Embedded Files
Korstílusok táblázata, művészeti stílusokról, társadalmi, technológiai változásokról, a bútorstílusok változásairól
Egyszerű, biedermeier stílusú komód, antik bútor
Antik bútoraink formáinak, ornamentikájának változásában a legnagyobb szereppel a technológia változása mellett az adott kor jellemző szellemi, művészeti eszméinek törekvései bírtak. A művészien megformált fafaragások, intarziák, de maga a bútortestek alapformája is lenyomatai a kor ideológiájának. Ahogy a DNS- ből az egészre vonatkozóan következtetni lehet, úgy egy- egy bútor is hordozza a kor kulturális jellemzőit.
A bútorok stílusának változásában szinte minden pillanatban átmenetek figyelhetők meg, ezért a határokat élesen megkülönböztetni nem lehet, egy egy stílus pedig idő szerint földrajzi vonatkozásaiban is jelentős eltéréseket mutat, ezért a besorolások tájékoztató jellegűek, mintsem egzakt kategóriák.
Az antik bútorstílusok változásai tükrözik az emberi civilizáció és a társadalmak változásait. Fejlődésük nem lineáris folyamat, hanem egy felfelé ívelő spirálhoz hasonlítható. Ez a modell jól szemlélteti, hogy a bútorművészetben a stílusok ciklikusan ismétlődnek, időről időre visszanyúlunk a múlt formavilágához, értékeihez. Azonban ez sosem puszta másolás: minden „visszatéréskor” a korábbi korszakok elemeit az aktuális technológiai fejlettség, az új anyaghasználat és a modern kor szellemében végzik el, így a fejlődés egy magasabb szinten folytatódik.
A mai értelemben vett bútoraink az ókori Egyiptomban születtek. Ők voltak az elsők, akik a magas szintű asztalosmunkát (csapolást, enyvezést) elsőként használták. Bútoraik nem csupán használati tárgyak, hanem a társadalmi rang kifejezői is voltak. Alacsony építésű székeket, trónusokat és ládákat készítettek. Gyakoriak voltak az állati lábakat (oroszlán, bika) formázó bútorlábak, amelyek a hatalom szimbólumai voltak. Főként importált cédrus- és ébenfát használtak, melyeket aranyberakással, drágakövekkel vagy elefántcsonttal díszítettek.
Az ókori Görögországban megjelent, a kényelem és harmónia igénye, finomítottak az egyiptomi formákon, bevezetve az ergonómia korai elemeit. Számukra a bútor a test kényelmét és a vizuális egyensúlyt szolgálta. A legfontosabb bútortípusuk, egyfajta „rekamié”, amelyen nemcsak aludtak, hanem étkeztek és társalogtak is. Megjelent a görögök ikonikus széke, a kliszmosz amely ívelt háttámlájával és kecses, kifelé hajló lábaival a mai napig ihletforrás a tervezők számára. Egyszerűség, könnyedség és a természetes fa erezetének tisztelete jellemezte bútoraikat.
A rómaiak a görög formákat vették alapul, de azokat robusztusabbá, díszesebbé, egyúttal drágábbá tették, tükrözve a birodalom gazdagságát. Megjelent a bronz és a márvány alkalmazása a bútorgyártásban. Kedvelték a pazar kárpitozást és a selymet. Megalkották a több személyes, félköríves étkezőkanapékat (triclinium) és a díszes, összecsukható székeket (curule). Gyakoriak voltak a mitológiai alakok, a gyümölcsfüzérek és a faragott akantuszlevelek.
Bútortörténetünk a középkorban a román stílussal folytatódik kis szünet után, ahol megjelentek a várakra, masszív, "erődökre" emlékeztető bútorok, de gyökereikben az ókori minták tovább éltek. A legfontosabb darab a vasalt láda volt.
A gótikus bútorstílus a germán hagyományok masszív, tölgyfára alapozott szerkezeteit ötvözte a keresztény templomépítészet csúcsíves, vertikális formáival. A reneszánsz által „barbárnak” bélyegzett stílus a vándorló múltból örökölt súlyos ládákat alakította át tekintélyt parancsoló, mérművekkel és vászonredő-faragással díszített „kicsinyített katedrálisokká”.
Elérkezett a "stílusok újjászületése". Az antik görög- római formák visszatérése, a reneszánsz. Oszlopok, párkányok, arányos felépítés jellemezte, Intarzia és a faragott díszítés gyakorivá vált. Kedvelt darabja a cassone (díszes nászláda).
