Szövegközi Kép-Jegyzék
Nyilatkozat. Amennyiben szerzői jogi védelem alatt álló képe(ke)t használtunk volna fel, kijelentjük, hogy teljes mértékben tiszteletben kívánjuk tartani az alkotáshoz füződő jogokat. Csak forrás megjelölésével, nem kereskedelmi céllal, egy pontosan körülhatárolt témájú szellemi utazás elmélyítése céljából vettünk kölcsön képeket, ezeket kérésre töröljük. Kérjük, ezen nyilatkozatot egyúttal a jogtulajdonos fogadja el a kölcsönvételhez történő utólagos hozzájárulásának megszerzésére irányuló kérelemnek.
Ősök Képtára
Az ősök fotográfiái
Krepalek Lajos és Sauer Izabella Eleonóra Jozephina 1888 szeptember 24-én Csongrádon házasságot kötöttek. Az ő felmenőikre (ősfa), és leszármazottaikra (családfa) irányul jelen kutatás. Ez az összállítás azonban az itt meghatározottak közül is - a kutatásra rendelkezésre álló kapacitások korlátai miatt - további szűkítést tartalmaz: csak a Krepalek-ágra irányul. Tervenk szerit a Sauer/Szauer-ágra vonatkozó kutatás a közeli jövőben fog megtörténni. Már itt jelezzük, hogy ez a Sauer/Szauer ág több nemzedékre visszamenően Tolna város lakosa volt, ők Tolna-i Szauer-ek voltak.
1. Krepalek Lajos és Szauer Izabella. Ősök Képtára 1918-ig.
A család Csehország-i felmenői közül négynek a nevét ismerjük, róluk és az ő rokonaikról egyéb konkrét adat nem maradt fenn. Csupán két nehezen beazonosítható születési hely (lásd ott), és néhány tucat XIX.szd-ból származó fotográfia (lásd ott). A fotók között több arcképpel is jelenlévő Adélkát és Miloslavot jelen összeállítás szerzője nevezte el, szinte bizonyosan nem ez az ő valódi nevük. Tekintve, hogy Miloslav fotói Bécsben és (az egyik) Prágában készültek, Adélkáé pedig Kuttenbergben (és egy Lengyelországban), fontos szereppel rendelkeznek a család eredetének valószínűsítésében.
2. Miloslav, Prága. Ősök Képtára 1918-ig.
3. Adélka, Lengyelország. Ősök Képtára 1918-ig.
4. Ismeretlen családtag, Párizs. Ősök Képtára 1918-ig.
Módszertan helyett
5. Kódex-másoló szerzetes.
A szakkarai nekropoliszon talált Írnok az 5. dinasztia idején készült. Ekkortájt véglegesen megszilárdult a Kr.e. 3100 k. megindult egységesítési folyamatban létrejött Óbirodalom. Hórusz-ra, az égi sólyomra épült az "államvallás", míg Ré napisten kultusza több dinasztiával későbbi. Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/ai/0/5197/plasztika.htm
6. Egyiptomi írnok
7.
8. A kátib (kÁtib) - a kalifátus írnoka (illusztráció).
A 7-9-10-11 miniatürök a középkor négy tiltott művészetét szimbolizálják. Forrás: Simonyi Károly Pontikulus Hungarikus 1997.december (Szerény személyem sajnos csak kettőt tud itt és most megadni: költészet és mágia...)
7.-11. Miniatűrök
Név-etimológia
A "Krepalek" név etimológiája
A Magyarországon alig-alig ismert 1968-as születésű Firenze-i Diego Bruzzi multimédiás művész csak ezzel az egy képével a "morvaológia" - ha az létezne - egyik fejedelme lehetne. A Cro-magnoid-i embertől a Kuttenberg-i glosszáriumig mindent beleláthatunk, plussz a Nőt, mint gyereklányt. Mi más lehetne a művészet lényege, mint a sűrítés?
12. Moravia_by_diego_Bruzzi (baiamembers.ning.com)
12. Morvaország
A Kr. e. 30000-12000 kor nem csoporthoz, v. etnikumhoz köthető műveltsége, amely Európa egész jégmentes, lakható területén (a Berlin-Kijev vonaltól D-re) elterjedt fejlődési szakasz, kutúrkör volt. Lényegében ugyanezen időszakban élt a nevezetes, robosztus cro-magnon-i ember (aurignacien kultúra) is.
Libor Balák képei. Forrás: http://www.iabrno.cz/agalerie/pavlova.htm
13-14-15. A gravettik népe Moráviában.
Hallgassuk kicsit a Védák hangját
16. Shiva
Saraswatit mindenféle tudás - művészetek, tudományok, kézművesség stb. -, különösen az irodalom, a költészet és a zene irányító istenségének tartják. Ő a tudósok, a diákok és a művészek imádandó istensége. Ő a beszéd istennője is, amelyen keresztül a tudást ki lehet fejezni. A saraswati szó jelentése “hömpölygő, áramló”. A Rig Véda szerint ő a híres szent folyónak, a Saraswatinak az istensége. Imádóját intelligenciával, bölcsességgel és jó emlékezettel áldja meg.
17. Saraswati
18. A Kuruksetrai csata
A KRPA névszó és a jelentés változásai
Slavonic Heathen. Forrás:blogs.myspace.com/index.cfm?fuseaction=blog.v...
19. Pogány szláv
Alfonz Mucha cseh szecciós festő és polihisztor1860-1938. Mucha elképzeléseiben a szláv testvériségen alapuló cseh nemzeti identitás eszméje jelent meg, ezt kívánta erősíteni. A festményein szláv jelképeket használt, amelyeket a szlávok korabeli jellegzetességei alapján alkotott meg. A szláv archetípust a nő alakjában látta meg. A természet körforgása, a bolygók mozgása, a napszakok, a hónapok, az évszakok váltakozása, mind egy óriási, végtelen kör részei, mindezeket nem is jeleníthetné meg más, mint a nő, aki magában hordozza a Ciklust - teljes harmóniában a természettel…
20. Mucha szláv típus
Shiva a pusztító, megújító - a jóga ura.
