Marcus Aurelius

Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”. Az írásokat olvasva mégis úgy tűnik, a harc belül is folytatódik. „Nem keres kibúvókat, nem kíméli magát, és megjegyzi saját hiányosságait, majd szemrehányásaival szigorúan visszatereli magát a helyes útra. No lám, most a tömeg tapsait hajszolod a szónoki emelvényen. Ember, elfelejtetted-e, milyen dicsőség ez? - Hiszen az emberek annyi fáradozást pazarolnak rá! - Hát azért neked is esztelennek kell lenned?” Marcus Aurelius számára semmi sem lehet jelentéktelen, mert minden kis helyzet magával hozza a javítás és a tanulás lehetőségét. „Milyen világosan rajzolódik szemed elé, hogy nincs még egy olyan alkalmas életforma a bölcselkedésre, mint az, amiben élsz!” A kijózanító szavak abból a szemléletből fakadnak, hogy értelmünk – amely közös emberi kincs – segítségével felülemelkedhetünk a külvilág hatásain. Sőt sokkal fontosabbá válik a belső élet a külsőnél. „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.” A legendás sztoikus nyugalom alapja a tudás a természet bölcsességéből táplálkozó egyetemes rendről, amelyben a rossznak és a jónak egyaránt megvan a helye. „Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett.” „Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz.”

A kis, zsebben is elférő kiadásban kapható Elmélkedések olyan különleges gyógyírt jelentenek, amely egyszerre nyugtat és sarkall cselekvésre. A bölcs császár életében és műveiben találkozott a tudás és a tett. „Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”

Takács Mária

Forrás: Új Akropolisz: >>>