Az ókori egyiptomi bútorok világa lenyűgöző keveréke a praktikumunknak és a szimbolikának. Mivel a fa ritka és értékes kincs volt a sivatagi környezetben, a bútorok nemcsak használati tárgyak, hanem tulajdonosaiknak társadalmi szerepét betöltő szimbóluma is.
Hogyan néztek ki a nílusi kultúrában a bútor?
Állati lábak: A legjellegzetesebb vonás, hogy a székek és ágyak lábait gyakran bika- vagy oroszlánlábaknak faragták meg, amelyek kis fahengereken ("dobokon") álltak. Fontos részlet, hogy a lábak mindig az állat természetes állását követték (az elülső lábak elöl, a hátsók hátul).
Alacsony építés: A legtöbb bútor meglepően alacsony volt a maiakhoz képest. Az emberek gyakran guggolva vagy a földön ülve étkeztek és dolgoztak.
Geometria és szimbolika: Kedvelték az egyenes vonalakat, a merev szerkezeteket, de a díszítésnél megjelentek a lótuszvirágok, papiruszok és az ureusz-kígyók is.
Székek és zsámolyok: A köznép egyszerű, három- vagy négylábú, nádfonatos ülőkéket használt. A nemesek karosszékei már párnázottak voltak (állatbőrrel vagy szövettel), sőt, megjelent az összecsukható szék is (X-alakú lábakkal), amit eredetileg a hadjáratokon használtak.
Ágyak: Keretük fából készült, amelyre növényi rostokból vagy bőrből font hálót feszítettek. Érdekesség, hogy az ágyak gyakran lefelé lejtettek a láb irányába, a végén pedig egy támla akadályozta meg, hogy az alvó lecsússzon.
Fejtámaszok: Párna helyett fából, kőből vagy elefántcsontból készült, félhold alakú fejtámaszt használtak. Ez segített hűvösen tartani a fejet és megóvni a bonyolult frizurákat.
Ládák és dobozok: Mivel a polcos szekrényt nem ismerték, mindent ládákban tároltak. Ezek lehettek egyszerűek vagy díszesek, akár lábakon álló, fiókos változatok is (mint Tutanhamon sírjában).
Faanyagok: Helyi fákból (akácia, füge, szikomór) dolgoztak, de a luxusbútorokhoz Libanonból hoztak cédrust, délről pedig ébenfát.
Díszítés: A gazdagok bútorait aranylemezekkel vonták be, elefántcsonttal, féldrágakövekkel vagy színes üvegpasztával (fajansszal) rakták ki. Gyakran alkalmaztak festést is, hogy az egyszerűbb fát drágábbnak tüntessék fel.