Típus: mai fiatal szláv férfi arcok. Véletlenszerűen kiválasztott huszonvalahány, egy nációba tartozó focista közös arc-jellegzetességei számítógépes technikával. Szvsz zseniális párosítása a karakterológiának és a modern informatikának.
Forrás:http://img301.imageshack.us/img301/8295/avgeeal4.jpg
21. Easten European
Tipus: fiatal szláv női arc.
22. Slavonik
Halovány félmosoly Morana orcáin
Moranát - hasonlóan Shivához - sokféle formában, felfogásban ábrázolták. A visszataszító és a vonzó alakját egyaránt érdemes szemügyre venni. A "valódi" találkozás dermesztő izgalmát amúgysem bírná elpuhult lelkünk elviselni - nekünk tehát elég a képmás - miazhogy, bőven elég! Nos, melyik a dermesztőbb?
23. Morana I.
Forrás: Linda Bergkvist http://www.santharia.com/pictures/enayla/enayla_pics/queprur.jpg
24. Morana II.
25. Kuttenberg-csontterem
Egy kis szleng
26. Karneváli maszk I.
27. Karneváli maszk II.
Molnár-C. Pál 1936-os fametszete, az 1938-as varsói Grafikai Kiállítás aranyérmese.
28. A Sas
Néhány névtani tétel
A név gyakorisága Csehországban
29. Csehország címere
30. Kraj-ok I.
31. Cseh- és Morvaország osztozkodása a kraj-okon
Születési Hely
Magyarországi Krepalek Ferenc születési helye
32. Morvaország címere
33. Mindszent címere
34. Alt-Swietlau
A címerpajzs egyenes állású, alul kerek behajlással csúcsban végződik. A pajzsmező kék színe a levegőt, az eget, a vizet idézi, melyek a tisztaság, az igazságosság és hűség jelképei. Az ekevas az ősi földművelést, Mindszent lakóinak fő foglalkozását jelzi, a két hal pedig az alapító hét halászcsaládra is utalva az ősi halászatot jelképezi. A szélesebb hullámvonalú ezüst pólya a kanyargó Tiszát, a keskenyebb a Kurcát jelenti, mint a város földrajzi adottságát a két folyó találkozásánál, és a halászat, valamint a komp átkelés színterét.
35. Neu-Swietlau
36.Světlá nad Sazavou I.
37-38. Světlá nad Sazavou II.-III.
39. Kraj-ok II.
40. Světlá
Kuttenberg vagy Guttenberg?
St-Jakab templom.
41. Kuttenberg I.
Érdekessége a címer-pajzsos bélyegnek, hogy a morva sas van a főhelyen és a cseh oroszlán ezt megengedi.
42. Kuttenberg II.
A nevezetes "Erzdekante Guttenberg", ami valójában Kuttenberg-i Főesperesség. (14. szd.)
43. Kuttenberg III.
Fontos mellékszál
Egy fontos mellékszál: ismeretség a Pallavicini-családdal
Südmährischer Kreis/Jihomoravský kraj Světlá falu Blanz/Blansko járásban (okres), az a falu, amelynek címerpajzsát (47. kép) a Pihenő Hely fejezetben megfejtjük. Talán megbocsátható pontatlanság, hogy ott "város"-nak emlegetjük, de egyrészt hogy hangozna, hogy "falu címere", másrészt cseh- és morva földön tényleg vannak picike városok, régi bányászkolóniák, kolonizációs kitelepülések, stb. A cseh közigazgatás rejtelmeiben pedig nem szándékoztunk elmerülni, ezt nálunk avatottabbakra (ez azért szép szó) muszály ráhagynunk.
A neten egy másik címerük is fellelhető, (kivételesen) ezt is közlöm.
44. A Pallaviviniek címere
Valóban elképesztően méltóságteljes e mauzóleum Jaroslavice-ben.
45. A Pallavicini emlékmű
Pihenő Hely
KIs kitérő csillag- és címerképek kedvéért
Ezt a címert a szerző külön nem elemezte, annyira magasztosan egyszerű a jelentése. A hétágú csillag - hasonlóan a hétágú gyertyatartóhoz - Isten közvetlen jelenlétére utal Vagyis: (Ha) Isten közöttünk (van) - másra nincs szükségünk. A nyolcadik ág mindaz, ami nem Istentől származik...
A nyolcágú csillag egyben Istár "Istennő" jelképe is, kinek bolygója a Vénusz. Ha kívülről érkezünk a naprendszerünkbe, a nyolcadik bolygó, amellyel találkozhatunk a Vénusz (nem ideszámítva természetesen a mostanában felfedezett meteorokat és bolygó-törmelékeket).(Zeharia Sitchin alapján)
46. Bonkovice címere
47. Svietla/Světlá címere
48. A Hold
49. A Nap
50. A Csillag
48-49-50 egyiptomi Tarot-kártyák
Ez a kép a szerzőnek először egyáltalán nem tetszett, "nem rakok szöveg közé egy ilyen posztmodern pacát Triglavról" - mondta. Másodjára figyelmesebben megnézte, de nem gondolta kiválasztani. Harmadjára nézett rá, amikor rájött, hogy nem ő nézi a képet, hanem azon Triglav nézi őt. Ettől kezdve nem volt kérdéses, hogy ezt kell beraknia. Igaz nincs három feje, de benne van a Dionüszosz-i embertől a mai karnevál-hercegekig minden, a hányaveti-tartású élet-öröm és a szinte vegetatív jellegű, mégis félelmet keltő hódítás-eszme összegyúrva, együtt...Brávó a Művésznek!
www.neuropa.za.pl/stryjenska/tryglaw.jpg
51. Triglav
(Ezt valóban nem sikerült beazonosítani...)
