Előszó az Az Információs Társadalom felé c. könyvhöz, Replika, 2001, október
2001. május 17-én Stumpf István kancellária-miniszter bejelentette, hogy elkészült a magyar Nemzeti Információs Társadalom Stratégia (NIST). Emlékezzünk: az első ilyen dokumentum 1994-ben készült el, s a NIST már a sokadik volt a sorban, amely számba vette, mit kellene tennie Magyarországnak az információs társadalom megvalósításáért. A Nemzeti Informatikai Stratégiát követte a Magyar Válasz, majd a Tézisek, végül a Magyar Informatikai Charta. A miniszter beszédében azt is kijelentette, hogy Magyarország immáron belép az információs korszakba, s út nyílik az Információs Társadalom megvalósításához. Több kormányzati program, több figyelem, új jövőkép - summázhatjuk a miniszteri előadást. Al Gore volt amerikai alelnök 1994. március 21-én a Nemzetközi Távközlési Unió Buenos Aires-i beszédében jelölte ki az USA új feladatát, az "information superhighway" békés forradalmának győzelemre segítését. Hét évvel később Bush amerikai elnök meghatározó beszédében figyelmeztette az amerikaiakat, hogy az energia kérdése az, ami az USA számára létfontosságú prioritást jelent. Ott immár véget ért a tündöklő információs forradalom. Három nappal később, május 17-én Magyarország az információs korszakba lépett. A különbség: hét év két hónap és három nap.
Korszakunk meghatározó, a társadalmi kapcsolatokat átalakító eszköze az Internet, amelyet tévedés lenne egyszerű médiumként kezelni, ez sokkal komplexebb annál. Az Internet egy kommunikációs csatorna, amelyen futhatnak az állampolgárok levelei, TV- és rádióadások, megjelenhet rajta sajtótermék, de egyszerűen egy Hyde-park, ahol mindenki a szélbe kiálthatja véleményét, fájdalmát, és megmutathatja önmagát. Ahogyan a Hyde-parkban kiabálókat sem regulázzák meg, úgy meg kell találni a jövő alap kommunikációs hálózatának kezelési és viselkedési szabályait, s az nem a sajtószabályzás útja.
Marx szerint a kommunizmus nem más, mint egy ideális társadalom kialakítására szolgáló törekvés (Német ideológia). Az emberiség történetét felfoghatjuk akár utópiák történetének is, amelyben az ideális társadalmi berendezkedés, a csodás emberi rend kialakítása a közösségek vágya. A közösségek tagjai viszont nemcsak csodákat, hanem egy szabad, mind kevesebb korlátozásokkal megélhető környezetet akarnak maguknak, amelyben az egyén még több boldogságot, vagyont, hatalmat és szexet kap a sorsától. Az Internet nyújtja - a görög városállamok kora óta először - azt a nagy lehetőséget az ember számára, hogy legalább a fantázia világában (amit viszont a képernyőkön jól látunk), egy virtuális valóság körében megvalósítsa meg és élheti ki évezredes álmait. Az Interneten az ember megmutathatja és elrejtheti legbensőbb lényegét, vágyait, gondolatait, megoszthatja tudását. Az Interneten közvetített valóság csak áttételesen hat mindennapjainkra, és ennek a hatásnak legnagyobb szűrője az emberi agy, a szellem. Ezért nem szűrő-szoftvereket kell alkalmazni az Internet-tartalmak korlátozására, hanem az oktatás színvonalát kell a korábbiaknál sokkal határozottabb módon felemelni. Eljött az a korszak, amikor okos emberek érzékeny gyülekezete kimondhatná azt, hogy az Internet váljon az önfelszabadítás keretévé, ahol lehet szabadnak is lenni.
Az emberiség ma még nem tud felelősen élni az Internet által kínált szabadsággal. Erre való hivatkozással kísérlik meg a kormányzatok az Internet korlátozását. A kormányzatok feladatai közé tartozik, hogy megvédjék állampolgáraikat a sérelmektől, fenntartsák a jogrendet és igazságosságot, a társadalmi békét; segítsék elő a társadalom és gazdaság felfelé irányuló mozgását, és karolják fel a leszakadókat. Viszont még ennél is fontosabb lenne a demokrácia megőrzése, és a társadalmi bizalom megnyerése. Az információs társadalom elképzelhetetlen e két alap nélkül. Hiába van számítógép, Internet-hálózat és -tartalom, hogyha hiányzik a bizalom a rendszereket működtetőkben, és ha a polgárok számára hiányzik a jogérvényesítés lehetősége: a bizalom a gyors és részrehajlásoktól mentes igazságszolgáltatásban.
Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen rezsimekben, milyen országokban lehetséges az információs társadalom kialakítása. A klasszikus demokratikus berendezkedésű országokban, az Egyesült Államoktól Dánián át Finnországig elkezdődött az információs társadalom kiépítése. A hit a demokratikus rendszerben, a jogban, és a hatalom önmérsékletében ezekben az országokban működteti a társadalmat. Magyarország XX. századi történelme azt mutatja, hogy a hatalom válogatottan kegyetlen eszközökkel alázta meg polgárait. Az elmúlt évszázad magyar történelme az emberellenes korszak történelme. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar állampolgárok lelkében semmiféle bizalom sincs a hatalommal szemben. Őseink végigélhettek száz esztendő alatt két világháborút, vörös és fehér terrort, numerus clausust, zsidótörvényeket, 3 millió koldus országát, nyilasokat, majd megszállásokat, elnyomást, kizsákmányolást, mindenféle eszmében való hit ördögien cinikus megcsúfolását. A dráma még itt van a lelkekben, és ezt a fájdalmat vagy megoldja az idő és egy nagyon alázatos, emberközpontú politika, vagy unokáink is a zsigereikben hordozzák a nemzeti neurózist.
Magyarországon a rendszerváltás nem az új korszak kezdete, hanem egy átmeneti korszak kezdete volt. Ennek az átmeneti korszaknak még napjainkban sincs vége. Még nem dőlt el az, hogy demokratikus rendszereink kiállják-e a nepotizmus, a korrupció, a bizalomvesztettség, a szélső jobboldali demagógiák próbáit. Az elmúlt kormányoknak még nem sikerült visszaszerezni az elveszett hitelt, és az embereknek még nem sikerült kihúzniuk magukat, nem sikerült egyenes derékkel és egyenes gerinccel egymás szemébe nézniük. Még mindig a szőnyeg alá söpörjük a problémákat. Még mindig nem merünk szembenézni azzal, hogy a Magyarországon élőknek közös múltjuk volt, és a jövőjük is közös. És ezt a jövőt egy-egy párt és ilyen-olyan koalíció nem képes önmagában garantálni, a nemzet ügye nem egyéneken, hanem a magyar állampolgárok összességén és összefogásán múlik. A politikának pedig előbb vagy utóbb fel kell ismernie azt, hogy a hatalom lehet az övé, de ők a hétköznapi emberek szolgái és nem urai. Ha a mai magyar viszonyokat meg akarjuk érteni, akkor még mindig Mikszáth Kálmán könyveihez, parlamenti leírásaihoz kell fordulnunk a legigazabb képért. Mindennek oka az, hogy az idő gyorsabban rohan, mintsem mi azt szuflával követni bírnánk.
Az Internet egy új időszámítást is hozott korunkba. A tudományos-technikai forradalom a hatvanas évektől kezdve átalakította mindennapjainkat. A világ legerősebb országai felvették a tudomány és technológia fejlődése által diktált tempót, és be kell látnunk azt, hogy Európa e tempó tartására képtelen. Magyarország nemkülönben. Mégis szándékunk az, hogy mi is részesei legyünk a világ mozgásainak, mi is részesedjünk az emberiség által felhalmozott tudományos, kulturális, anyagi és erkölcsi javakból, és mi is hozzátehessük a magunkét. Ezért nekünk is - vállalva annak minden kockázatát - ki kell alakítani a közbizalom megszerzésén túl az információs társadalmat, amelynek lényege, hogy a társadalmi kommunikáció jelentékeny része az információs hálózatokon keresztül történik. Ennek része az is, hogy a hálózati világban élő polgár sokkal őszintébben és nyersebben fejezi ki véleményét, és megkérdőjelezni képes a politikai struktúra szolgáló jellegét, és létre tud hozni alternatív érdekérvényesítő erőket és mozgalmakat. Magyarországon most születik meg a hálózati gazdaság modellje. Ennek lényege az, hogy a gazdasági mozgások egy része egy nagy és nagyon sok kis cég együttműködésén alapul. Magyarországon a nagy cégek szerepében leggyakrabban immár multinacionális cégeket találunk. Egy-egy hazai multi viszont képtelen lenne a termelésre a beszállítók széles hálózata nélkül. A magyar beszállítók pedig elesnének piaci lehetőségektől, a szakmai újdonságok megismerésétől, a multinacionális cégek védernyője nélkül. Fel kell ismerni azt, hogy a világgazdaságnak visszavonhatatlanul részei vagyunk, és káros a magyar és külföldi cégek politikai szembefordítása. Magyarországnak a felemelkedéshez egy útja lehet: természeti erőforrások híján csupán a rendelkezésre álló tudás mozgósításával regionális központtá kell válnia. A magyar piac kicsi, a magyar vágyak nagyok. Felül kell emelkedni a tradíciókban élő úrhatnámságon, és a régiók integráló központjává kell válni. Ehhez kitörési pontot adhat az informatika. Nem kulturális fölényünket kell mini-imperialista akciókra használni, hanem egy tudás alapú társadalom és gazdaság kiépítésével a régió transzmissziós és tudáscsatorna-biztosító központját kell kialakítani.
