Böhm Aranka viharos szerelmi élete

Arany. Fekete párduc. Fekete orchidea. A vadak királynője. Égetnivaló boszorkány. Ezekkel a nevekkel illették – nem csak a háta mögött – Karinthy Frigyes második feleségét, Böhm Arankát, aki szexepiljével és zabolátlanságával Ady Endrét is megigézte fiatalon – és aki alig ötvenegy évesen a nácik egyik haláltáborában végezte.

Böhm Aranka 1893-ban született Ipolyságon. Apai ágról újvidéki, anyai oldalról pedig ipolysági zsidó kereskedőcsaládból származott. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor beírta magát az irodalomba. Nem kisebb költő intézett hozzá szerelmes verseket, mint Ady Endre, aki a Lédával való szakítás után, de még a Csinszkával való levelezés elmélyülése előtt „kis női csukák” között élte agglegényéletét.

„Csőröcskédet kivánom egyre jobban”

Milyenek ezek a versek? Meglehetősen érzékiek: még Adytól is szokatlan nyíltsággal mesélnek a találkozás természetéről. „Tizennyolc évednek csodáját, / Aranyos, szép lyány-ifjuságod, / Titkaid és a várt titkokat / Ajkaiddal miért kinálod?” – kérdezi a költő Öreg legény szerelme című versében, sejtetve, hogy itt bizony Aranka volt a kezdeményező.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, meddig is jutott el ez a viszony, a versekből azt is kiolvashatjuk: „S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván, / Csőröcskédet kivánom egyre jobban, / Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban, / Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány. // S bár ájulóan gondolok öledre, / Csábító, hívó tündöklésöd vedd le, / Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam…” (Mert senki jobban). Aranka válla és meztelensége egy másik versben is feltűnik, s ebből azt sejthetjük, nem sok mindent bízott a költői képzeletre: „Ájultan és káprázón néztelek, // Arany, valóság, kóborlás, itthon // S láttam mindent, // Mitől borongtam s bolondultam titkon.” Néhány sorral később pedig: „Minden szavad, igérésed hazug // S háborító, dacos, nagy meztelenséged // Őrjít, lázít, // Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókoltat, //Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged // S a vállad, a vállad.”

A gimnazista Aranka és a harmincöt éves költő románca nem tartott sokáig; Kis női csukák című versében Ady már „képzelt arany-hal, kis senki leány”-nak nevezi, hozzátéve: „S falánk szádon tán megpihennek // Más áldozatok.” Nos, ami azt illeti, pontosan így történt – bár kérdés, mennyire voltak ők „áldozatok”.

A férje miatta veszítette el a lábát

Ki volt ez a sötét hajú, démoni femme fatale, aki így felgyújtotta Ady képzeletét? A századelő modern, öntudatos, önállóságra törekvő nőtípusának tökéletes megtestesítője. Böhm Aranka 1893-ban, Ipolyságon született, zsidó kereskedőcsaládban. A gimnáziumi Ady-affér után leérettségizett, majd az orvosi karon kezdte meg tanulmányait. Az akkoriban igencsak fiatal tudománynak számító pszichoanalízis érdekelte, de végül 1914-ben férjhez ment Kertész Tivadarhoz, és otthagyta az egyetemet – amit csak hosszú kihagyás után, 1932-ben, 39 évesen fejezett be. Kertésztől egy fia született (Tamás), de Aranka nemigen találta a helyét az orvosfeleség szerepében. Ráadásul férje az első világháború alatt, amikor átúszta a fagyos Drinát, hogy találkozhassanak, elveszítette az egyik lábát: a fagyási sérülések miatt amputálni kellett.

Megismerkedés Karinthyval

„Aranka gyönyörű, kreol szépség volt. Fiatalon különösen erotikus. Nagy volt benne a vágy, hogy az ismert emberek közé vegyüljön. Életcélja volt felemelkedni az irodalmi nagyasszonyságig” – írta unokája, Karinthy Márton Ördöggörcs című kötetében. Úgy tűnik, ezt az ambícióját házassága után sem felejtette el, és 1920-ban lehetőség is kínálkozott erre, amikor unatkozó barátnőivel telefonbetyárkodtak. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona így örökítette meg azt a bizonyos délutánt:

„Az 1920-as január végi délutánon három asszony itta teáját, harapdálta a szendvicseket a Lágymányosi utca 5. számú ház földszintes lakásának egyik jól fűtött, szép stílusú bútorokkal berendezett szobájában. Volt iskolatársak. Mind a három fiatal, mind a háromnak apró, még kocsiban tologatott fiúgyermeke dajka gondjaira bízva.

