a digitális technológia. Egy digitálisan kettészakadó társadalomban a lemaradók képtelenek lesznek a többséggel és a demokratikus intézményekkel való párbeszédre, és nem fognak tudni hozzájutni az új gyógyászati segédeszközök alkalmazásához sem. Ezért az Európai Unió iránymutatásokkal és jogi eszközökkel, a tagországok pedig aktív cselekvési tervekkel és programokkal próbálják a szakadékot áthidalhatóvá tenni, s ennek jegyében az idosebbekkel is megismertetni, megkedveltetni az internet, a mobiltelefonok, egyszóval a digitális világ adta lehetoségeket, miközben a gyártók és a szolgáltatók figyelmét is egyekeznek felhívni az idosek igényeire.

A digitális szakadékok keletkezése és elmélyülése egy olyan új jelenségre utal, amelynek a társadalmi rétegzodés szempontjából is jelentosége van. A modern információs és kommunikációs technológiai eszközök terjedése kumulatív módon hat a meglévo társadalmi hátrányok generálódására abban az esetben, ha az információs és kommunikációs technológiai eszközök hozzáférésének, használati módjának, valamint az online elérheto tartalmak és szolgáltatások fejlesztésének érdekében nem történik semmi.

Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi eroforrásokhoz, az információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezt a „fiatalabb” idos korosztály egy szukebb rétege már felismerte. Nekik már mások az igényeik: nyugdíjas éveikben: teljes életet szeretnének, egészségesen kívánnak élni, továbbá utazni, nyaralni, sportolni, szórakozni, vásárolni és dolgozni akarnak, elvágyódva beszukülo anyagi lehetoségeik komor falai közül. Azt is tudják, hogy ha megorzik aktivitásukat, akkor szellemileg és testileg késobb érik oket a betegségek, hosszabban, szebben élhetnének. Ok azok, akik mind többen és mind bátrabban szeretnék felhasználni a számítógépet, ok is szeretnének internetezni, mert megszokták a munkahelyükön, vagy mert éppen ott nem volt rá lehetoségük. Ezért az idoseket informatikára oktató helyeken álladó túljelentkezés van, amit az az igény motivál, hogy megtanulhassák a modern korszak eszközeinek kezelését és teljes életet élhessenek hatvanas, hetvenes éveikben, sot azon túl is. Ezeken a kurzusokon a városlakó értelmiségi nok vannak többségben, talán azért, mert a férfiaknál érdeklodobbek, aktívabbak, jobb kommunikációs készségeik vannak és nyitottabbak a szervezett programokra.

Az idos korosztály új ambíciói a számítógép-fogyasztásban is megmutatkoznak. Az elmúlt évek adatai szerint a PC ellátottsági mutató a legidosebbek csoportjában növekedett a legdinamikusabban.

Az otthoni internet-hozzáférést tekintve az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a 40-60 évesek igyekeztek „felzárkózni” a fiatalabb korcsoportokhoz. A 60 évesnél fiatalabb korcsoportok „konvergenciájával” ellentétben a legidosebbek lemaradása stabilizálódott az utóbbi években.

Számtalan gyakorlati példa és tudományos kutatási eredmény mutat rá az információs és kommunikációs eszközök egyenloség-teremto szerepére. Ennek érvényesüléséhez azonban nem elégséges feltétel az információs és kommunikációs eszközökhöz való fizikai hozzáférés biztosítása. Az infrastruktúrán túl elengedhetetlen az eszközök „értelmes” gyakorlati használatában segítséget nyújtani képes humán infrastruktúra fejlesztése is. Napjaink informatikai, valamint társadalom- és szociál-politikájában ennek az egyik központi kérdéssé kell válnia. A legfontosabb feladatnak a digitális írástudás elterjesztését, valamint az arra való esélyeknek az információs és kommunikációs eszközök által nyújtott lehetoségek kihasználásával történo növelését kell tekinteni, hogy az egyének és a közösségek képessé váljanak a részvételre a társadalmi-gazdasági folyamatokban.

A 2001. október 8-án az Európai Tanács által elfogadott közlemény a legátfogóbb európai szintu állásfoglalás az e-befogadás, az információs társadalom által kínált lehetoségek kihasználása mellett a szociális integráció érdekében. A közlemény alapját az az e-Inclusion jelentés alkotja, melyet az ESDIS (Employment and Social Dimension of the Information Society) elnevezésu, magas szintu összeurópai kutatócsoport készített. Az e-befogadás stratégiájának két fo eleme van: egyrészt az információs társadalom adta lehetoségek kihasználása a hátrányos helyzetu csoportok érdekében, másrészt pedig az akadályok elhárítása az információs társadalom mindenki számára elérhetové tétele érdekében.

