Világháló a kirekesztés ellen
Aktív öregség a világhálón
Változnia kell az idősebb emberekről alkotott társadalmi képnek, mert változik az idősek társadalmi önképe is. Az a torz kép, hogy az idősek, a nagyszülők generációjának zöme elesettekből áll, és problémáik kezelése megoldható a nyugdíj-, a szociális vagy a gyógyszerár-kérdés "rendezésével", már nem tartható.
Kelet-Európában a drámaian alacsony társadalmi toleranciaküszöb és szolidaritáshiány miatt hátrányos helyzetű az, aki idős - 50 év felett már szinte reménytelen a munkához jutás -, aki szegény, aki egészségében károsodott, vagy akár roma. A társadalmi fősodor a 18-39 éves korosztályt részesíti előnyben, nekik készülnek és róluk szólnak a reklámok, ám ezen csoportokból is azoknak, akik semminemű devianciával nem bírnak. Az északi félteke szerencsésebb országaiban az időskor aktivitással teli; az idős ember példaadó (Ausztriában és Németországban egy komoly reklám nem nélkülözheti az ezüstösen csillogó hajat), az időskor a lehetőségek kiélésének időszaka is. Az unió országaiban minden hatodik ember 65 évnél idősebb, és ezt a tényt egyre inkább komolyan is veszik. Bár ott is probléma az elmagányosodás, és ott is igaz, hogy minden életminőség-mutató roszszabbodik az életkor előrehaladtával, de a társadalmi kirekesztettség és az ebből fakadó pszichés problémák (depresszió, pszichoszomatikus betegségek) aránya alacsonyabb. (A WHO előrejelzései alapján 2020-ra a depresszió lesz a világon a második leggyakoribb tartós munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés a szív- és érrendszeri betegségek után.)
A magyar idősek között a feleslegesség érzése, a depresszió öngerjesztő módon él, burjánzik, és szedi áldozatait. A negatív társadalmi magatartást az idősek is gyakran legitimálják azzal, hogy magukat is feleslegesnek látják, és életmódjuk is ennek megfelelően bezárkózó, jó kedélyük a múlté.
Az aktív öregedés modelljével, a társadalmi kirekesztettség elleni fellépéssel minden fejlett ország - a társadalom gazdasági és erkölcsi állapotától függő intenzitással - foglalkozik. A legtöbb fejlett európai országban, illetve az USA-ban és Kanadában az informatika eszköz ahhoz is, hogy a társadalom idősebb tagjai részesei lehessenek a (köz)életnek.
Nyugat-Európában a 80. év feletti népesség nagyobb hányada internetezik, mint Magyarországon a 60. év fölöttieké. Az internet pedig az idősebb korosztály számára talán még fontosabb lehet, mint a gyerekek esetében. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erőforrásokhoz, az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az Európai Tanács eEurope programjai ezért is hangsúlyozzák az úgynevezett e-befogadási programok fontos elemeként az e-kormányzat, az e-szolgáltatások fejlesztésének fontosságát. A társadalom jelentékeny részének élete válhat könnyebbé, ha a szükséges ismeretek és szolgáltatások gombnyomásra válnak elérhetővé. S mivel az internet nem egyoldalú befogadásra kárhoztat, mint a televízió, ezért a társadalom is erősödhet az interneten megjelenő - tapasztalatokon alapuló - véleményekkel, ismeretanyaggal, amelyet az idősebb korosztály tagjai publikálnak. Az internet ezen túlmenően az új kommunikáció helye, ahol levélben, csevejszobákban is folyik az élet, ahová a belépés nem csak fiataloknak engedélyezett. Közösségek, levelező hálózatok jönnek létre, barátságok és szerelmek születnek e korosztályban is az interneten.
A klasszikus nagyszülői képnek a ma nagyszülői sem igazán akarnak megfelelni, hiszen ők a 60-as évek, a beatkorszak azon huszonévesei, akik éppen most vonulnak nyugdíjba, és lelkük mélyén távol áll tőlük a kispolgári idill: a saját életüket szeretnék egészségesen élni, utazva, nyaralva, sportolva, szórakozva, vásárolva, dolgozva, elvágyva anyagi lehetőségeik komor falai közül. S ha idősebb honfitársaink megőrzik aktivitásuk, szellemileg és testileg később érik őket a betegségek, hosszabban, szebben élhetnének. Ők azok, akik mind többen és bátrabban szeretnének számítógépet használni, hogy megértsék, miért lelkesedik az unokájuk, és nem akarnak lemaradni mögötte; ők is szeretnének internetezni, mert megszokták a munkahelyükön, vagy mert éppen ott nem engedték meg nekik. Ezért az időseket informatikára oktató helyeken állandó túljelentkezés van, ahol az idősek akár anyagi erejüket meghaladó terhet is vállalva tesznek meg mindent - a pályázatokkal támogatott ingyenes tanfolya-mok korának vége -, hogy a modern korszak eszközeit megtanulhassák, és teljes életet élhessenek 60-on, 70-en felül is.
Nagy hiba nem törődni azzal, hogy egy évtizeden belül az idősebb generációk tagjai lesznek gazdaságilag meghatározó helyzetben a magyar piacon is, akár az EU-ban. Az unió idős korosztályaiban négyszer annyian szörföznek, mint nálunk, de ők is erősen lemaradtak az USA és Kanada mögött.
A magyar kisvárosok, falvak idősei még távol vannak az információs társadalomtól, de a teleházak aktív tevékenysége (például Sátoraljaújhelyen) már érződik. Ahogyan az is, hogy a Budapesten kívüli idősek nagyobb intenzitással vetették bele magukat a számítógépek megismerésébe. A teleházak akciói, a Budapesti Művelődési Központ "Kattints rá, Nagyi!" kezdeményezése, az informatikai Érdekegyeztető Fórum unoka-nagyszülő informatikai versenyei nemcsak szolgáltatást nyújtanak, hanem a hiányok és szükségletek reklámjai.
A társadalmi szervezetek pedig a megoldást az együttműködésben és nem az állami pályázatosdiban látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható társadalmi együttérzésben. A civilek a minisztériumok, társadalmi szervezetek és vállalkozások érdekeinek, akcióinak, energiáinak összehangolásának szükségességét az 50+Net programban már meg is fogalmazták. A képzők képzése, idősügyi képzés, gyakorlás, internetes tartalomszolgáltatás a minimális program. A maximális pedig egy emberibb, barátságosabb, élhetőbb Magyarország.
Dombi Gábor
2004. szeptember 30. Népszabadság