1. fejezet: Kun Béla elrepül

Kun Béla* repülőgépen menekült az országból.

Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjetház* körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.

Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.

Karjairól vastag aranyláncok lógtak.

Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán* magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.

Legalább a Krisztinában* ezt beszélték.

Kun Béla: újságíró, politikus, a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) alapító elnöke (1886–1939). 1919-ben a magyar tanácsköztársaság (kommün) vezető személyisége, külügyi és hadügyi népbiztos (a tanácskormányban a miniszternek megfelelő tisztséget betöltő személy). A tanácskormány lemondása után más népbiztosokkal együtt különvonaton emigrált Ausztriába.

szovjetház: a népbiztosok többsége pesti Duna-parton, a Ferenc József rakparton (ma: Belgrád rakpart) álló, szovjetháznak nevezett Hungária Szállóban lakott. (Lásd a fényképet a fejezet szövege alatt, a lap alján!)

aeroplán: repülőgép.

a Krisztina: Krisztinaváros, az I. és a XII. kerülethez tartozó városrész, a Pasaréttől a Tabánig, illetve a Vártól a Budai-hegység lábáig terjed. Öt kisebb része (Belső-Krisztinaváros, Vérmező, Nyugati-Várlejtő, Naphegy, Városmajor) közül az első háromban játszódik a regény cselekménye.