Az európai e-befogadás irányvonalának legfobb elemei a következok:

• • megfelelo online tartalmak és szolgáltatások létrehozása (hozzáférhetoség és érthetoség, a közérdeku oldalak minoségbiztosítása, interaktív e-kormányzati szolgáltatások a hátrányos helyzetu csoportok számára, az önkéntes online szolgáltatások fejlesztésének elosegítése);

  • a helyi közösségek megerosítése online szolgáltatásokon és hálózatokon keresztül (online közösségek létrejöttének segítése, különösképpen a hátrányos helyzetu városi közösségek és az elszigetelt területeken élok szükségleteinek kielégítése érdekében);

  • IKT munkalehetoségek megvalósítása a hátrányos helyzetu csoportok számára (távmunkahelyek teremtésén, elismert alapfokú számítógép-kezeloi vizsgák megszerzésén és fogyatékkal élo munkavállalók alkalmazásán keresztül);

  • a társadalom figyelmének felkeltése az információs társadalom kínálta lehetoségek iránt;

  • az informatikához való hozzáférés elosegítése és megfizethetové tétele;

  • a digitális muveltség megszerzésének elosegítése a hátrányos helyzetu csoportok számára;

  • e-hozzáférhetoség: a fogyatékkal élo emberek számára a technikai akadályok leküzdése;

  • az összes érintett fél együttmuködésének megteremtése a regionális és helyi szervezetek (szociális partnerek, civil társadalom, PPP) bevonásával.

Az integráló, befogadó információs társadalomnak négy fo feladata lehet: elo kell segítenie az emberek és a közösségek életminoségének javulását; a társadalom minden tagja számára lehetoséget kell biztosítania, hogy hozzájárulhasson a tudás alapú társadalom kialakításához; integráló hatású információs lehetoségeket kell kínálnia, hogy az állampolgárok minden demográfiai csoportból egyformán kapcsolatba léphessenek az e-kormányzattal, és ezáltal hatékonyabban részt vehessenek a demokratikus folyamatokban; végül pedig fel kell ismernie a közösségi és önkéntes csoportok jelentoségét a célok elérése szempontjából.

Napjainkban három idos emberbol ketto (70%) úgy gondolja, hogy a média az informatikát egyértelmuen a fiatalokkal kapcsolja össze. Az internet elérhetetlensége miatt minden második megkérdezett idos ember (48%) a gyártókat hibáztatja azért, hogy az idosek igényeit, szükségleteit nem veszik figyelembe a tervezésnél, az eszközök formai kialakításánál. Majdnem minden második idosebb ember gondolja úgy, hogy lépést tart a technológiai újításokkal, és ezt a korosztályt ugyanígy fele-fele arányú megosztottság jellemzi abban a tekintetben, hogy reménytelenül öregnek érzik-e magukat a számítógéppel való megbarátkozáshoz. (Ezt a problémát próbálja megoldani az a holland kezdeményezés, melynek keretében idosebb emberek számára készült számítógépeket dobnak piacra. Még ebben az évben a felhasználókhoz kerülhet az elso európai fejlesztésu személyi számítógép, amely idos emberek számára készült. A problémák nélküli, univerzális PC iránti igény a világ minden pontján óriási. 65 év feletti emberek milliói – Magyarországon is tízezrei – ülnének le a számítógép elé.)

Az informatika kultúrájában való részvétel jelentosen megosztja az idosebb generációkat. Négy csoportot különböztethetünk meg közöttük, viszonylag élesen. Nagyjából minden harmadik idos ember (31%) van kitéve a lemaradás kockázatának. Ok azok, akik bezárkóznak, nem használnak számítógépet, és nem is tervezik azt megtanulni. Majdnem ugyanilyen népes a technológiailag nyitottak tábora (29%): ok azok, akik bár nem használnak semmiféle információs technológiát, nyitottak, és kifejezték hajlandóságukat a tanulásra. A kései kezdok (13%) csoportja már túl van az információs technológiával való alapveto ismerkedésen, de lehetoség vagy érdeklodés hiányában tudásukat csak ritkán alkalmazzák, így gyakorlati tudásuk is csak alapszintu. Természetesen az idosek között is vannak, akik szívesen, gyakran és nagy rutinnal használják a legújabb információs technológiai újításokat, berendezéseket, ok az élvonalbeli kezdeményezok (27%).

