Fontos mellékszál
Egy fontos mellékszál: ismeretség a Pallavicini-családdal.
A családi fáma számontartja hogy Ferenc ősatyánk a Pallavichini őrgróf Algyő-Mindszent-i uradalmának volt uradalmi főintézője. Nos ez egy igen komoly megbízatás volt azokban a betyárvilág színeitől is festett világban, bizony néha vérrel is festettek ott akkoriban. Érdemesnek tűnik körüljárni egy ilyen szolgálat előzményeit, mivel alapos okkal lehet feltételezni, hogy az személyes ismeretség nélkül nem történhetett és mindkét család összefüggésbe hozható Morvaországgal. A híres-nevezetes Pallavicini-család történelmi szerepeit és belső dolgait természetesen nem akarjuk érinteni.
Morvaországi kapcsolódásukat azonban igen.[1] Giovánni Luca Conte di Pallavicini részt vett a porosz-osztrák örökösödési háborúban – hasonlóan magyar főnemesek és nemesek sorához. 1754-ben Feldmarsch is volt. Személyét az 1757. május 8-ai a Prága-i csatában is ott találjuk, közvetlen közelében pedig magyar és morva csapatokat is láthattunk volna harcolni, ha ott lehettünk volna. Ilyen messzire azonban egyelőre nem tudunk visszatekinteni, sőt tárgyunk szempontjából nem is érdemes, mert a főúr nem tartozott az Ausztria-Magyarországon honosságot szerzett genovai ághoz, amely ág már nálunk is több ágazatra szakadt. A témánk szemszögéből is nevezetes Algyő-Mindszent-i hitbizományt a nemzetségből János Károly (1742-1789) felesége, Zichy Leopoldina grófnő hozta létre 1804-ben. Egyetlen fiuk, Eduárd (1787-1839) lett a hitbizomány ura, majd a hat unokából a legidősebb, Alfonz (1807-1875). A Morvaország-i birtokszerzés csak kicsit későbbi: az 1808-ben történt.[2] Pallavicini Alfonz 1845-ben kért előzetes engedélyt az uralkodótól, hogy a bécsi házakból és a morvaországi birtokokból is elsőszülöttségi hitbizományt hozzon létre. Dél-Morvaországban az osztrák határ mentén, mintegy 60 km hosszúságban terültek el e javak: Jamnitz/Jemnice, Alt-Hart/Stare Hobzi, Qualkowitz/Znalkovici, Neuhart/Nove Hobzi, Matten v. Mutten/Mutno környéke várakkal, sőt még egy pompás tóval Joslowitz/Jaroslavice-nél; mely utóbbi 1808-1835ig tartozott a Grafen von Pallavicini Centuria nemzetséghez.
1845-ben az őrgróf 38 éves, Ferenc ősapánk pedig éppen 19, ami nem rossz kor belevágni egy nagyszabású vállalkozásba, vagy esetleg egy az életet felforgató kalandba; a feltételezett születési hely és a Pallavicini uradalom sincs egymástól mintegy 50 km-nél messzebb, stb. Mint látni fogjuk, mégsem így történhetett, nem ekkor, nem a földrajzi közelség alapján és nem közvetlen kapcsolatfelvétel útján-módján. De akkor hogyan? Tovább vizsgálva a forrásokat (most a Schematizmus des Königreiches Böhmen különböző évjáratait), rájövünk, hogy Tábor várostól nem messze létezett a Bechio v. Weidenfeld grófi uradalom Milostitz/Milhostice és Bonkowitz/Bonkovice térségében, amely uradalom tisztartó-igazgatóját (rVerwalter) – legalábbis 1828-ban és 1830-ban - Franz Krpalek-nek hívták. (A Weidenfeldek-ről végképp alig tudunk, de hogy léteztek, az biztos, mivel a Militaer Schematizmus 1834-es évjárata szerepeltet egy Bechio-t alakzatának megadásával, ugyanakkor az uradalom a későbbiekben a Hartmann v. Clarstein család birtokaként szerepel)[3] Persze nem tudhatjuk egész bizonyosan, hogy családunk egy még korábbi tagjával találkoztunk, de a szituáció azért ezt valószínűsíti. Az egyik grófi uradalomban bevált intéző családját a gróf nyugodt szívvel ajánlhatja a környéken birtokosságot szerzett őrgrófnak, és mivel nagy a Krpalek család, hát épp akad egy az intézői munkához tehetséget mutató legény, unokaöcs, vagy kicsit távolabbi rokon…
[1] Sforza Pallavicini hadvezérrel kellett volna kezdeni a „morva” Pallavicini-eket, róla a későbbiekben.
[2] A Morvaország-i- birtok elhelyezkedését a későbbiekben.
[3] Bechio v. Weidenfeld főhadnagy volt 1834-ben a Böhmische Infanterie Regiment-ben. Érdekességként még annyi, hogy közhivatalt is viselt: posta-tisztviselő volt a Tábor városához közel fekvő Wotitz/Votice városban (nyilván egymást követő szereplések).
