Csörög, sípol; zenei közhelyeket visít étteremben, a buszon, metróban, de színházban és moziban is. A többség egy emberként nyúl a zsebébe: "nokiások". A kisebbség (ericssonos, siemenses, alcateles, motorolás) később mozdul: hangról tudják, mikor van kapásuk. Akinek extra - egyik szolgáltatónál sem kapható - telefonja van, az nem teszi zsebre: exhibicionista mód mutatja kommunikációs extravaganciáját. Még a Népszabadság hasábjain is - H. L. által - néhány éve lebunkofónozott mobiltelefon státusszimbólumból használati tárgy lett, belépő szintű eszköz az információs társadalomba. Sőt, még annál is több.
Egyébként nem véletlenül nem kapcsoljuk ki a mobiltelefont. A mobil ugyanis valódi kommunikációs eszköz: ami összeköt, bárhol, bármikor, és bárkivel. Talán nem véletlenül telitalálat az egyik szolgáltató szlogenje: "a kapcsolat". Jobban ráhibáztak, mint gondolták volna: a távközlési kifejezés társadalmi, lélektani értelemmel töltődött fel. Amíg felcsipognak az sms-ek, addig valaki gondol rám, üzen a végtelenből. Amíg csörög a telefon bárhol is vagyok, addig fontos vagyok, kellek valakinek, és ez egy határozottan jó érzés (még akkor is, ha az éjszaka közepén a főnök jelentkezik be egy különlegesre sikerülő letolással). Ezért kiábrándítóak a hír-sms-ek: mindig jobbat vár az ember, jobb feladótól. Amíg ott van a mobil a zsebben, addig a lehetőség is ott van, hogy ne legyek, ne maradjak egyedül, minden áron utolérjenek, s kerül, amibe kerül, a magány enyhítésének eszköze lehetőség szerint fenntartandó. E függőség lelki szükséglet.
Axióma tehát, hogy míg a telefon általában az elidegenedés ellenszere, a mobiltelefon a zaklatott, helyváltoztató kortársaink magányának, és feszültségeinek feloldója, nyugtatója. A mobillal nem szalaszthatják el az embert, hacsak az nincs kikapcsolva. Tézis: aki egyedül van, sőt magányos (e kettő nagyon nem ugyanaz), az aktívabban használja a telefonját, pötyögi a zsugorodó billentyűkön az sms-t, a körlevelet, chat-el, mint akinek rendezettek a lelki, érzelmi, családi, munkahelyi viszonyai. Talán egy kutatás bebizonyítja. (Úgy tudom, nincs ilyen kutatás.)
Az e-mail, az Internet felfedezése, a chat, a milliónyi emberhez való csatlakozás élménye ezután jön. Már több mint 2,5 milliónyian használnak hazánkban mobilt. 300 ezren saját Internet előfizetéssel rendelkeznek. A főcsapás szélesedik. Mondhatnánk tehát, hogy a mobil a bunkofónból jótéteménnyé vált? Korántsem. Olyan eszközzé, amely gazdagít: a fullasztó helyzetekből való menekülés lehetőséget adja meg, igaz borsos áron. Belépő az információs korszakba, a sűrűbb szövésű, mindig mozgó, eleven, egymásra szorulók társadalmába.
Dombi Gábor
In: Népszabadság, 2001.