Az idosek számítógép-használati hajlandóságát számos tényezo befolyásolja. Az uralkodó tényezo az iskolázottság foka, de az életkor és a jövedelem is erosen megkülönbözteto elemek. Emellett azonban az aktivitás foka is jelentos életstílus-meghatározó tényezoként lép fel. A nem mint befolyásoló tényezo a férfiak elonyét mutatja, míg a fennmaradó különbségeket a hallással és mozgásszervi betegségekkel kapcsolatos problémák jelentik.

Európa azonban nem mutat egyenletes képet az idosek számítástechnikai részvételét tekintve, az észak-déli tengely mentén jelentos eltérések tapasztalhatóak. Hollandia, Dánia és Svédország vezet az idosebb emberek internet-használatában: ezekben az országokban 35% feletti a rendszeresen internetezo idosek aránya, 40%-uknak otthoni hozzáférésük van. Ezzel szemben Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, de még Franciaország is jelentos digitális kihívás elott áll: az idosebb generációk körében a hozzáférés 15% alatt van, és az internetet rendszeresen használók aránya (Franciaország kivételével) nem haladja meg az 5%-ot.

A társadalomban való részvétel, az integráció pozitív értelmezése a kulturális, technikai folyamatokhoz való kapcsolódást is jelenti. A kormányzatok kezdeményezo hozzáállására van szükség, hogy az új technikából fakadó társadalmi kulturális folyamatoknak az idosebbek is részesei maradhassanak. Az európai társadalmak mindennapi életét megfordíthatatlanul behálózta az információs technológia. A modern társadalmakban az egyik alapveto jognak az állampolgárok online elérheto szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférési jogának kell lennie. Az idosebb emberek részére egyrészt rengeteg elonyt biztosíthat, ha hozzákapcsolódnak ehhez a világhoz, másrészt hátránnyal is járhat, ha fizikailag vagy mentálisan akadályoztatva vannak a hozzájutásban. Nem kapcsolódni az információs technológia világához nem egyszeruen azt jelenti, hogy valaki nem fér hozzá bizonyos online szolgáltatásokhoz, hanem azt is, hogy elesik a társadalmi kapcsolattartás egyik legfontosabb új lehetoségének kiaknázásától. A jelen társadalmában egyre nagyobb a kockázata annak, hogy az idosödo emberek lemaradnak az információs sztrádán. Ennek megfeleloen kell lépéseket tenni, hogy ez a társadalmi csoport ne izolálódjon, hanem a többi társadalmi csoporttal egyenlo mértékben férjen hozzá az infrastruktúrához és az általa kínált lehetoségekhez.

Az Európai Unióban – válaszul a társadalom idosödésének kihívásaira – egyre inkább elotérbe kerülnek az idosebb generációk érdekei és igényei. Az idosek integrálása az információs társadalomba tehát várhatóan egyre fontosabb szerephez fog jutni az EU politikai mindennapjaiban is. Az EU – elsosorban a foglalkoztathatóság imperatívusza miatt – igen fontosnak tekinti az ötvenes éveikben járók „e-oktatását”, ahogy ezt az Európai Foglalkoztatási Stratégia esetében láttuk. A legidosebb, ápolásra szoruló idoseket az információs technológia fejlodése alkalmassá teheti önálló, de mégis biztonságos életvitel folytatására a saját háztartásukban. Amennyiben a kormányzatok partnernek tekintik az idoseket, az aktív öregség politikájának megvalósítása révén az idosek, nyugdíjasok is a társadalom hasznos tagjai tudnak maradni. Ehhez azonban az információs forradalom óta a kormányzatoknak el kell látniuk az információs kirekesztés leküzdése, az idosek korukból fakadó hátrányos helyzetének megszüntetése terén adódó feladataikat.

Az idoseknek sokféle akadállyal kell megküzdeniük, hogy teljes jogú tagjai legyenek az információs társadalomnak. Egy német és holland kezdeményezésu kutatási program számba vette az idosek elott álló akadályokat . Az idosebbeknek a technológia költségvonzata jelenti az elso akadályt, az online hozzáférés sokaknak egyszeruen megfizethetetlen. Sokszor elofordul azonban, hogy az idosebb emberek nem is érdeklodnek az információs technológia iránt, mert nem látják hasznát, saját életükre vonatkozó relevanciáját. Tehát az elso lépésként az idoseket el kell „csábítani”, fel kell kelteni érdeklodésüket az információs technológia hasznossága iránt.

