Ennek a minden valószínűség szerint uráli eredetű szónak az idők folyamán terebélyes rokonsága kerekedett a magyar nyelvben. Ez a há* szóbokor, aminek az elemeit 3 csoportba sorolhatjuk:
Az első csoport képviselői közül a hát nevezetűhöz már volt szerencsénk, amikor is sikerült megállapítanunk róla, hogy az a has másik oldala. Ez persze magában véve még nem egy korszakalkotó felfedezés, de elég ahhoz, hogy általánosítva értelmet adjon a kérdéses szóbokornak.
A másik oldal megléte a hág szónál egyértelmű – elég ha a hágóra gondolunk. Úgy mint a hát a hashoz képest, a háj is a bőrhöz képest mindig a túloldalon van. Sőt ez még a hám német eredetű szóra is érvényes, ugyanis ez a szerszám átér a ló másik oldalára.
Érdekes még az is, hogy a ház miért éppen z-re végződik. Ez a betű itt is mint a víz esetében, az állandóság jele. Tehát ez a szó egy állandó, oldalról nézve háromszög alakú tetővel rendelkező szállást nevez meg. Ezek szerint se a kunyhó, se a lapos tetős ház nem ház… A há* szóbokor összefoglaló jellemzője ténylegesen a háromszög csúcsa. Ennél van a mértani alakzat kerületét követve a túloldal kezdete. Amint azt a Dürer által lerajzolt kézen is láthatjuk, a hosszú ujjunk pont ilyen csúcsot képez. Tehát a manysiul még хурум (hurum) nevű szám magyarul azért lett három, mert ez a szám, ami a tenyerünk pereméből kiálló csúcsra jut. Nem feltétlenül lényeges, de az r a „körbe járásra” utal, az m pedig a szám elvont fogalmára.
| lapozz |