52. Swietla-bélyeg
Tudós Műhely
A dupla hélix és a mutáns
Elkészetően sokrétű a jelentése e képnek. Tradióícionálisan az aura az embert körülvévő szinekből álló tkp. burok, ami spirituális és fizikai(energetikai) vonatkozásokat foglal magába, de külső részein utal a jövőre is. A gaia egy őselem (görögöknél istennő), a földanya, amelynek értelme a modern korban (J.E. Lovelock és V. Vernadsky) új értelmet kapott (leegyszerűsítve: a földi életet lehetővé tevő feltételek összessége az összes élővel eggyütt élő organizmust alkot). A képen az ember szimbóluma egy magzat, amelynek agyában felvillan a Gaia -kép, - úgy ahogy az űrhalyósok látják a fekete kozmoszból előtűnve -, kezében egy vékony kis köteg fénysugarakból fonva, amelybe már most jobb kezébevel erősen kapaszkodik, baljával már most az ismert gondolkodó testartást veszi fel, állát első két újjával finoman alátámasztva. Értelmünk Gaia-ősanyánkat tükrözi, rajta "csügg", az élet univerzumán, de kezünk kapaszkodókat keres, ezek csak tudatunk ereje, és a tradíciókból és a spiritualitásból font vékonyka fénnyaláb lehetnek. Így lettünk beledobva az őskáosz sötét és hideg, értelem és érzés nélküli közegébe. Ugyanakkor benne van az is, hogy mindezek fogantatásunktól kezdve (tehát fizikailag a dupla hélixben) belénk vannak kódolva. 53. Aura-Gaia
Az ősök egybeesnek
A híres carrhaei csata Kr.e. 53-ban a Római Köztársaság és a Parthius birodalom seregei között zajlott. 54/a kép A carhaei csata helyszíne
A számra kisebb parthus seregben 1000 nehéz fegyverzetű páncélos (cataphract) lovas és az akkor negszokottnál erősebb perzsa-párthus ijakat használó 9000 lovas ijász harcolt, és tevéket alkalmaztak a nyíl-utánpótlás biztosítására. A csata a parthusok teljes győzelmével végződött, akik még a légiók aranysasait (aquila) is el tudták ragadni. A különös fegyverzet, a nemcsak a lovast, hanem a lovat is befedő páncélzat sokszor megihleti még ma is a hadtörténetet kedvelő rajzolókat és maket-készítőket.
Teljes, az arcot, a lovast és lovat elfedő védelemmel rendelkező harcosok félelmetesen egyforma sorozata, mintha klónok lennének, pedig egyenként nagy harcosok, akik a négyszeres létszámfölényben lévő rómaiakat le tudják győzni.
54. Kataphrakt I.
A parthusokkal törtlnő találkozásról Plutarkhosz így ír: "Szuréna hadserege zömét elrejtette az első vonalbeli csapatok mögött, és megparancsolta a katonáknak, hogy köpenyekkel és állatbőrökkel takarják el a csillogó fegyvereket. Amikor a közelükbe értek, és a vezér felemelte a jelvényt, az egész síkság megtelt mély és félelmetes erejű zajjal. A parthusok ugyanis nem kürttel és trombitával lelkesítik a harcosokat a csatára, hanem fémüstöket, bőrrel bevont dobokat vernek az arcvonal különböző részein, és ezek mennydörgésszerű robajjal vadállati üvöltéshez hasonló szörnyű és félelmetes hangot adnak. Helyesen ítélték meg a parthusok, hogy az ember valamennyi érzékszerve közül a hallás zavarja meg leginkább a lelket, ez kelti fel leggyorsabban indulatait és zavarja meg józan ítéletét...
55. Kataphrakt II.
... Crassus ekkor könnyű fegyverzetű harcosait küldte rohamra, de alig jutottak előre, máris nyílzápor fogadta őket, mire gyorsan visszavonultak a nehéz fegyverzetűek sorai közé, s ezzel rendetlenséget és félelmet keltettek, mert megtapasztalták íjaik félelmetes erejét; a nyílvesszők áthatoltak védő fegyvereiken és keresztülütöttek mindent, amibe belecsapódtak, akár kemény, akár puha volt. A parthusok csoportokba oszolva nagyobb távolságból lőtték ki nyilaikat minden irányból; arra nem is volt szükség, hogy pontosan célozzanak, mert a rómaiak sűrű és tömött arcvonalát még készakarva sem lehetett elhibázni. A nagy és erős, ügyesen meggörbített íjakból kilőtt nyílvesszők hatása félelmetes volt, mert ellenállhatatlan gyorsasággal csapódtak a célba... A parthusok ugyanis futás közben lőtték ki nyilaikat, amihez a szkíták után a legjobban értettek; menekülés közben érték el biztonságukat, s ezzel elvették a futás szégyenét. Amíg a rómaiak remélték, hogy a parthusok nyilaik ellövöldözése után abbahagyják a csatát vagy kézitusába kezdenek, szilárdan kitartottak, de amikor észrevették, hogy nyílvesszőkkel megrakott tevék állnak a közelben, ahonnan az őket már előbb bekerítő csapatok újakat kapnak, Crassus belátta, hogy a harcnak nem lesz vége, elcsüggedt."
56. Kataphrakt III.
A közel-keleti nagy civilizációk közül elõször az asszírok ültettek lóhátra pikkelypáncélt viselõ katonákat az i. e. VII. században. A nyugati hadikultúrát képviselõ népek a különbözõ népmozgások és a kulturális diffúzió révén végül az i. e. III. illetve az i. u. I. század között ismerkedtek meg az extra nehéz páncélzatot alkalmazó lovas harcmodorral. A görögök elõször Nagy Sándor, Közép-Ázsiát is érintõ hadmûveletei során találkoztak ilyen nehéz páncélt viselõ ellenséggel, amely a III. század végére már a Szeleukida hadseregbe integrálva jelent meg a Földközi-tenger keleti medencéjében. Rómának tehát elõször a Közel-Keleten kellett szembeszállnia nehézlovas harcmodort alkalmazó ellenséggel, vagyis, a szeleukida, parthus, végül pedig szasszanida front volt elsõdlegesen az a régió, ahol Rómának nehézlovasságot tömegesen alkalmazó ellenséggel szemben kellett felvennie a harcot, ami saját nehézlovasságának kifejlesztésére ösztönözte. Hasonló folyamat játszódott le Armeniában is, ahol keleti, déli parthus és az északi alán fenyegetés miatt az i. e. I. századra már jelentõs nehézlovasságot állított ki az állam.
