Nagyon tetszetõs tézis, hogy Magyarország erõforrás-szegény, de kiváló szürkeállományban gazdag ország. Ha az állítás igaz (lenne), akkor eredményeinket látva elmondható, hogy nem vagyunk képesek a kreatív agyakat a világnak felmutatni. Történelmi tanulság, hogy kiválóan érvényesülõ magyaroknak elõször el kell menekülniük, vagy csak kivándorolniuk az országból. A jövõ iparágának tekintett informatika is bír egy-két hírneves magyar zsenivel, így Neumann Jánossal; ilyen az amerikai Intel cég elnöke Andy Grove vagy éppen a Microsoft futurológus-programozója Charles Simony. Az információs társadalom megvalósulásának tényét (s nem csak lehetõségét) még jelentõs társadalomtudós nem vonta kétségbe, de hogy Magyarország követni tudja a fejlettebb régiók által diktált rohamtempót, az felettébb kétséges. Az informatika itthon ugyanis nem létezõ iparág, hiába produkál többszáz milliárdos bevételt évente. A Központi Statisztikai Hivatalban nem sikerült megtudni, milyen besorulásukban szerepel az IBM, a Microsoft, az Ericson hazai forgalma, vagy egyáltalán léte. De a jövõ ipara élni akar, s minden ellenérdek és érdektlenség közepette messzebre tekint: a régió informatikai vezetõjévé kíván lenni, tudva jól, hogy a modern drang nach osten-ben az utak keletre vezetnek, fõképpen a telefonvonalak és a szállítási rendszerek. Ezért sokan úgy látják, hogy Magyarország nem a híd, hanem a hozzáadott érték földje lehet - kényszerûen a nagy világcégek megbízható partnereként, alvállalkozójaként. Ezért született meg a hazai informatikai industria tagjainál két elképzelés is: a Nemzeti Informatikai Stratégia és az Informatikai Park ötlete. A "stratégia" - az alapító atyák szerint - azt foglalta össze, milyen utat kell bejárnia az országnak az informatikai társadalom koráig, milyen törvényekre és állami lépésekre van szükség ahhoz, hogy felkészüljünk az új évezredre. Az Informatikai Park ennek egyik szelete, a cégek közös bázisa, ahol meghonosítható a világszínvonalú fejlesztés, ahová az erõket koncentrálva megkezdõdhet az expanzió. Mindkét kezdeményezés aktív részese volt Gyurós Tibor, a Rolitron Informatika Rt. 33 éves vezérigazgatója és az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnöke. A 95 fõt foglalkoztató cég bevétele tavaly meghaladta az egymilliárd forintot.
- Létezik-e Magyarországon informatikai ipar, vagy csak különálló területekrõl (számítástechnika, távközlés) beszélhetünk?
- Én három, egyre szorosabban egybefonódó iparágról beszélnék, a távközlésrõl, számítástechnikáról és az "elektronikus szórakoztatásról" E három alkotja együtt a bõvebb értelemben vett informatikát. Ezen három terület még az USA-ban sem olvadt teljesen össze, de természetesen lényegesen elõbbre tart ott a folyamat, mint Magyarországon. Itthon ugyan létezik a tágabb értelemben vett informatikai ipar, csak szegmentálódott és az integrálódás elején tart.
A távközlés éves forgalma mintegy 300 milliárd forint, a számítástechnika 80, az entertainment egy újabb 100 milliárd, összesen 480. Ez mintegy 10 százaléka a teljes ipari termelésnek és kereskedelemnek, míg a fejlett országokban ez a szám eléri a 12 százalékot. Tehát van hová fejlõdnünk, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlett ipari országok nemzeti jövedelme abszolut értékben és egy lakosra vetítve is többszöröse a hazainak.
Az informatikai iparban több mint tízezer cég tevékenykedik, ezek döntõ többsége azonban kis- vagy középméretû vállalkozás. A nemzetközi mércével is komolynak számító cégek száma száznál kevesebb.
- Mi akadályozza az iparággá válást?
- Vannak az iparággá válásnak objektív akadályai. Talán a legfontosabb, hogy az informatikát alkotó három szakágazat jelentõsen eltérõ hagyományokkal rendelkezik, különbözõ stílus jellemzi, más a szóhasználata. Kicsit olyan, mintha egy magyar és egy kínai társalogni szeretne, de egyikük sem tud az anyanyelvén kívül más nyelvet. Nem megy ez könnyen a világ más tájain sem, pl. az AT &T és az NCR házasság több évi együttélés után sem felhõtlen.
Másodsorban megemlíthetjük, hogy Magyarországon nincs nagy hagyománya az együttmûködésnek, inkább az én házam, az én váram elv érvényesül. Pedig a világpiacot az általános és nagy mérvû koncentráció jellemzi, és velünk, vagy nélkülünk, ez be fog következni hazánkban is. Rontja a helyzetet, hogy a távközlés és az entertainment meglehetõsen tõkeigényes iparág, és Magyarország tõkeszegény ország. A helyzetet jól jellemzi az is, hogy a kormányzaton belül az informatika legalább négy tárcához tartozik, a felmerülõ kérdésekkel foglalkozik a közlekedési és hírközlési, az ipari, a mûvelõdési és pénzügyminisztérium, valamint a Miniszterelnöki kabinetiroda és hivatal is.