A talán leginkább számottevo akadály az, hogy az interneten kevés az idosebb emberek számára releváns vagy hasznos információ, a kifejezetten az idosebb emberek számára kifejlesztett honlap. Ezért az idosek információs társadalomba való bevonásának az lehet az egyik módja, hogy számukra is érdekes, igényeiknek megfelelo információkat kell biztosítani a világhálón.

Sokszor persze az önbizalmuk is hiányzik ahhoz, hogy a gép mellé üljenek. Többen közülük bátortalanok, tamáskodva tekintenek az informatika térhódítására, s ugyanakkor kevésbé is hisznek a közvetített szolgáltatások megbízhatóságában. A kifejezetten idoseknek szóló oktatóprogramok és oktatási rendezvények segíthetik oket, hogy a saját sebességükkel haladva bátorságot gyujtsenek a digitális világban való eligazodáshoz. Emellett nagy könnyebbség lehet az informatikában jártas, de a saját korosztályukból való oktatókon, társakon keresztül való közvetítés, áthidalva a „korosztályi szakadékot” a számítógépek és az idosek között.

Az idosek számítógép-használatának, az internetezésnek további strukturális hozzáférési akadályai is lehetnek. Így problémát jelenthet az angol nyelv ismeretének hiánya, hiszen nagyon sok számítógép, internetes felület és általában a kommunikáció nyelve az angol, míg az idosek között alacsony az angol nyelv ismerete, így ez is hátráltató tényezo. Sokszor a számítástechnikai felszerelések konstrukciója sem veszi figyelembe az idosebbek igényeit, szükségleteit Ahhoz. tehát, hogy a virtuális világra vonatkozó ismeretektol eljussanak a valódi tájékozottságig, hogy könnyedén hozzáférjenek az informatika vívmányaihoz és önbizalommal kezeljék a digitális világ szerkezeteit, a gyártóknak és a fejlesztoknek is részt kell venniük az alkotó folyamatban, hogy ez a világ az idosek számára is megnyílhasson.

A fennálló akadályok eredményes leküzdése terén már meglévo európai példák azt mutatják, hogy a leghatékonyabb az „összehangolt kezdeményezés” lenne. Az idosek digitális integrációjának megvalósítása érdekében minden szektor a maga felelossége és lehetoségei mentén venné ki a részét különféle programok megvalósításából, a problémát fókuszba állító politikai döntéshozói szinttol kezdve a civil szervezeteken keresztül egészen az üzleti életig, ahonnan az idosebbekre irányuló marketing tevékenység és az innovatív szolgáltatások várhatók.

A civil, magán és kormányzati kezdeményezéseket három fo csoportba oszthatjuk. Elso csoportjukat az aktív öregség idospolitikai kategóriájába tartozó programok alkotják, amelyek az idoseknek a társadalomban való aktív részvételét segítik elo, hogy helyi közösségeik és fiatalabb társaik érdekében is kifejthessék értékes hozzájárulást jelento alkotó munkájukat és ne csak passzív, megturt tagjai legyenek a társadalomnak. Az aktív részvétel ösztönzésével és az idosekrol alkotott kép megváltoztatásával különbözo kormányok és szervezetek már ma is erre törekednek.

A programok második csoportjába az idosödo társadalom egy másik kihívására adott válaszként az önálló életvitelt folytató, de a szociális szolgáltató rendszerre egyre inkább rászoruló, nagyon idos emberek részére kifejlesztett egészségügyi szolgáltatások és a hosszú távú, tartós ápolás technikai újításai sorolhatók. Különféle speciális videotelefonok, kamerák és az idosek mozgását, baleseteit, gyógyszerszedési szokásait figyelo digitális rendszerek tartoznak ebbe a csoportba.

A harmadik csoport a legnépesebb. Ennek legfontosabb összetevoje az e-befogadás, a digitális társadalomba való beilleszkedés elosegítése és az új technika adta lehetoségek kihasználása a minden állampolgár részére egyformán elérheto szolgáltatások megteremtése révén. Ide tartozik a technikai készségek fejlesztése, az adekvát tartalomszolgáltatás, az újítások bevezetése az eszközök formai és funkcionális tervezésében és kivitelezésében, valamint a digitális írásbeliség fejlesztése is.