Néhány nappal ezelőtt szánkáztak a hegyoldalban, a Ménesi úton, a szánkó a kanyarban rosszul fordult, nekifarolt egy kerítésnek, eltört egy lécet, s az asszonyok közül az, aki a szánkóban leghátul ült, megsebesült az eltört léctől. Az ő kedvéért a másik kettő is lemondott a mai sportolásról. Már mindent megtárgyaltak, s mivel amúgyis sülve-főve együtt voltak, kifogytak a beszélnivalóból.

– Telefonálni kellene valahová – indítványozta egyikük.”

A három asszony (Klugné Arany Böske, Devecseriné Guthi Erzsbet és Böhm Aranka) máskor is szívesen választották a szórakozásnak ezt a formáját: felhívták valamelyik kávéházat, a telefonhoz kértek egy írót vagy művészt, és vég nélküli flörtbe kezdtek vele. A választott helyszín ezúttal az Otthon kávéház volt, és Szép Ernőre vetették volna ki a hálójukat, ő azonban nem tartózkodott ott, csakúgy, mint Kosztolányi, a második jelölt. Karinthy viszont, aki akkor már egy éve özvegyen élt felesége, Judik Etel halála után, szívesen társalgott a telefonbetyárokkal, akik sejtelmesen jelezték, hogy a beszélgetést akár náluk, a Lágymányosi utcában is folytathatják.

Karinthy kocsiba ült, és a megadott címre hajtatott. Az évődő nők között feltűnt neki a cserépkályhának álmatagon támaszkodó, fekete, fényes szemű Aranka, aki egy szót sem szólt. Egészen addig, míg Karinthy meg nem kérdezte: miért hallgat? Ekkor így felelt: „Nekem egy nagy, véres seb van belül a combomon.”

Karinthy felesége

A hatásos entrée után nem sokkal Aranka elvált Kertésztől, és feleségül ment Karinthyhoz. (Állítólag már az első vagy második találkozás után kijelentette barátnőinek, hogy belőle hamarosan Karinthyné lesz.) Mindketten egy-egy fiúgyermekkel érkeztek a házasságba: Karinthy az ábrándos, halk szavú (későbbi költő) Gáborral, Aranka a vad, engedetlen Tamással. 1921-ben megszületett közös fiuk, Karinthy Ferenc is (Cini), aki később szintén író lett.

„A maga fia és az én fiam veri a mi fiunkat” – írta a fiúk közötti jellemző konfliktusról Karinthy. A családi élet finoman szólva sem volt nyugodt: „Anyám villámló szemmel, tántoríthatatlanul várta az újabb támadásokat, apám azonban már kimerülten pihegett a borjúpörkölt roncsai fölött. Három perc múlva oly békésen hámoztuk a diót, mintha mi sem történt volna. Az ilyen viharok mindennaposak voltak házunkban, amily gyorsan támadtak, oly hirtelen ültek is el” – emlékezett vissza az otthoni hangulatra később Karinthy Ferenc.

Aranka úgyszólván bármin képes volt összeveszni férjével, de a legtöbbször anyagi gondok szolgáltatták az ürügyet. A feleség elvárta, hogy férje magas életszínvonalat biztosítson a számukra, de a pénzt éppen úgy nem tudta megbecsülni, mint az író. Lakásuk éjjel-nappal nyitva állt a vendégek előtt, a rendszeres összejövetelek felemésztették a házaspár pénzét. „Szeret sokat és jól enni, s a vendéglőben megrendeli azt az ételt, amelyik a legdrágább az étlapon, még akkor is, ha nem sejti, mit rendelt. Egyik fő vágya pénzt költeni, pénzt szórni. Tíz-húsz lépésnyi útra is kocsiba ül” – írta barátnőjéről Kosztolányiné. Aranka eközben folyamatosan ösztönözte az írót az újabb és újabb művek megírására, amelyből valamennyire képesek voltak fedezni óriási kiadásaikat. Ezekről a konfliktusokról pedig Karinthy gyakran írt - mindenki számára dekódolható módon - a lapokban is, amivel megint csak kiváltotta Aranka haragját. Egymás kölcsönös kínzása ellenére az író ragaszkodott feleségéhez: „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan, te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben.” 

