Másodrendű rendhagyó igék

Azokat a hosszabb tövű ikes igéket, amelyeknek a tővégi mássalhangzója még az aspektusos igeragozásnak megfelelően szabályosan változik, másodrendűen rendhagyóknak nevezzük.

Ezek az igék a következők: alkudni, aludni, esküdni, feküdni, haragudni, nyugodni. Mint láthatjuk, mindegyiknek a névleges töve -((a)G)Ůd-ra végződik (az archifonémák jelentése: G=g,k; Ů=u,ü,o). Ez azért megjegyzendő, mert ez a mai nyelvben visszahatónak minősülő igéket eredményező -AkOd[ik] képzőnek az őse.

A felsorolt igék régi eredete mellett szól továbbá az a tény is, hogy értelmüket tekintve egy fogalomkörbe tartoznak, amit lecsillapodásnak nevezhetnénk (ha úgy vesszük, például a harag után is ez következik). Ezért, meg a visszaható típusú képzésük miatt a fenti igéket öncsillapodónak hívjuk.

Az öncsillapodó igék tőváltása

A következő táblázat a kérdéses igék jelen idejű névleges, tehát egyes szám 3. személyű alakjait tünteti fel:

Egyéb tőváltó igék

A fenti öncsillapodó igék tőváltozása a kifejezésre jutó aspektus szerint a d-sz-v példát követi. Az -AkOd[ik] visszaható igék ellenben már nem alkalmazkodnak szigorúan ehhez, hiszen ma már a folyamatos -Aksz[ik] alakjukat legtöbbször egyenrangúnak tekintjük a pillanatnyival – vegyük példaként a veszekedést: veszekedik = veszekszik.

Ebben az esetben tehát inkább d/sz-igékről kell beszélnünk. Léteznek még egyébként z/sz és l/sz párosítású igék is.

| lapozz |