57. Kataphrakt IV.
A szeppei harcmodorral harcoló népeknél (szkíták, szarmaták, pártusok, hunok, avarok, vagy később a mongolok) a gyalogság szerepe szinte elhanyagolható, az teljes egészében a behódolt, kísérő népek közül kerülnek ki. Ennél nagyobb szerepe volt ellenben a nehézlovasságnak, amelyre vannak adatok, a szkítáknál, a pártusoknál, az avaroknál, a hunoknál, a mongoloknál, a szarmatáknál i, alánoknál is. Görög és római források pontos leírásokat adnak ezekről.
Lehet, hogy a hátrafelé nyilazó csak könnyűlovasíjászokból álló hadsereg képe azért alakulhatott ki, mert a nehézlovassággal ellentétben ez újszerű, éppen ezért félelmetes volt, és ez a nyugati hadviselésre nem jellemző motívum került kiemelésre. Valamint ők lehettek a legnagyobb számban, hiszen ide kerültek a szövetésges lovasnomád törzsek harcosai, valamint a szegényebb rétegek.
De ott voltak a nehézlovasok is, akik főként az arisztokráciából, a módosabb rétegből kerültek ki, és adatok vannak arra, hogy mind magukat, mind a lovakat páncélozzták, akár tetől-talpig is.A nehézlovasoknál főként vas páncélzatot használtak, habár a szarmatáknál adat van arra, hogy vas hiányában keményfa pikkelyekből készült a ló teljes egészét beborító páncélzat. (Forrás: jenekbaranta.gportal.hu)
58. Kataphrakt V.
A másik terület, ahol az európai hadikultúrába tartozó népek az ázsiai eredetû nehézlovas harcmodorral találkoztak, a Közép-Alduna régiója volt, ahol az i. u. I. században szarmata jazigok és roxolánok telepedtek le. Ezáltal a dákok, trákok és különféle germán népek is közvetlen kapcsolatba kerültek az új fegyverzetet és harcmodort alkalmazó keletrõl jött népekkel. Vagyis az I. századra már nemcsak a rómaiak, hanem az európai barbár népek egy csoportja is közelebbrõl megismerkedett a nehézlovasság alkalmazásával.
59. Kataphrakt VI.
A római légionáriusok elõször a III. Antiokhosz ellen vívott szíriai háborúban (i. e. 192-188.) találkoztak a szeleukida hadseregben szolgáló catafractesnek nevezett nehézlovasokkal. A Szeleukida Birodalom akkoriban Közép-Ázsiáig ért, és az i. e. 208-206. között vívott baktriai-szíriai háborúban Antiokhosz olyan területeket hódított meg, ahol már évszázados hagyományai voltak a páncélos lovasság alkalmazásának. Ekkor gyõzték le a párthusokat is, akik Baktriát támogatták a konfliktus során. Vagyis a Róma ellen vívott háború idején Antiokhosz uralta az ókori világnak azon részét, ahonnan a nehézlovas harcmodor származott.
60. Kataphrakt VII.
A Szeleukida Birodalom által a Közel-Keleten hátrahagyott hatalmi ûrt az i. e. I. század közepére a Parthus Birodalom töltötte be. Maguk a parthusok Közép-Ázsiából származó lovas nép voltak, akik mesterei voltak nemcsak a nehéz, de a könnyû lovas harcmodornak is, amit egymással kiegészítve alkalmaztak. A legfontosabb párthiai városok Ekbatana, Szeleukeia, Ktésziphón és Hekatompülosz voltak.
61. Kataphrakt VIII.
Az igazi nehézlovasság az Aral-tó környékén kezdett megjelenni, ahol a lovas hadviselést folytató nomádok arisztokratái egyre több fa-, fém- vagy bõrlemezt alkalmaztak saját maguk, illetve értékes harci lovaik védelmére. A Közel-Keleten (és Nyugat-Ázsián) kívűl a másik terület, ahol az európai hadikultúrába tartozó népek az ázsiai eredetû nehézlovas harcmodorral találkoztak, a Közép-Alduna régiója volt, ahol az i. u. I. században szarmata jazigok és roxolánok telepedtek le. Ezáltal a dákok, trákok és különféle germán népek is közvetlen kapcsolatba kerültek az új fegyverzetet és harcmodort alkalmazó keletrõl jött népekkel. Vagyis az I. századra már nemcsak a rómaiak, hanem az európai barbár népek egy csoportja is közelebbrõl megismerkedett a nehézlovasság alkalmazásával.
62. Kataphrakt IX.
Mutációs óra
Állatkerti fotó, fehér majom a kínai Huangshanban. A fehér makákó rendkívül ritka, genetikai mutáció eredménye.
63. Mutáció
Ó-Európa
A paleolitikumi őslakosok és a neolitikus farmerek
A Parthus Birodalomból (Kr. e. 250- Kr. u. 226) származó portré.
(Forrás: theancientworld.net)
64. Egy arc az Ókor kezdetéről
Szeminóék elméletének fontos összfoglaló ábrája, hogyan népesítették be Európát a jégkorszak után a jégkorszaki menedékből kiindulva helyi őslakosok, rénszarvasvadászok. Erre a folyamatra épül az a nézet, miszerint Európa mai férfi-lakosságának többsége helyi őslakosok leszármazottai.