Ezek a programok még mind hiányoznak Magyarországon. Nincs kormányzati kezdeményezés az idoskorúak segítésére az információs társadalomhoz való alkalmazkodásban. A korábbi ilyen irányú törekvések elhaltak. A civil kezdeményezések szerepe egyelore nem több mint figyelemfelkeltés, marketing, annak bemutatása, hogy van lehetoség, van esély arra, hogy élhetobb, boldogabb öregkor adasson meg az idos magyar állampolgároknak is. A magyar kisvárosok és falvak idos lakói még távol vannak az információs társadalomtól, de a teleházak segíto tevékenysége már érzodik: az idoskorúak közül viszonylag többen interneznek a vidéki kisvárosokban, mint a fovárosban. A teleházak akciói, a Budapesti Muvelodési Központ „Kattints rá, Nagyi!” kezdeményezése, az Informatikai Érdekegyezteto Fórum (Inforum) Unoka-Nagyszülo Informatikai Versenyei (2003, 2004, 2005) nemcsak segítséget nyújtanak, hanem egyúttal hathatósan jelzik a hiányokat és a szükségleteket is. A társadalmi szervezetek a megoldást nem az állami pályázatokban, hanem az együttmuködésben látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható társadalmi együttérzésben.

***

A magyarországi kistelepüléseken élo idos emberek körében az elmúlt két évben 4 százalékkal emelkedett az internethasználók köre, miközben a fovárosban a növekedés csupán 2 százalékos volt. A viszonylag kedvezo tendenciák mögött meghúzódó alapeloszlások azonban nagyon alacsonyak: a fovárosban a 60 év felettiek 3 százalékának van internetes hozzáférése, míg vidéken ez a szám csak 1 százalék.

Ismereteink szerint mintegy 200 nyugdíjasklub kapcsolódott be eddig az „eMagyarország pontok” hálózatába. Egy-egy ilyen „pont” átlagosan 50-60 embert szolgál ki, így mintegy 10.000 idos embernek lesz módja az információs társadalom lehetoségeit birtokba venni.

A Budapesti Muvelodési Központból életre hívott „Kattints rá, Nagyi!” program a legjobb eredményeket Budapesten, Egerben, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Szolnokon, Tatabányán, Szentiványban és egy kis faluban, Szadán érte el. 2003-ban összesen 1028 nagymama és nagypapa korú ember végzett számítástechnikai tanfolyamot, melyeknek a szervezésében elsosorban a könyvtárak és a teleházak jártak az élen. A kecskeméti Megyei Könyvtár tájékoztatása szerint az elmúlt év során a „Nagyinet” tanfolyamra 117 fo beiratkozott be, s közülük 114-en kaptak tanúsítványt. Az összes tanfolyami résztvevo és új tanúsítvány-tulajdonos 59%-a volt nagyszülo. A könyvtárban külön internet-eléréssel rendelkezo számítógépek állnak a tanfolyamot végzettek rendelkezésére.

Az Informatikai Érdekegyezteto Fórum (Inforum) – annak érdekében, hogy segítse az információs társadalom fejlodését és a digitális szakadék betemetését, immár harmadik éve rendez olyan informatikai versenyeket, amelyen nagyszülok (dédszülok) az unokáikkal közösen vetélkednek, játszanak egymással. A családok közösen, számítógép elott ülve oldják meg a versenyen kapott feladatokat. A verseny résztvevoi értékes fodíjakat nyerhetnek, és mindenki megkapja a verseny névre szóló emléklapját.

Az elso Unoka – Nagyszülo Informatikai Versenyt az Inforum 2003. december 7-én rendezte meg Budapesten. Akkor 64 páros indult harcba egymással. A versenyzo pároknak másfél óra alatt 62 feladatot kellett megoldaniuk, amelyek összesen 316 kérdést tartalmaztak. Az egyre nehezedo kérdések között voltak olyanok, amelyeknek a megválaszolásához csupán az eszközök egyszeru használatára vonatkozó ismeretekre volt szükség, ezeknek a célja az eszközök iránti bizalom, valamint az önbizalom erosítése volt. Ugyanakkor voltak olyan feladatok is, amelyek arra késztették a résztvevoket, hogy információ-szerzésre használják az internetet. Egyes feladatsorok olyan kérdéseket tartalmaztak, amelyek az alapmuveltség témaköreit érintették, gondolkodtatva és nemcsak intellektuálisan, hanem érzelmileg is érintve a különbözo korosztályokat.