A feltűnően szép és okos nőnek a férfiak nehezen tudtak ellenállni, ő pedig nem is akarta, hogy ellenálljanak neki. Karinthyval való házasságuk alatt mások mellett Zukmann Béla hegedűművész és férje titkára, Grätzer József rejtvénykészítő is a szeretője volt. Férje hűtlenkedései miatt viszont ő rendezett féltékenységi jeleneteket: félig megborotvált arccal zavarta ki Karinthyt az utcára, az emeletről dobálta utána a tárgyakat, és még sorolhatnánk: számtalan anekdota maradt fenn arról, hogy a temperamentumos, sőt a gonoszságig konfliktuskereső Aranka hogyan keserítette meg a szerelmes Karinthy életét. Ismerőseik időről időre megpróbálták szétválasztani őket, de hiába. Grätzer József még új feleségjelöltet is szerzett Karinthynak Böhm Aranka helyett (az írónak egy máramarosszigeti rajongóját, a férjezett Gordon Ibolyát). Karinthy találkozott a nővel, meg is perzselődött tüzénél, és elköltözött miatta Verpeléti utcai (ma: Karinthy Frigyes út) lakásukból. Aranka ekkor megmérgezte magát, a bűnbánó Karinthy pedig rohant hozzá kibékülni a szanatóriumba.

Mikor Arankát megkérdezték, miért csap patáliát a férje félrelépései miatt, amikor ő maga sem hűséges, ezt válaszolta: „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm." Karinthynak szintén feltették a kérdést, hogy a sok veszekedés, hűtlenség ellenére, mi köti Arankához. „A kíváncsiság” – mondta az író. – „Az, hogy kiszámíthatatlan és sohasem unalmas. Hogy nem tudható, mi lesz a következő lépése. Mint amikor egy vadász párducra vadászik, és ráfogja fegyverét, de az csütörtököt mond. És a vadász utána ugrik egy késsel a kezében. Ott harcolnak életre-halálra, menekülés nincs. Az egyiknek bele kell döglenie, különben nem érdekes a játék.” 

Aranka 1932-ben letette az orvosi vizsgát (ezzel a még 1913-ban megkezdett egyetemi tanulmányainak tett pontot a végére) és rendelőt nyitott. A praxisa nem ment túl jól, de a mindennapos társas életben is hasznát vette tudásának. A kortársak visszaemlékezéseiből egy egyszerre kemény és kacér nő alakja rajzolódik ki, aki úgy trónolt a Hadik kávéházban udvarhölgyei között, akár egy keleti hercegnő. A hozzá közel állók, így Németh Andor vagy Devecseriné Guthi Erzsébet azonban úgy vélekedtek, hogy ezt a képet Böhm Aranka festette saját magáról. Utóbbi így jellemezte barátnőjét: „Aranka testének ellenállhatatlan nemi sugárzása s vele feleselve borotvaéles, gúnyos szelleme olyan párbeszédet folytatott, amelyet a kiművelt emberfő is tetszéssel hallgatott.” 

Déry Tibor szeretője

Aranka „Se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán. Egykettőre leveszi ezt is, azt is. Ellenben cifrálkodni szeret” – írta róla Kosztolányiné. „Gyönyörű volt, még annál is több: különös, ingerlő; termete karcsú, nyúlánk; karja, combja hosszú; bőre aranybarna; haja sima szálú, fényes, fekete. Egészben olyan benyomást keltett, mint valami maláji vagy indián vagy mulatt szépség” – emlékezett rá Devecseriné. Többé-kevésbé nyílt titok volt Déry Tiborral 1928-ban kezdődött viszonya is, amelyről az író be is számolt 1969-ben az Ítélet nincs című önéletrajzi regényében, meglehetős részletességgel, Karinthy Ferenc tiltakozása dacára. Ebből többek között kiderül, hogy Déry az első együttlétkor csődöt mondott, később viszont Aranka egyik barátnőjét „beengedte, nem, behívta közös ágyunkba azzal a fülembe súgott kívánsággal, hogy szeretői szolgálataimat barátnőjére is terjesszem ki”. Az öt évig tartó kapcsolatnak 1931-ben lett vége, amikor Déry Arankát in flagranti érte első szerelmével, Zukmann Bélával.