Logikus és tetszetős model, bár ma már a mainstrem felfogás az R1b-t inkább a Közel-keletről származtatja, lásd: 97. képet. Magyar vonatkozásban pedig az merült fel, hogy a Kárpát-medence sokkalta inkább védett hely Dél-Ukrajnánál.
65. Európa újra-benépesítése a jégkorszaki menedék-helyekről
A 66. és 67. kép azonos jelenséget mutat különböző feldolgozásban, sőt a 97. is azonos tartalmú (szerintem az grafikailag a legnyomatékosabb). Ugyanis az alapkérdés, az, hogyha R1a legnagyobb frekvenciája elterjedésének két végpontján (Dél-Ukrajnában és Észak-Indiában) figyelhető meg, akkor az hol is keletkezhetett? Valószínűleg ez is erősíti a közbenső keletkezési hely pozícióját, ami mint tudjuk, Közép-Ázsia.
66. R1a haplotípus frekvenciái Eurázsiában
Lásd 66. kép.
67. R1a haplotípus frekvenciái Eurázsiában, %-os formában
Íme a nyugat-európai, atlanti, stb haplotípus. Legnagyobb frekvenciái kb. a mai baszk nyelvterületen, ill. Írországban figyelhető meg.Kisebb frekvenciák Fekete-tenger déli partján, Kaukázusban is. Csekélyebb mértékben egész Európában elterjedt. Ránézésre azonban a fekete-tengeri és kaukázusi előfordulások inkább kirajzásoknak, koloniáknak tűnnek, nem pedig (mai mainstream) kiindulópontnak. Lásd: 69. kép.
68. Az R1b haplotípus frekvenciái
A Seminoék utáni genetikai őstörténet (mainstrem) szerint az R1b a Közel-keleten keresztül érkezett Európába. (láthatjuk a Kamerun-i unikumot is.)
Hát igen, fontos lehetett, hogy az europid Tarim-medence-i múmiákat valahogyan az IE-nyelvű őstörténethez illesszék. Emiatt teszik meg elképesztő magashegyi utazásukat múmiáink ősei, egyre feljebb a magasba, és a hidegbe... Nem beszélve azokról, akik nem tudták eldönteni, hogy a Fekete-tengert északról, vagy délről kerüljék meg.. HAJÓN mentek (!)....Úristen, tud valaki - Noé után - vizi járművön történő népvándorlást, új haza keresést? Bár szóbeszéd azt tartja, igazi tengeri matrózoknak minden kikötőben van kedvese. Ha minden kikötőben, akkor jogos a gén-vándorlás vonalát a tengeren rajzolni...Lehet, hogy ez a megfejtés a nyugatiak vállalkozó és kalandor (vagy fordítva) vonásaira?
69. Az R1b haplotípus keletkezése és szétterjedése
A csak Európára jellemző I haplotípust két szubklád alkotja egymást ellentétesen átfedő gyakorisággal. Ezen a képen minkettő látható.
Érdekes, hogy a két fő-komponens éppúgy egymást átfedő gyakoriságot mutat fel, mint Kelet-Nyugat irágyban az R1a és R1b. Tudós elemzések (faktoranalizis) szerint az É-D "összenyomottabb" a K-NY-hoz képest, mivel a fő migrációk az utóbbi irányban történtek. Akármennyire összenyomás történt határozottan kivehető egy középső sáv, amiről nem lehet nem asszociálni az ősi kultúrákra: baszk nyelvterület, megalit "dél-német-cseh" kultúra, Magna Pannónia (lásd: 83. kép), Kijev környéke, ahol egyes források szerint Árpád idejében magyarul beszéltek, végül a finn-ugorok nyugati szállásterületei (ne felejtsük a szláv invázió keletről érte őket). Antropológialag a sáv középső része alpi kerekfejű típus, a keleti része pedig ősi paraszti jelleg.
70. Az I haplotípus jellemző mutációi és frekvenciái Európában
Minden népet több, ill. néhány uralkodó és számtalan kisebb arányú haplotípus alkot (így a germán és skandináv népeket is). Az egyes nemzetek egymástól genetiai értelemben (mai tudás szerint) főbb haplotípusaik egymáshoz viszonyított arányaiban térnek el.
71. Az I1 "skandináv/germán" haplotípus frekvenciái Európában
Az I2 "szláv", vagy "illír-trák" gén frekvencia-központjai Észak-Balkán és Szuzdal (Novgorod) tágabb körzete a Fekete-tengerig. Valóban ez utóbbi a régi ábrázolásokból ismert "boltikus" koponyájú tiszta orosz típus mai előfordulásának központja, a Balkánon pedig több szláv nép él. De ha az I2-t neveznénk ki szláv-génnek, akkor hogy lehetne az R1a szláv gén? A haplogroup-frekvenciák és az egyes nemzetek azonban közvetlenül nem állíthatók párhuzamba.
72. Az I2 "szláv" haplotípus frekvenciái Európában
A mainstream elképzelés a Yamna (Földközi tenger északi partja) és Maikop (Dél-keleti partja) műveltségekből kialakuló Andronovói múveltség Európa felé terjedésében látja a proto-IE nyelvek Európában történt megjelenését. Ezen műveltség elterjedését látjuk az első három képen, Kr. e. 3500 és 1500 között (az egyes ábrák 1000 év időtávra vannak egymástól). Az Andronovói kultúra azonban a harmadik képen Kr. e. 1500-ban már teljesen elterjedt, amikor még nyomuk sincs az IE-nyelveknek. Az első IE-nyelvek (kelta, itáliai, görög) csak 1000 évvel később jelennek meg, a germán, balt-szláv újabb 1000 év múlva. A mainstream elméletet az általa inspirált ábra-sorozat sem támasztja alá. Vagyis úgy tűnik tényleg nincs közvetlen kapcsolat az egyes régészeti kultúrák és nyelvek elterjedése között.