A második Unoka – Nagyszülo Informatikai Versenyen 60 feladatot kellett megoldania a 123 regisztrált párosnak. A kérdések jellege hasonló volt a korábbiakhoz, ám még intenzívebb internetes keresést és kreativitást követeltek meg az indulóktól. Közismereti és kulturális kérdések váltakoztak könnyu informatikai és logikai feladatokkal. A feladatok kidolgozói, az Informatika-Számítástechnikai Tanárok Egyesületének tagjai arra törekedtek, hogy a feladatok játékosságuk révén inkább szórakozást nyújtsanak, mintsem izzasztó munkát követeljenek a résztvevoktol.

A versenyzok kétharmada budapesti volt, Kelet- és Nyugat-Magyarország egyenlo arányban képviseltette magát. Az internet használatának elterjedését jelzi, hogy a versenyzok egyharmada már az interneten találkozott az Inforum felhívásával, oket szorosan követik azok, akik a nyomtatott sajtóból vagy a televízióból értesültek a versenyrol. A fovárostól mért „távolsági versenyben” Lenti (246 km) és Levelek (248 km) maga mögé utasította Siklóst (230 km) és Debrecent ( 226 km). Kiemelkedo eredménynek tekintheto, hogy az idosek kedvét e versenytol a nagy távolságok sem vették el. A legifjabb versenyzo négyéves, a legidosebb pedig 79 esztendos volt. ***

2005 oszén az Inforum immár harmadszor rendezte meg az Unoka-Nagyszülo Informatikai Versenyt november 13-án, Budapesten. A versenyben résztvevo nagyszüloket a szervezok egy kérdoív kitöltésére kérték. A kérdéssor feltérképezte a megkérdezetteknek az információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatos attitudjeit, továbbá azt, hogy a verseny idején volt-e saját számítógépük és internet-hozzáférésük, valamint azt is, hogy otthonukon kívül hozzájutottak-e info-kommunikációs eszközökhöz. A felmérés kiterjedt továbbá arra is, hogy tervezik-e a jövoben eszközök beszerzését vagy korszerusítését, például áttérnének-e szélessávú internet-hozzérésre a modemes kapcsolatok helyett. Egyes kérdések az interneten böngészett témákra, kedvenc oldalaikra, az általuk igénybe vett vagy óhajtott szolgáltatásokra, valamint az online banki ügyintézésbe vagy a vásárlási lehetoégekbe vetett bizalmukra vonatkoztak.

A kérdéssorra válaszoló nagyszülok 53%-a budapesti, 47%-a pedig vidéki, foleg városi lakos volt.

A válaszadók átlagéletkora 64 év volt, a legfiatalabb 55, a legidosebb 84 éves volt.

A nemek majdnem egyenlo arányban oszlottak meg: a nok aránya 53%, a férfiaké 47% volt.

A válaszadók között iskolai végzettségüket tekintve magasan felülreprezentáltak voltak a felsofokú végzettséggel rendelkezok (62%). A középfokú végzettséguek aránya a megkérdezettek között 35%, a csak 8 általános iskolai osztályt végzetteké pedig mindössze 3% volt.

17% volt azoknak az aránya, akiknek a háztartásában nem volt PC, s ezeknek a 66%-a nyilatkozott úgy, hogy a következo év során szándékában áll a számítógép-vásárlás.

Az internet-penetráció a kérdezettek körében a következoképpen alakult: a háztartások 36%-ában volt ADSL, 34%-uk pedig modemes internet-kapcsolatot használt. A válaszadók 30%-ának nem volt otthoni internet-csatlakozása, s ezeknek a 42%-a tervezte annak bevezetését.

Azok közül, akik otthonról nem tudták elérni a világhálót, a legtöbben gyermekeiknél vagy a munkahelyükön, illetve néhányan idosek klubjában, esetleg ismerősnél jutottak hozzá. A modemes internetezők 71 %-a akart széles sávra váltani, a többiek megelégedtek a lassúbb és olcsóbb megoldással.

