VAGY: GYERÜNK, GYERÜNK,
AZ IGAZGATÓ BÁCSINAK DOLGA VAN!
(Személyek: az igazgató úr, a rendező, Hamlet, Ofélia)
(Próba a színházban Hamletből. Hamletet egy színész játssza, Mercutiót a rendező.)
RENDEZŐ: Hát kérem csak innen még egyszer.
HAMLET: "Sok dolgok vannak földön és égen, Mercutio, semhogy bölcselmetek felfogni képes."
IGAZGATÓ (monoklival a szemén, orrhangon beszél): Bonjour.
HAMLET: "Felfogni képes." (Hajlong.) Alásszolgája, igazgató úr.
RENDEZŐ (hajlong): Alászolgája, méltóságos úr.
IGAZGATÓ: Já, csak hagyja, schon gut. Na, mi megy, mi megy? Éppen erre jártam.
RENDEZŐ: Kérem szépen, méltóságos úr, Hamletet próbáljuk.
IGAZGATÓ: Já, igen. Der Hamlet. Tudom, elő is akartam venni. Nagyon szép, régi darab. Olyan, olyan - hogy mondjam csak... eee... olyan hosszú darab.
RENDEZŐ (zavartan): Hát...
IGAZGATÓ: De azért lehet adni. Majd húzni fogunk belőle.
RENDEZŐ: Igenis, igazgató úr...
IGAZGATÓ: Hát csak folytassuk, majd mindjárt meghallgatom.
RENDEZŐ: (mint Mercutio)
"Felséges úr, az éjjel erre járt
Atyád, a szellem!..."
HAMLET: "Sok dolgok vannak földön és égen, Mercutio, hogysem bölcselmetek felfogni képes."
IGAZGATÓ: Eee... várjon csak, kérem. Melyik jelenet ez? Már nem emlékszem világosan... olyan régen írták ezt a darabot.
RENDEZŐ: Hamlet értesül róla, hogy atyja szelleme az éjjel arra járt.
IGAZGATÓ: Na hát persze. Az nagyon jó jelenet a szellemmel. Szellemes jelenet. Azt benne kell hagyni, de minek ezt olyan hosszan csinálni? Ezt, amit itt Hamlet úr mond, ezt törölni kell. Mercutio röviden megmondja, hogy itt járt a szellem, erre Hamlet röviden bólint a fejével - nem igaz? Já, hát itt járt, akkor itt járt. Nem igaz?
RENDEZŐ (udvariasan): De igaz, méltóságos uram. (Hamlethez) Hallotta?
HAMLET: Já, hát itt járt.
IGAZGATÓ: Még ez se kell. Csak bólintson.
HAMLET (bólint)
IGAZGATÓ: Nnna. Ez így jó lesz. Most jöhet mindjárt a szellem. Azt hatásosan kell megcsinálni, pénzt nem kímélni! Eee... mondja csak, milyenféle ember ez a Hamlet? Már nem emlékszem világosan a darabra... akkor éppen beteg voltam...
RENDEZŐ: Hát kérem... olyan... olyan gondolkodó természetű...
IGAZGATÓ: Gondolkodó?... Az jó. No de csak egészen röviden, ha kérnem szabad.
RENDEZŐ: Hogyhogy röviden?
IGAZGATÓ: Na, hogy csak röviden gondolkodjék. Mit kell azon olyan sokat gondolkodni? Nem szeretem azt a sok tépelődést a fiatalságnál. A tett halála az okoskodás... Kérem szépen, a mai világban!... "Ne törje a fejét, azt a pörgét, ha sorsjegyet vesz, vegye a Dörgét" - nem igaz? Hehehe.
RENDEZŐ (udvariasan): Hehehe. Milyen vicces a méltóságos úr.
IGAZGATÓ: Hát azért mondom. A gondolkodásból húzni kell.
RENDEZŐ (Hamlethez): Hallotta?
HAMLET: Igenis, méltóságos uram.
IGAZGATÓ: Most pedig kérem, csak folytassák. De mondom, egészen röviden.
RENDEZŐ (mint Mercutio): "Mit olvas felséged?"
HAMLET (könyvet szed elő): "Szó, szó, szó."
IGAZGATÓ: Mi az kérem? Hogy van ez?
HAMLET: "Szó, szó, szó."
IGAZGATÓ: Szó, szó? Ezt így nem lehet. Ezt kihúzzuk.
HAMLET (megütközve): De kérem, méltóságos uram, ez csak nem hosszú...
IGAZGATÓ: Ne feleseljen. Ennek nincs értelme. Ha azt kérdezik az embertől, hogy van, arra lehet így felelni: "na, szó, szó, szó", de arra, hogy "mit olvas", arra nem lehet így felelni. Értette? Ezt kihagyjuk. Tovább, röviden.
HAMLET (alázatosan): Igenis, méltóságos uram.
RENDEZŐ (mint Mercutio):
"Felséged oly borús ma este, miért?
A tépelődés úrrá lett talán
Felséges lelkén?"
HAMLET: "Valami rothad Dániában."
IGAZGATÓ: Várjon csak. Mit beszél maga itten?
HAMLET (csodálkozva): "Valami rothad Dániában."