73. Az Indo-európai nyelvek terjedése a Yamna műveltség területéről kiindulva
A 74. és 75. kép lényegében ugyanazt mutatja: a Közel-keletről történő migrációt. Ez részben a neolitikus agrár-forradalom népének bevándorlása, részben valami olyan, amit a szakirodalom a ködös "egyéb migrációs események" körülírással fogalmaz meg (Ez utóbbi mibenlétére helytálló feloldást még nem találtam, de célunk azért továbbra is az "igazság minden szeletének feltárása".) Persze a mainstream ismét csak IE-nyelvű népekkel próbálkozik, a görögök kolonizációjával, vagy a török középkori terjeszkedésével...Több történész vitatja a görögök egész mediterránumra kiterjedő kolonizációját (pl. C. Nortcote Parkinson), és félig-meddig köztudomású, hogy a törökök hódoltsági területen nem szaporodtak (inkább fordítva történt, elvittek tömegeket rabszolgának). Persze lehet, hogy még egyszer sok görög arcél tűnik fel Spanyol-, Francia-, és Olaszországban, ki tudja... De addig sajnos azt kell konstatálnunk, hogy nem minden húzható fel az IE-kaptafára.
74. A Közel-Keletről történő bevándorlás fő iránya
Lásd 74. képhez fűzótt megjegyzést is. Próbáljuk megfejteni a Közel-Kelet-en keresztül érkező migráció körüli bizonytalanság forrását. Nos ez szerintünk: Az N3 nem okoz problémát, mert az uráli marker, az uráli gén egyben köthető a finn-ugor nyelvcsaládhoz. Az E3b afrikai,tehát ősi adalék. Az F elhanyagolható, nem játszik. A G2 már problémásabb, mert magas frekvenciájú a grúzoknál és általában magas hegyi közösségekben. Olyan nyelvet azonban nem ismerünk, ami magas hegyekben terjedt volna el. Az igaz gond a J2, mivel a Termékeny Félhold területén egymást váltották a birodalmak, nyelvek, kultúrák. Sumér, Elami, Hattai, Hettitta, Akkád, Asszír, Óperzsa, Párthus, Szasszanid, stb. Lehet sémi, nem sémi, főniciai, anatóliai, stb. Nem egyszerűbb azt mondani, hogy görög kolonizáció, vagy török hódítás, ill. a legegyszerűbb: egyéb migrációs események?
75. A Neolitikumban Európába történő bevándorlás fő összetevői
Leszármazási fa és idővonal
A genetikai térképekhez, grafikonokohoz értelmszerűen nem fűztümk forrás-megjelölést, mivel azokat standard tudományos-népszerűsítő honlapokból másoltuk. E grafika kapcsán azonban megjegyezzük, hogy a 76. kép és a legtöbb genetikai tárgyú grafika forrása a színvonalas eupedia.com.
76. Haplotípusok leszármazási fája
Nap és Hold országa
A magyar őstörténet buktatói
Oroszlánfej Ur városából, Kr.e. 2650-2550 Anyaga: ezüst, lapis lazuli, kagylóhéj
F: http://www.historywiz.com/galleries/sumerianlion.html
77. Ur város oroszlánja (Sumér)
Lásd: 80. képhez fűzött megjegyzést is.A Nagyszentmiklósi Aranykincset több, mint 200 éve találták meg, de az akkor felmerült kérdések máig sem változtak: a páratlan technikai bravúrral és tág szellemi háttérrel készített edényeket hol, mikor és ki készítette, kinek a birtokában voltak, ki, mikor és miért rejtette el azokat?
Mai mainstream felfogás sem magyarnak, sem bolgárnak, hanem avarnak tartja. Történészek számára ismert tény, hogy a frankok 15 szekérrel vitték az avarok kincsét Aachenbe, Nagy Károly udvarába. Nem a mai értelemben vett szekérre kell gondolnunk, Priscos retor leírásából tudjuk, hogy ládás kocsik lehettek, amelyeket egymás után lehetett fogni.
Kürti Béla kutató véleménye szerint a kincs 23 edénye a 8. század végén valamilyen legmagasabb rangú avar méltóság tulajdona lehetett. Vagy a család, vagy a kincstárnoka menekítette, rejtette el a földbe a bolgár kán támadásakor. (Pall Margit alapján)
F.: www.banaterra.eu/.../kepek/kincs/kincs.jpg
78. Vitéz a Nagyszentmiklósi Aranykincsből
A Minószi Civilizáció vagy Krétai Civilizáció eredete, kialakulásának előzményei nem ismertek pontosan. A legelső biztos régészeti leletek az újkőkorból származnak. Ekkor hozták be a szigetre az új telepesek a fejlett neolitikus életmódot, az állattenyésztést és növénytermesztést. E telepesek valószínűleg Anatóliából érkeztek, és ők alapozták meg a későbbi krétai civilizációt, amely i. e. 2500-ban már igen magas szintre jutott. Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás aranykornak is hívni. Virágzásának egyik fontos összetevője volt a tengeri kereskedelem. Ennek alapját az Egyiptomiaktól átvett és továbbfejlesztett hajóépítési ismeretek biztosították, erre bizonyítékok a hajóábrázolásokon megjelenő egyiptomi jellegzetességek. Erős hajóikkal virágzó kereskedelmet építettek ki és tartottak fent a Földközi-tenger keleti medencéjében, amelynek védelmére erős hadiflottáthoztaklétre.A korai civilizáció ezután ismeretlen okból hanyatlásnak indult.
