szőke
A fenti idézet ugyan szép, de talán már a költőnek is rémlik, hogy a szőke nem csak „világos”, mert akkor a Tisza vize szó szerint világos-világos lenne – ami önmagában inkább csak sötét ügy, de semmi esetre sem észszerű. A kizárólag alaktani, vagyis indogermán mintájú származtatás itt is eredménytelen, mert mesterségesen széjjel-választ egy olyan szóbokrot, ami értelemszerűen együvé tartozik. Az ilyenfajta magyarázatot akár el is fújhatná a szél. Ha ezekhez a szavakhoz hozzávesszük a magas hangrendű sző igét, akkor megkapjuk az sz teljes nyitott hangzós tőváltási sorozatát, aminek úgymond összekötő szála a haj. Ezt az állatoknál szőr-nek hívják, azért mer az úgy körülveszi őket, mint a bőr az embert. A szó-ban a sziszegés ugyan a szél zúgását utánozza, de ez utóbbi már borzolhatja a hajunkat, főleg ha az hosszú. A ruhán a szél viszont lehet szőrmé-ből készült szegély is. Mindenesetre a sző* sorozat szerint elsősorban az a szép, akinek a haja szép – ami azért lehetett fontos, mert a haj kinézete hűen tükrözi viselője egészségi állapotát (vagyis a nótával ellentétben a szépség szempontjából igazán mindegy, hogy valakinek kék-e a szeme).Mi még a szőke?
Tehát szótörténetileg is igazolható, hogy a szőke tényleg hajszín (minta itt). Nem véletlen az sem, hogy magyarul szösz-nek hívják a feldolgozott kendert, melyet csak a magyarok „csáváztak”, és amely művelet alatt a kenderrost a szőkéhez hasonló, sárgás színt kap. Így teljesen világos az is, hogy a szőkéket úgy becézik, hogy szöszi vagy szöszke.
Az utóbbi szóban egyébként a -kA kicsinyítő képző (A=a,e) a magyarban megszokott gyakorlattal – lásd szürke és tarka – az élőlényekhez köti a képzett színnevet.
De van még a szőkének egy sajátosan magyaros elnevezése is, ami a gyöngyhajú. Ez pedig nem feltétlenül sárgás, hanem sokkal inkább rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, aminek a segítségével jobban megérthetjük a címszavunknak a folyó vizére való alkalmazását. Csak ehhez meg kell vizsgálnunk még a sző* szóbokornak egy másik mellékágát is.
Szőjük tovább
A szőnyeg vagy szőttes előállításához először biztos állatok szőrét használták fel, és csak később kezdhették készíteni a szövet-et növényi rostokból. Ha a szövedék vagy szövevény létrehozása nem járt szövődmény-nyel, akkor a szövés eredménye a kívánatos minta lett.
Ugyanígy a beszédben hangjelenségek mintája lesz a szavakból összeállított szöveg (ne felejtsük, sző/szó → szav*). De mintás a gyöngy(ház) is, mert az színjátszó.
Ez a jelenség pedig az összes hajszín közül egyedül a szőkére jellemző (az újabb keletű melírozástól eltekintve), és főleg az Ázsiában honos, teljesen egyöntetű fényes fekete hajjal összevetve szembetűnő.
Csakis ezért lehet a gyöngy haj meg a Tisza vize szőke, vagyis olyan, mint a világos mintájú, színjátszó haj színe.
| lapozz |