IGAZGATÓ: Na hallja, hát ez utálatos. Ilyesmit nem lehet beszélni. Én nem lopom a pénzt a színházra és azt akarom, hogy a közönség mulasson. És ha nekem ott van a közönség között a dán konzul? És az meghallja az ilyesmit? Az hazamegy és mit mond, hogy nálunk hogy beszélnek a dánokról? Hogy nekünk hadat üzenjenek a dánok? Hát kérem, erről ne is beszéljünk, ezt húzni kell. Ez kimarad. Kérem, csak folytassák, de röviden.
RENDEZŐ (mint Mercutio): "Miért oly hallgatag felséged, ím?"
HAMLET: "Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. S talán álmodni, ez a bökkenő. Mert hogy mi álmok jönnek a halálban, Midőn a lélek..."
IGAZGATÓ (köhécsel, izeg-mozog, végre közbeszól): Kérem csak... álljon meg, izé... álljon meg!...
HAMLET (ijedten): Kérem...?!
IGAZGATÓ: Mi ez a hosszú?
HAMLET: Hát ez az izé, a monológ, méltóságos uram.
IGAZGATÓ: Monológ? Hm. Furcsa. És olyan régi dolgok vannak benne? "Lenni vagy nem lenni?" Hiszen ez már Shakespeare-ben is megvan...
RENDEZŐ: De kérem, hiszen...
IGAZGATÓ: Ne feleseljen. Ezt az egészet kihagyjuk. Folytassák kérem... Azazhogy pardon! Meddig tart még ez a jelenet? Ez egy nagyon hosszú jelenet, azt mondhatom. Öööö... mondja csak, izé, nincs ebben a darabban valami betét... valami olyan, izé, női betét... már nem emlékszem világosan a darabra... akkor nem készülhettem...
RENDEZŐ (szolgálatkészen): De igen méltóságos uram, Ofélia, mikor megőrül, réveteg népdalokat ad elő, fején kendővel...
IGAZGATÓ: Megőrül? És népdalokat ad elő? Hja, persze, persze, már emlékszem, hiszen ez nagyon kitűnő, nagyon hatásos. Azt ide közbe fogjuk szúrni. Ide ebbe a jelenetbe. Hívja be kérem gyorsan Oféliát.
RENDEZŐ (kikiált a színfalak mögé): Török kisasszony!...
IGAZGATÓ (magában dohog): "Lenni, vagy nem lenni!" Nem rossz! Most jönnek ilyesmivel! Ez is egy kérdés! Itt gyökeres reformokra van szükség, azt látom. Jókor jöttem ide.
HAMLET: De méltóságos uram!
IGAZGATÓ: Hallgasson! Ezt is kihagyjuk!
OFÉLIA (jön): Tessék?
RENDEZŐ: Kérem, kisasszony, az igazgató úr ide akarja közbeszúrni a megőrülés jelenetét. Kérem, tessék onnan, hogy
"Bement a lány, de mint leány
Többet nem jőve ki."
OFÉLIA (énekel):
"Bement a lány, de mint leány
Többé nem jőve ki..." (stb. stb.)
IGAZGATÓ (tapsol): Bravó! Hehehe! Ez nagyon jó, nagyon kedves. Ezt kérem ide tenni, görögtűzzel. És a kisasszony táncoljon hozzá. Vagy esetleg ezt eljátszatom Napierkovszkával... ilyen dolgokban nem szabad kímélni a pénzt... Kérem, izé, majd írjon Napierkovszkának... Tovább. Tovább, kisasszony, nagyon jó volt... (Nyájasan bólint.)
OFÉLIA (felbuzdulva, Török Irma hangját utánozza): "Köszönöm a jóságukat, hölgyeim és uraim. Felség, köszönöm a jóságát!..."
HAMLET: "Menj kolostorba, Ofélia!"
IGAZGATÓ (felugrik): Mi az, maga már megint beszél? Hogy mer maga közbeszólni, mikor a kisasszony játszik?
HAMLET (megrökönyödve): De kérem, méltóságos uram, itt ez következik a szerepemben...
IGAZGATÓ: Embebembe, szerepembe! Maga beszélőgörcsben szenved, maga fonográf! Maga egy gondolkodó? Maga egy locska-fecske! Menjen az izébe, Sie! (Rendezőhöz.)
RENDEZŐ (könyörögve): De méltóságos uram, itt csakugyan azt mondja Hamlet...
IGAZGATÓ: Ugyan, ne beszéljen! Ez a Hamlet egy lehetetlen szerep! Végre jön valami rendes, a kisasszony énekel - erre ez megint elkezdi a hosszút. Kérem, az egész szerepet kihagyjuk... Értette?... Hamlet szerepe ki van hagyva!
RENDEZŐ: De kérem... méltóságos uram... hiszen ez a címszerep!
IGAZGATÓ: Címszerep! Nagyszerű!... De nincs értelme... Kimarad, punktum.
RENDEZŐ: De méltóságos uram... mit szól ehhez a közönség...
IGAZGATÓ: Semmit... Én vagyok a dramaturg.
RENDEZŐ: De méltóságos uram... Shakespeare megfordul a sírjában!...
IGAZGATÓ: Ha megfordul, akkor is én fordítottam! (Mellére üt.) Én vagyok a legnagyobb magyar Shakespeare-fordító!