Az információs társadalom kialakulása üzleti, jogi, emberi és lelki összeütközésekkel jár. Ennek lehettünk tanúi az iWiW.hu internetes közösségi portál tulajdonosváltásakor (magánszemélyektől került a T-Online birtokába). Néhányan örömmel fogadták a hírt, mondván, az alkotók rászolgáltak fejlesztésük milliárdos ellenértékére.
Sokan abban reménykedtek, hogy tőkeerős fejlesztő belépésével gyorsabban és kezesebben lesz használható a görcsös igyekezettel dolgozó, ám a megnövekedett igényeknek (egyes hírek szerint 750 ezer használó) megfelelni képtelen szolgáltatás. Mások felháborodtak: a "profitleső multi" most hozzájut részletes személyes adataikhoz, kapcsolatrendszerükhöz, ezért távoztak a felhasználók közül.
Az internet világában még nem múlt el végképp a rendszerrel együtt született gondolat, hogy olyan világméretű hálózathoz lehet csatlakozni, amelynek résztvevői szabadon cserélhetik ki egymással véleményüket, tudásukat, szoftvereiket. Egy világméretű könyvtár, bolhapiac, Hyde Park, demokratikus fórum pozitív víziója hatott az internet kezdeti használóira, akik saját hálózati illemszabályrendszert is kidolgoztak. Az internet ugyanis valójában senkié és mindenkié. A tartalmak java része még mindig ingyenes, tehát közkincs, közhasznú holmi. Az üzleti szféra hamar megszimatolta a netes piacban rejlő távlati hasznot, és sorra jöttek létre a megvehető szolgáltatások, a könyvrendeléstől az online pornóig. Elindultak a perek a Napster-üzemeltetők, a DVD-kódokat feltörők, a szoftverdílerek, filmletöltők és egyéb fájlcserélő fehérgalléros "útonállók" ellen, akik rendületlenül kiálltak amellett, hogy az internet szabad, és a rajta található tartalom is az. A virtuális szabadság köré a nagyon is valóságos haszonszerzés falai emelkedtek.
Az internet világméretű kapcsolati hálórendszer. Mint a személyközi viszonyok. Ezért érzi tehernek az ebben élő ember a külső, állami és üzleti beavatkozást, a törekvést a korlátozásra, legyen az bármilyen elfogadható indokkal, mint például a kiskorúak védelme vagy a háromszáz éves dogmák alapján értelmezett szerzői jog.
A lassan bontakozó iWiW a feloldódás érzését ragadta meg a barátok kapcsolati hálójában. A nagy internetet kicsiben. Az iWiW nem fáljcserélde, hanem klub, ahol bárki jól érezheti magát (ha betér és befér), ahol találkozhat barátokkal és ismerősökkel, hirdethet és kikiabálhatja magát. Ha az ember választ magának egy klubot, közösségi teret, ahol személyiségét is megmutatja, akkor mindent megtesz, hogy e tér otthonos és az övé is legyen. Ez az igény fogalmazódik meg a szolgáltatókkal szemben is. Ha szolgáltatót választ magának a felhasználó, nem újabb bürokratáknak, jogászoknak és marketingeseknek akarja kiszolgáltatni magát. Ezért szolgáltatónak lenni megtiszteltetés lenne - olyan világban, ahol fontos az ember.
Az iWiW-tagok nem fogyasztók, hanem felhasználók. Az információs társadalomban ez fontos különbség. Nem egyoldalúan veszik el a kínálatból, amit a szolgáltató ad, hanem felhasználják a rendelkezésre álló - nélkülük üres - kereteket, hogy valami minőségileg új jöjjön létre. Az iWiW rendszere a felhasználók százezrei nélkül értéktelen bitsorozat, s nem a rendszer, hanem a felhasználói (és azok értékei, viszonyrendszere, szokásai) érdekesek a tulajdonos számára. Ezért kívánatos, hogy a felhasználóknak is közük legyen minden adásvételhez, hiszen valójában őket, kapcsolatrendszerüket adták el, csak itt most épp iWiW-csomagolásban.
Ha bárki tagja egy klubnak, érdekli, lecserélik-e a szakácsot, áthúzzák-e a kényelmesre ült fotelokat. Ezért kell megtalálni azt a formát az információs társadalom üzleteiben, hogy a felhasználó is kifejezhesse érdekeltségét egy-egy tulajdonos- vagy arculatváltáskor. A felhasználók valójában a láthatatlan részvényesek. Nem adható és cserélhető vagyontárgyak, hanem érzésekkel, lélekkel, ma még (ha virtuálisan is) határtalan működési lehetőséggel rendelkező emberek. Az információs társadalom lényege túlmutat a klasszikus kapitalista tempókon, a profit megszerzésének vágyán. Ott hosszú távon az lesz sikeres, aki bensőséges, személyes kapcsolatra lép felhasználóival, tisztelve őket és érzéseiket.
Egyelőre minden rendben van, netbéke honol. De a régi internetfelhasználók - az egyre inkább kisebbségbe szorulók - egyre elkeseredettebbek. Érzik, fordulóponthoz ért az internet, s ha a felhasználó nem védi meg az érdekeit a barátaival, üzletfeleivel és akár saját kormányával szemben is, akkor odavész a világméretű demokratikus fórum.
DOMBI GÁBOR
(A szerző újságíró, az Inforum főtitkára)
IN: HVG, 2006. május 31.