A megkérdezett nagyszülők átlagosan napi 100 percet töltöttek el internetezéssel. A szórás nagy: volt, aki csak napi 15 percet, mások 6 órát is eltöltöttek a világhálón való szörfözéssel. 26 válaszadó naponta átlagosan 30 percet vagy annál kevesebbet töltött el így.

Az idosebbek leggyakrabban a kultúra, a politika és a tudomány témakörében érdeklodtek az interneten, ezután a közérdeku információk szerzése következett a népszeruségi listán. Ritkábban tervezték utazásaikat a világháló segítségével, és még ritkábban gondoltak arra, hogy egészségük megorzésében is segítséget kaphatnak onnan.

Amikor arra kértük oket, hogy nevezzenek meg olyan lapokat, amelyeket minden alkalommal meglátogatnak, akkor legtöbben a Startlapot, az Origót és a Google-t jelölték meg, ritkábban szóba került a Yahoo és az Index is.

A rendszeres online újságolvasók aránya 62% volt.

Az internet nyújtotta szolgáltatások közül az e-mailezést mindenki igénybe vette, azonban az igénybevett szolgáltatások köre ezen túlmenoen nem mutat széles spektrumot. Akik az elektronikus levelezésen kívül mást is használtak, azok leggyakrabban a hírleveleket jelölték meg, és többen említették a csevego és egyéb fórumokat is. Elenyészo volt azoknak a száma, akik rádióhallgatásra vagy zene letöltésére is használták a hálót. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az internetezok csaknem egyharmad részét kitevo modemes kapcsolattal rendelkezo felhasználók eleve nem tudtak komolyabb sebességet igénylo szolgáltatásokhoz jutni.

A felmérés rávilágított arra is, hogy milyen volt az idosebb internet-használók viszonya az online banki ügyintézéshez, illetve az online vásárláshoz. A válaszokból az derült ki, hogy 43%-uk esetében elofordult már, hogy pénzügyeiket és/vagy egyes vásárlásaikat az interneten keresztül bonyolították le, 34%-uk pedig hajlamos volt igénybe venni ezt a lehetoséget. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy pénzügyekben 23%-uk teljesen bizalmatlan volt az internettel szemben.

Végül arra nézve is sikerült megismerni a válaszadók véleményét, hogy az idosebb korosztályban hogyan lehetne minél szélesebb körben elterjeszteni az internet használatát. A legtöbben (59%) a szolgáltatás árának csökkentésében látták a megoldást, és sokan a számítógép-kezelés oktatását és az internet népszerusítését említették megoldásként. Lehetséges inspirációként megfogalmazódott továbbá az igényesebb tartalomszolgáltatás iránti igény is.

A vizsgált minta speciális csoportot alkotott, mivel a versenyen résztvevokrol eleve feltételezheto volt, hogy már valamennyire ismerték az információs és kommunikációs eszközöket és az internettel. Sokan közülük még dolgoztak, és a felsofokú diplomák nagy arányából következtetve szellemi munkát végeztek, ami feltételezi a PC ismeretét. 31%-uk használta a munkahelyén az internetet. (A teljes népesség nagyobbik része csak a munkahelyén használja az internetet, és kevesebben tudnak otthon is rácsatlakozni a világhálóra.)

A mintában szereplo megkérdezettek tehát sokkal nagyobb elonnyel indultak neki idos éveiknek, mint velük egykorú, már hosszabb ideje inaktívak társaik, akik a digitális írástudást eszközök és oktatatás hiányában nem sajátíthatták el. Hátrányban vannak azok, akik nem élnek együtt fiatal családtagjaikkal, hogy azoktól megtanulhassák az info-kommunikációs eszközök használatát, és idos koruknál fogva már nem fogékonyak az újításokra. Ok sajnos a digitális társadalom leszakadóivá válhatnak.

Az idos emberek gondjainak megközelítésében le kell számolni az „Öreg néne ozikéje” nyomán az öregekrol kialakult és mindmáig élo képpel. A klasszikus nagyi-szerepeknek a mai idos emberek sem akarnak megfelelni, hiszen ok a hatvanas évek, a beat-korszak huszonévesei, akik napjainkban vonulnak nyugdíjba, és az unokáik vagy a gyermekeik kiszolgálása, a cicagondozás kispolgári idillje helyett a saját életüket szeretnék egészségesen és aktívan végigélni. És ha idosebb honfitársaink megorzik aktivitásukat, késobb érik el oket a betegségek, és hosszabb ideig, szebben élhetnek itthon, Magyarországon, közöttünk is.