Aki szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük – az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a „Strungle for life” zárórímének hősi-etikus tilalma – annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is keresztüldöfő ötletté (Álom), de van olyan is – mint a Judik Etelt gyászoló Halott –, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János „Nagyon fáj! Nem megy!”-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni.
Forrás: Nem mondhatom el senkinek. Versek. Karinthy Frigyes összegyűjtött munkái, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982 - a kötet fülszövege
Elektronikus változata a Moly.hu oldalán: >>>
Vérmező, 795. május
NEM MONDHATOM EL SENKINEK (1930)
Előszó
Álom
Halott
Méné, tekel...
Zivatar 1927. április 2. délután
A költő
Lecke
Pitypang
Nihil
ÜZENET A PALACKBAN (1938)
Számadás a Tálentomról
Kudarc
"Struggle for life"
Karácsonyi elégia
Ősz
Üzenet a palackban (1930. szilveszter)
A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki – ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930) megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált, hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja, érdekli-e őket, amit az öreg író „kiárusít”. És végül leszámolás a korral, amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek kötetkiadását – igazolva a versek sugallta előérzetet – Karinthy már nem érte meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg.
Üzenet a palackban - Mar 08, 2020 8:52:39 PM
Ősz - Mar 08, 2020 8:54:1 PM
Karácsonyi elégia - Mar 08, 2020 8:55:55 PM
"Struggle for Life" - Mar 08, 2020 8:57:35 PM
Kudarc - Mar 08, 2020 8:58:41 PM
Számadás a tálentomról - Mar 08, 2020 9:1:34 PM
Nihil - Mar 08, 2020 9:3:27 PM
Pitypang - Mar 08, 2020 9:5:28 PM
Lecke - Mar 08, 2020 9:6:56 PM
A költő - Mar 08, 2020 9:9:30 PM
Zivatar 1927. április 2. délután - Mar 08, 2020 9:10:32 PM
Méné, tekel... - Mar 08, 2020 9:14:28 PM
Halott - Mar 08, 2020 9:18:9 PM
Álom - Mar 08, 2020 9:20:41 PM
Előszó - Mar 08, 2020 9:26:24 PM
Vérmező, 795. május - Mar 08, 2020 9:32:46 PM