A minószi civilizáció társadalma valószínűleg sokban különbözött az egykorú keleti kultúrákétól. A hatalmat itt nagyobbrészt nők tartották kezükben, míg a férfiak szerepe kisebb volt. A nép többi tagja egyszerű pásztorkodássa, kézműves iparral foglalkozott. Írásuk a mai napig megfejtetlen. Vallásuk azonban nem a keleten ekkorra eluralkodó transzcendens teremtésközpontú, hanem természetvallás volt, középpontjában az azt megtestesítő női istenséggel.Kr. e. 1500 körül a kultúra ismét romokban hevert. Ennek oka lehetett a Thira (ma Szantorini) szigetén bekövetkezett vulkánkitörés és szökőár. Mások szerint lázadás állhat a középpontban, megint mások inváziót emlegetnek. Ebben az időben az égei-tengeri szigetvilág több városát is tűz emésztette el…(F.:Wikipédia)
79. Minoszi Civilizáció
Kitekintés térben és időben
Szerző elméletét kiterjeszti
Ez a kép - és hasonlóan a 78. kép - számunkra azt jelzi, hogy a sztyeppi kultúrkör népeit mennyire előítéletesen tárgyalja a hivatalos tugódomány. még ma is. Aki iskolába járt majdnem mindenki rávágná (nem az ő hibájuk!), hogy igen " a nomád népek harcmodorát a konnyűlovasság, a szinlelt megutamodás, majd hátrafelé nyilazás jellemezt, stb."..közben a valóság más, a lovast és lovat takaró fegyverzet éppúgy megvolt itt, mint az iráni bázisú birodalmakban, ahol ugyebár a hátrafelé nyilazás a nehézfegyverzetű harcosokat is jellemezte. Ha gonoszak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, aki még az akadémiáig is eljutott, az azt is állítja, hogy " ezeknek a nomádoknak nem volt szilárd falból készített hajléka", "lovaglástól görbe lábuk volt, kegyezótlen pusztítók votak és a földműves munkát nem bírták, stb"... Nem arról van szó, hogy az igazságnak nem bontják ki minden szeletét, hanem hazugságról. Mi csak egy kis részletet jelzünk e képen. Persze, ha szorul a hurok egy-egy hazugság körül, az "átmeneti fegyverzet", vagy valami egyéb csűrcsavar biztosan rendelkezésre fog állni.
A magyarok ismerték a páncél használatát, amit a görög császár Bölcs Leó (886-912) "Taktika" címû könyvében megemlített. Sodronyos ingeket, vérteket, sisakokat hordtak. Még 80/a kép: Riade melletti német-magyar csata 933-ban.
F.:imageshack.us
80. Magyar honfoglaló páncélos vitéz
Jegyzetelés a könyvtárban
Szabó István Mihály az ugorokban látja a Kelet-Európai ősnép fő alkotóelemét. Azt, hogy létezett-e egyáltalán ugor nép, mai napig vita tárgya.
Erre vonatkozólag - nyelvészeti érveken kívűl - egyéb bizonyíték tudomásom szerint nincs. Bár tulajdonképpen, ha létezett volna, a magyarázó elméletekben gyakorlatilag űrt kitöltő szerepe lehetne. Meg lehetne magyarázni a finn-ugor népek óriási földrajzi kiterjedtségét az Ókor elején.
Van olyan elmélet, miszerint a FU-nyelvű ősnép főként R1a haplotípussal rendelkezett, akik rátelepültek az N3 haplotípusú még ősibb népre. Ha ez igaz, az FU-nyelvűek éppoly kis létszámú, nyelvükkel is hódító (?) - néhány merész nézet szerint: "fantomnépek" - lehettek, mint az IE-ősnépek. Sőt, Ázsiában az ótürkök, Indiában a aryják ugyancsak hasonló szerepet tölthettek be. Úgy tűnik általános tanulsága az őstörténetnek, hogy kis létszámú, agresszív hódítók telepednek rá a nagylétszámú békés őslakosokra, ami csak nyelvileg követhető esetleg(vannak kivételek!), genetikailag nem. Ne felejtsük el a történész körökben közismert "tengeri népek támadását" sem,Kr. e. II. évezredben, amiről azt tudjuk, hogy Egyiptom sikeresen ellenállt, de a támadókról sem nyelvi, sem genetikai, sem etnikai elképzelés sincs. Minehhez egy wiki-idézet: "Kr. e. 1500 körül a kultúra ismét romokban hevert...Ebben az időben az égei-tengeri szigetvilág több városát is tűz emésztette el" - No komment.
F.: Szabó István Mihály: A magyar nép eredete - Az uráli népek eurázsiai-amerikai őstörténete
81. Az ugorok útja Európában
A Seminoék utáni európai őstörténet összefoglaló ábrája. Az Aurignaci kultúra (R1a) Ázsia felől jelenkor elótt 30 000 évvel, a Gravetti kultúra (R1b) a Közel-Kelet felöl 25 000 évvel ezelött alapvetően benépesítette Európát. Ezután kövekkezet az utólsó jégkorszak legnagyobb lehűlése, amikor az európaiaknak védett menedékbe kellett visszahúzódni. (A tisztelt rajzoló - ösztönösen valószínűleg - a balkáni refúgiumot Szeged térségéhez rajzolta.) Ehhez adódott a jégkorszak után a "neolitikus farmerek" 5 000 - 9 000 éve történt génhozzájárulása (plusz, persze nem említve a fejlett neolitikus földművelés, stb.) Vagyis Európa benépesítése lényegében Kr. e. 3 000-re befejeződött, nagyjából akkortájt, amikoris valahol, ki tudja hol, egyszer csak létrejött egy kicsi és harcias, nép, amely a proto-indoeurópai (így modják hivatalosan a szanszkrít proto- változatát) nyelvet beszélte, és ambíciója volt az egész világ meghódítása...
82. Európát benépesítő három fő bevándorlási irány
F.: Michelangelo Naddeo
83. Magna Pannónia
Talán a Cser Ferenc-i értelemben vett a Kelet-Kárpátok környékén fennmaradt (IE-korszak!) őskultúra-zárvány legnyugatibb leágazását látjuk.
F.: Kalicz Nándor: Fordulatok a Felső-Tisza-vidék neolitikumában
84. Késő neolitikumi lelőhelyek a Felső-tisza vidékén
A 85. és 86. kép témája azonos. Jól látható, hogy a Termékeny Félhold területe mennyire mennyire nem fix térképészetileg. Talán három pont mégis erős: A Földközi-tenger keleti partja, a (ma törökországi) Van-tó és Tigris-Eufhrates alsó folyása a torkolatvidékkel együtt.
