A Számadás (1935)

Kosztolányi 1935-ös Összegyűjtött költeményei kötetének részeként jelent meg, de szinte különálló kötetnek tartjuk az ebben szereplő utolsó, tudatosan szerkesztett, Számadás című fejezetet (versciklust). A versek belső rendje azt a folyamatot ábrázolja, ahogy a költőnek sikerült felülemelkedni a szenvedéseken. Lírájának legjelentősebb és legnagyobb hatású költeményeit sorakoznak itt. A kötet központi témája a halál, illetve az embernek a halállal való kapcsolata, a haláltudat keltette magatartás kialakítása. A versek azoknak a mélyen megélt élményeknek a kivetülései, amelyekben az ember egyediségének csodája és tragédiája egyesül, „és mindaz a gondolat és érzés, vágy, amit az ő létezése fog egybe, egyszer és mindenkorra egy lényeg nélküli, egy lét nélküli, egy elgondolhatatlan ismeretlenbe zuhan” (Németh G. Béla).