Arankának ezután másokkal is voltak kapcsolatai; egy fiatal férfi miatt szerelmi bánatában kiugrott egy siófoki panzió ablakán. Felépült, bár súlyos sérüléseket szenvedett, és járásán is nyomott hagyott a tett: élete végéig bicegett.

Karinthy betegsége idején a kortársak visszaemlékezései szerint már csillapodtak a viharok, viszonylagos nyugalom köszöntött rájuk. Aranka odaadóan ápolta férjét, és orvosként is mindent megtett, hogy segítse kezelését, gyógyulását. Elkísérte Stockholmba, ahol Olivecrona professzor sikeres műtétet hajtott végre Karinthyn, eltávolította agyából a tumort.

Mindazonáltal Karinthy halálát állítólag egy veszekedésük előzte meg. Nem sokkal az író agyműtétje után, 1938. augusztus 29-én, siófoki nyaralásuk során történt, hogy Karinthy szürcsölve itta a kávét; Aranka a többi vendég előtt rápirított férjére: „Úriember nem csap lármát a feketéjével. Neveletlen kamasz.” Ebből előbb szóváltás, majd pohártörésig fajuló jelentet keveredett. Karinthy dühösen felment a szobájába, és egy óra múlva agyvérzésben meghalt. Aranka élete végéig magát vádolta.

Auschwitzba deportálták

Férje halála után Aranka anyagi gondokkal küszködött, a második világháború kitörésének idején Amerikában tartózkodott, ahonnan azért jött haza, mert Cini fiának nem volt ínyére, hogy elhagyja Budapestet. Végül hazatért, és testvére, Tibor zsinegüzletéből jutott némi pénzhez.

A deportálások idején a zalaegerszegi elmegyógyintézetben volt munkaszolgálatos. „Az eldugott vidéki intézmény valóban megoldás lehetett volna, ha nagyanyám egy légitámadás alatt teátrális kézmozdulatokkal fel nem rohan a kórház tetőteraszára, és öklét rázva nem átkozza el a bombázó repülőket, az egész háborút” – vélte Karinthy Márton. Arankát végül, sok millió társához hasonlóan, bevagonírozták, és Auschwitz-Birkenauba vitték. Haláláról több beszámoló is fennmaradt: egyes legendák szerint azért küldték gázkamrába, mert felismerte hajdani bécsi egyetemi évfolyamtársát, Josef Mengelét, és felpofozta. Egy másik változat szerint Mengele arra akarta rávenni, hogy végezzen el egy élveboncolást, amit megtagadott, ezért csattant el a pofon. A leghihetőbb verzió szerint már a vagonban megőrült, és Auschwitzba érve agyonlőtték: "[1944. j]únius 8-án, akkor vagoníroztak be - nyilatkozta egy fogolytársa 1992-ben. - Böhm Aranka a vagonban megőrült, és amikor első éjjel Auschwitzban betereltek minket egy óriási hodályba, ilyen több ezer embert befogadó barakkok, de ez olyan volt, hogy még téglapadlója sem volt. [...] Ő megőrült, és reggel agyonlőtték a szemem láttára." .

Barátnője, Kosztolányiné Harmos Ilona így emlékezett rá: „Akkoriban – fiatalos kegyetlenséggel – gyakran mondogattuk egymás közt, de neki magának is, hogy »Arankát csak agyon kell ütni. Arankát meg kell égetni, a középkorban biztosan megégették volna.« Azóta megtörtént a szörnyűség. Arankát, a gyönyörű, fényes, fekete Arankát agyonütötték és meg is égették.” 

Források:

Dívány.hu / Böhm Aranka: >>>

Dívány.hu / Grätzer József: >>>

Nyáry Krisztián Facebook-oldala: >>>

Wikipédia / Böhm Aranka: >>>