Az informatika forradalma véget ért. Véget vetettek neki a lassan megtelő piacok, a tőzsdei bizalom elvesztése, és az, hogy az emberiségnek most már mindennél élesebben szembe kell néznie az új kihívással, amely nem más, mint az energiaforrások vészes csökkenése. A világ legfejlettebb országában Los Angelesben és New Yorkban energiakorlátozó lépéseket kellett tenni. Szembe kell azzal néznünk, hogy a természet erőforrásai kimerülnek. Ám azzal is szembe kell nézni, hogy az emberiség vágyai a jobb élethez mind nagyobb körre terjednek ki, és az emberiség jogát az emberi módon megélhető élethez nem vitathatja el senki. Ezért az informatika kora után rövidesen ránk köszönt az energia korszaka, és ezt fogja követni a biotechnológia, orvostudomány újabb forradalma. De addig is tenni kell a magunkét, és Magyarországon lépéseket kell tenni az emberiség közös tudásának elérésének biztosításához. Az út a jobb és közösen gondolkodó világba az információs társadalom nehezen nyíló kapuján át vezet. Magyarországnak ezt a kaput a 1993-as kezdetek - az informatikapolitika csíráinak kormányzati megjelenése - óta először 2001-ben sikerült igazán résnyire nyitnia. Forradalomra van szükség a fejekben, a kormányzatban; forradalomra van szükség a lelkekben és mindennapi életben. A tűzijátékokon elpufogtatott milliók a tudásbővítésben jobban hasznosultak volna, mint az égen. A magyar gazdaságnak támaszpontokra van szüksége külföldön, és tiszta adózási viszonyokra belföldön. A gazdaságnak és a politikának (és nem csak kiválasztottaknak) egy asztalhoz kell ülnie, hogy megállapodjon abban, hogy Magyarország stratégiai fejlődéséhez miképp tudna egy úton járni. A politikának és a társadalomnak is le kell ülnie ugyanahhoz az asztalhoz, és új társadalmi szerződést kell kötnie, amelynek egyik alapja, hogy az alkotmány garantálja a kommunikációhoz és az információhoz való jutás alanyi jogát. Nemcsak új meg nem támadási szerződésre van szükség, ennél sokkal többre: a bizalmon túl egy közös jövő felépítésében való hitre, arra, hogy a magyar társadalom ismét elhiggye, hogy a kormányzata nem az ő kirablásával akar extraprofithoz jutni, és az ismét gyarapodó erőkből mind több ember részesülhet, és nemcsak új gazdasági bárók és bennfentes politikai rablólovagok kapnak az újra megjelent javakból.
Magyarországon végre kialakult az információs társadalom felépítéséhez szükséges intézményrendszer. Hogy az informatikai szakma véleménye szerint mi kellene az információs társadalom megalapozásához, az elolvasható a Magyar Informatikai Charta oldalain. Csupán az első lépésen vagyunk túl, hátra van még az eszközök és Internet-elérés össztársadalmivá való tétele, az információs tartalom forradalma, és a lelkek és tudati viszonyok átalakítása. Egy lépés nem elég, az információs eszközök legteljesebb elterjedésére van szükség a kormányzatban, hogy az állam naprakészen állhasson a polgárok szeme elé, bármikor be tudja mutatni, hogyan sáfárkodott a közvagyonnal. Amíg erre képtelen, nem mer vállalkozni, addig társadalmi bizalom sem lesz. Ehhez a nagy pszichológiai lépéshez a kulcsot az informatika és az összekapcsolt rendszerek kínálják. Kevés az, hogy látványos eredményeket érünk el a kormányzat informatizálásában, ahogy az is, hogy számítógépek kerülnek a családokhoz. Az informatika jelentősége nem az eszközök osztogatásában, hanem az eszközök felhasználása által létrejött jobb életminőségben rejlik. A számítógép nem cél, hanem eszköz az információs társadalomban. Tagadhatatlan, hogy Magyarország óriási lépésekkel megy a világ után. Sajnos az is tagadhatatlan, hogy a rohanókat még gyorsabban futva lehetne csak utolérni. Az informatikával választásokat nyerni nem, de jobb életet, több bizalmat teremteni, lelkeikben szabadabb, tudásukban gazdagabb polgárokat elégedetté tenni viszont lehet.
Dombi Gábor
2001. október.