A reneszánszt követően a barokk bútorművészet az ellenreformáció diadalmas eszközeként, a középkori keresztény világkép pompás kiteljesedéseként született meg, hogy drámai erejével lenyűgözze a hívőket. E stílus XIV. Lajos udvarában érte el csúcspontját, ahol a monumentális aranyozás, a szigorú szimmetria és a technikai bravúrok – mint a Boulle-intarzia – a királyi abszolutizmus isteni hatalmát hirdették. A korszak bútorai nem csupán használati tárgyak, hanem a vallási és politikai reprezentáció súlyos, reprezentatív emlékművei voltak.
A barokk kései korában felvirágzott a rokokó díszítőstílusa, barokk könnyedebb, játékosabb formája. Megjelenik a kagylómotívum (rocaille) és a kecses, S-vonalú hajlított lábak. (Példa: XV. Lajos stílusa). A barokk stílusán belül, de már a klasszicizmus hatására Német nyelvterületeken, Bécshez kötődően Magyarországon is megjelent a copf stílus. A rokokó speciális képviselője pedig Thomas Chippendale volt Angliában.
Barokk hanyatlásával ismét az ókori minták felé fordult az érdeklődés, hasonlóan a reneszánszhoz, egyszerűbbek lettek a bútorformák, a túlzó íveket elkerülték. Franciahonban XVI. Lajos stílus képviselte elsőként a klasszicista stílust, ami a forradalom után kissé polgárosodásnak indult, és ennek jegyében születtek a directoire bútorok. E rövid periódusnak Napóleon vetett véget, saját, dicsőségét hirdető, szigorú, méltóságteljes, egyiptomi és római motívumokat (szfinxek, babérkoszorúk) utánzó birodalmi stílussal, így érkeztünk az empire stílusához. Ebben a korban lettek híressé Thomas Sheraton, és Robert Adam és James Adam munkái, akik Angliában képviselték a klasszicizmus stílusát.
A romantika rányomta bélyegét, de alapvetően a klasszicizmus értékeire építkezett a német- osztrák bútorstílus, a biedermeier, a polgári kényelem képviselője. Egyszerű, tiszta formák jellemezték, szép fafelületek (cseresznye, dió), és kevés díszítés.
A romantika indította el azt a nosztalgikus folyamatot, amely a historizmusban teljesedett ki mint a múlt stílusainak felelevenítése. A bútorművészetben ez azt jelentette, hogy a neogótika után megjelent a neoreneszánsz, a neobarokk és a neorokokó, amelyek hűséggel másolták a korábbi korok formáit a korra jellemző technológiákkal és a kornak megfelelő igényekkel. Hazai historizáló bútorstílusunk, az ónémet és az angolok viktoriánus stílusa is ehhez a csoporthoz tartozik, igaz mindegyik virágzása már a realizmus idejére tehető. Ha kissé megkésve is, de az ideológiák hatása tetten érhető a bútorstílusok alakulásán, a közízlés a legtöbb esetben amúgy is kételkedve fogadja be a legújabb trendeket.
A romantika éveit a realizmus, majd a modernizmus követte, így érkezünk el az avantgard mozgalmak hatására a stílusváltáshoz, melynek képviselői sorát a szecesszió (art nouveau) indítja, nyomában az art deco, bauhaus.
Elérkeztünk az antik bútorok sorának végéig, későbbi bútorstílusokról, mint avantgarde stílusok írok tovább, mert a múlt század elején a történet nem állt meg, csak új irányt vett.
Történelmi bútorstílusok
Európa korstílusai, művészeti stílusai, iskolái időrend szerinti, linkeket tartalmazó táblázatban:
A táblázat forrása Magyarországra vonatkozó kiegészítésekkel, királynevekhez tartozó időtartam egyszerűsítésével: Renate Dolz: Möbelstilkunde. Schöne Möbel und Einrichtungsgegenstände aus Mittelalter, Renaissance, Barock, Rokoko, Empire, Biedermeier und Jugendstil.
*Anglia barokk kori bútorainak nevét a fenti könyv nem említi, az értelemszerű barokk elnevezés helyett gyakran a franciák királya után Lajos stílusú elnevezés az angol bútorokra is használatos.
*Németországban, német nyelvterületeken a művészeti stílus megjelölésére használatos copf helyett a bútorstílus megnevezésére általánosabb XVI. Lajos elnevezés a kor német bútoraira.
Antik bútorstílusok
Page updated
Google Sites
Report abuse