- Miért született meg a Nemzeti Informatikai Stratégia és az Informatikai Park ötlete?
- Minden fejlett országnak van informatikai stratégiája (Agenda for Cooperation, Bangemann report, stb), kézenfekvõ volt, hogy ha komolyan gondoljuk az informatikát, itthon is szükség van ilyenre. Másrészt az iparágban tevékenykedõ emberek rájöttek, hogy "el kell adnunk", népszerûsítenünk kell az informatikát, mind a kormánynak, mind a gazdaságnak, mind a társadalomnak. Ez pedig csak egy megalapozott, alátámasztott, közérthetõ mûvel volt lehetséges. Ezért született a Nemzeti Informatikai Stratégia.
Informatikai parkok nagyon sikeresen mûködnek szerte a világon, a Szilícium Völgy mára fogalom lett. Figyelembe véve a koopeáció hiányát, valószinûsíthetõ, hogy az informatikai ipar területi koncentrálása segít a személyes kontaktusok kialakításában, végsõ soron az együttmûködésben. Minden sikeres informatikai park egyetemek "közelében" tevékenykedik, miután Magyarországon az Expo elmaradt, kézenfekvõ volt, hogy a helyére infoparkot kellene telepíteni.
- Miért jó ez az országnak, és a vállalkozóknak?
- A harmadik ipari forradalom, az információs társadalom kialakulásának korát éljük. Ez az iparág a gazdaság motorja, a modernizáció, a gazdasági fejlõdés sarokköve. Lassan elérjük azt az állapotot, amikor hatékony informatika nélkül semmilyen vállalkozás nem tud létezni. Ha pedig ez igaz, akkor az országnak létérdeke, hogy modern informatikai iparral rendelkezzen. Értem ezt a magyar informatikai iparra és a multinacionális cégek jelenlétére egyaránt.
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az informatikai ipar jelentõs (kihasználatlan) exportpotenciállal rendelkezik, méghozzá minimális "nyeranyagfelhasználással", tisztán a tudásra alapozva. Ha valamikor egyensúlyba szeretnénk hozni külkereskedelmi mérlegünket, akkor az ilyen iparágakat kell fejleszteni.
- Milyen feltételek vannak és melyek hiányoznak az informatika fejlõdéséhez?
- Két alapfeltétel adott: sok, magasan képzett informatikai szakemberünk van, több és jobb, mint a környezõ országokban. Ez az informatikában kulcsszempont: betanított munkásokkal nem lehet ebben az iparágban labdába rúgni. Fontos megjegyezni, hogy az oktatás színvonala, az informatikai oktatás elterjedtsége a feltétele annak, hogy ezen elõnyünket megõrizzük.
A másik speciális adottság, hogy a külföldiek szeretnek Budapesten élni és ez egy nagyon fontos szempont. Kár, hogy Prágában is. Valószinûsíthetõ, hogy sok multinacionális cég azért is tette Budapestre a központját, mert képes idehozni jó szakembereket.
Ha már a szakemberekrõl beszélünk, megemlítendõ, hogy hiányzik a marketing és a pénzügyi tudás, az igazi versenyszellem. De azt hiszem, ha az ország ezeket a hiányosságokat rohamosan pótolja, nem kell megijednünk.
Végül muszáj néhány szót szólni a kormányról. Magyarországon nem ismerjük a prioritásokat, nincs tudomásunk távlati startégiákról, így nem merik kimondani, hogy a három legfontosabb iparágat támogatjuk, a többit nem vagy csak kis mértékben. Az eredmény: mindenki elégedetlen, és sehol nem tudunk igazi eredményt elérni. Pedig elég lenne csak Írországot, Indiát vagy Izraelt említeni, a példájuk adott, nem kell feltalálni újra a kereket.
A piacgazdaságot nem lehet máshogy, csak piaci módszerekkel építeni. Az eddigi kormányok szóban ugyan támogatták a piacgazdasági módszereket, a cselekedeteik viszont ennek homlokegyenest ellentmondanak. Elég csak a távközlés szabályozását, az informatikai park körüli polémiát az állami szerepvállalás és az outsourcing teljes hiányát említenem, de sajnos a példák vég nélkül folytathatók.
- Lehet-e Magyarország a térség informatikai minihatalma?
- Lehet és szeretne is lenni. Mint már említettem, a szakemberek és Budapest varázsa adott. Kedvezõek a piaci tendenciák is: mind több nemzetközi cég ismeri fel, hogy a környezõ országok kicsik ahhoz, hogy hatékony disztribúciót, terméktámogatást tartsanak fenn. Kézenfekvõ a megoldás: egy Közép-Európai központ. El kell érnünk, hogy amikor döntést hoznak, minket válasszanak. Hogy miért: mert Ausztriánál olcsóbbak, a többieknél jobbak vagyunk. Mi kell hozzá: egyszerû, átlátható szabályok, törvények, rendeletek, gyors és korrekt hivatali ügyintézés, szuper telekommunikáció, vagyis egyszóval: hatékony állam. Ezzel visszatértünk az állam szerepére, sem több, sem kevesebb. Ez az, ami nélkül biztosan nem fog menni: amelyik ország a térségben elsõként meghozza ezt a politikai döntést, az lesz a központ.
Dombi Gábor
In.: Cégvezetés, 1996.