meleg

Tüzet nyelek, fagyot fújok,

a bőrömből majd kibújok.

Jancsik Pál: Hideg, meleg

Sok hűhó semmiért

A hideg és a meleg tulajdonképpen a hő két ellentétes fokozata. Ez utóbbi nyelvtanilag egy „mozzanatos” névszó, melynek van egy hajlítással képzett, befejezett változata is: ez a hév, amiről tudjuk, hogy ugyanazt jelenti. Más szóval, a hő=hév.

Viszont a nyitott hangzós hő-nek van egy zárt hangzós párja is, ami a hű. Ez melléknévként híven követi a hajlítási törvényeket, hiszen régi használata szerint hű=hív. A két befejezett változat csak a hangrendjében különbözik egymástól, amellyel egyszerűen csak a 3. alapvető fogalom „ide” vagy „oda” irányát különítjük el az alábbi táblázat szerint:

A kérdéses alapfogalom elvont meghatározása a hatás. A fenti összefüggések alapján érthető is, hogy miért. A hő a tűz hatása ránk vagyis felénk, amit nem látunk, csak érzünk. Ennek pedig fordítottja az a *hű-nek nevezhető jelenség, amikor egy test „odaadja” a melegét egy másiknak. Ha ezt magától csinálja, akkor hűl, különben egy külső hatás hűti. Ez természettanilag elképesztően pontos megfigyelés, aminek egyenes következménye az, hogy a hűtő-szekrényben hűvös van…

A híd a hidegbe

Az előbb már láttuk, hogy a hővel kapcsolatos fogalmak az elsőrendű rendhagyó igék 3. fogalomkörébe tartoznak. De nézzük meg egy pillanatra a 6. fogalomkört, ami mozgást fejez ki, például a megy ige segítségével. Ez az ige a mé* szóbokorba tartozik, amelyben ezek szerint találunk rövid magánhangzós szavakat is. Tehát egy ilyen szó kezdődhet me-vel is. Ezt egészítsük ki a folyamatosság alany központú jelével, ami az l, és tegyük az így kapott önálló mozgást mássalhangzó-kettőzéssel könnyeddé (lásd az elemi toldalékok szerepét). Az eredmény a mell lesz, amely az egyedüli testrészünk, melyik önmagától folyamatosan mozog. Ennek egyenes származéka a mellső, ami a a mell felőlit jelenti. Ha valamit kiválasztásra kínálunk, akkor azt értelemszerűen magunk elé terítjük, és feltesszük a kérdést: „*Mellik (= melyik) kell?” Ha pedig valaki mellett ki-, vagy mellé-állunk, akkor őt védendő tulajdonképpen elé helyezzük magunkat – de ekkor már „mi ketten” leszünk. S ennek elvont csoportként a térben levő helyzete többé lényegtelen, vagyis nem feltétlenül egyezik az előtt vagy az elé helyével.

Végül pedig a *melleg g-vel kifejezett önhivatkozása ugyanúgy kétértelmű, mint a felleg-ben. Ezért a meleg egyrészt – a mozgáson kívül – a mell jellemző tulajdonsága, másrészt a hideg ellentéteként és költőien az, ami a mellből árad.

És ez már kézzelfoghatóbb, mint a tűzből sugárzó hő…

| lapozz |