85. Termékeny Félhold I.
Lásd: 85. kép
86. Termékeny Félhold II.
Követi Jelentések
Magyar minták
Leszármazási távlatok
Ki nem látott még Európában negroid beütéseket mutató őslakos-t? Íme migációjuk.
87. Az E haplogroup elterjedése Európában
A hegyi lakók különös jelzőgénje.
88. A G2a szubklád elterjedése Eurázyiában
Lásd 70. és 72. képet is. Tartalmilag egyezik a 72. képpel. Az ismétlés oka, hogy egyértelműen lássuk a "szláv" jelzőgént. Ha a génközpont ma horvát és moldáv területeken van, akkor nehéz elképzelni az Északi- vagy Fehér-Horvátországot, amire azért vannak elméletek, hasonlóan Nagy-Morvaországhoz. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy e gének már elterjedtek, amikor a szlávok megjelentek.
89. Az I2 haplotípus elterjedése Eurézsiában
Lásd 90. képet is. Bármennyire csalóka a térkép, mégsem lehet a J1-et inkább arab, a J2-t inkább semita jelzőgénnek mondani. Egyrészt beleesnénk a gének és nyelvek családfáinak erőltetett összekapcsolásába (amit talán Nyájas Olvasó türelmét is próbára téve annyit ostoroztunk e lapokon). Másrészt a tények azt mutatják, hogya a zsidók közt majdnem egyforma aránya van a J1-nek és J2-nek és hasonló a helyzet a törököknél. A jelzőgének ősibb jelenségek, minz a nyelvek (pl. arab, ivrit, stb). Talán az is elképzelhető, hogy az arab egy hasonló módon tarolt e térségben, mint az IE Eurázsiában (fantom-nép, szinte csak sikeres hódítással.. ki tudja?)
90. A J1-J2 haolotípusok elterjedése
Sokora szigete, ahol közel 100% a J* ősi forma. Ez az a pont, ahol legközelebb van egymáshoz Afrika, az Arab-félsziget és India. Érdekes elgondolás lenne, a J haplotípust sumér eredetűnek beállítani (a mainstream jelenleg anatóliai eredetet valószínűsít), mert ez megoldaná azt a látszólagos ellentmondást, hogy ezen hg nemcsak a zsidóknál, araboknál nagyon magas frekvenciájú, hanem a mai törököknél, kurdoknál, dagesztániaiaknál, az indiai muzulmánoknál, indiai magasabb kasztoknál, európai (dél)-mediterránoknál, stb. Ez a hg az, amelyik a tudósok szerint a legtöbb szubkláddal és mikro-elágazással rendelkezik. Mindenesetre, egy sumér, vagy esetleg akkád eredet esetén maga az ősi változat négiscsak délebbre keletkezhetett, Jemen (Sokora) térségében, vagy még Afrikában/Indiában.
91. Sokora szigete
A 92., 93., 94. képek egybetartoznak. A Sarasvati az a folyó, amit korábban mitikus képzelgésként intéztek el (az akkori mainstreamek), amíg műholdas felvételek alapján, hogy is mondjuk, újra kellett felfedezni (mára már kiszáradt folyóról van szó, amelyet a Védákban igen gyakran emlegetnek).
92. A T haplocsoport frekvenciái
Lásd 92. és 94. képeket és a talán beszédesebb 93/a képet is . 93/a kép Sarasvati
93. Sarasvati
Lásd 92., 93. és 93/a képet is.
94. Indus-völgyi Civilizáció
Talán ez minden hajós nemzetség ősgénje, ami csak tengerek partjai révén terjedt, úgy az Indiai-óceánon, mint a Földközi tengeren, és beltengerek és öblök partjaim. És még mondja valaki, hogy hapklotípus alapján nem jelennek meg elöttümk az ősök! Szinte érezzük a hajófát tartósitó szerek nehéz illatát, halljuk az árbóc nyikorgását, a vitorlavászon kattogásait...Talán mondanunk sem kell, ez a gén is Mezopotámia szülötte, Magyarországon kis mértékben, de előfordul.
95. A T haplogroup elterjedése és frekvenciái
Az egyik csúcs Lengyelország és Ukrajna szíve, a másik India őskezdete. Vajh, melyik volt előbb? A szubtrópikus-szavannás-gepárdos Indusvölgyi Civilizáció, vagy a barlangokból, meleg vizű tavakból óvatosan a hómezőkre kikandikáló európai jégkorszaki túlélők? A Genetika (maintream) azt mondja, köztes a megoldás: Közép-Ázsia. Köép-Ázsia tényleg féúton van, de ha már úgyis északra kell elindulniuk, ezzel az erővel egy magaskultúrából is indulhattak, arra legalább van régészeti bizonyíték.
96. Az R1a hapogroup elterjedése Eurázsiában.
A 68 képen megfigyelt R1a haplotípus frekvencia-térkép egyik fajta magyarázata (a másik fajta - a Közel-keleten keresztüli látható a 69. képen). Kívúlállónak azért furcsa, hogy a paleolitikumban, amikor jóval hidegebb volt Európában, a migrációs irány merészen északra tőr és következetesen Európa északi szárazföldi sávján fut..Dehát az IE nyelvek mostani pozícióit kellene magyarázni (R1b nagyobb mértékben a mai Nyugat-Európa népei között figyelhető meg, és furcsa módon az afrikai Kamerunban is), márpedig az amúgy elég szegényes látvány lenne, hogy a közeli múltban is oly sikeres nyugati népek ősei néhány pireneusi menedék-barlangból kellett, hogy előtápászkodjanak.., arról nem is beszélve, hogy akkor hogyan lehetnének nyelvtestvéri viszonyban az örményekkel és az egyéb Kaukázus-i IE-népekkel? Igaz, ha így vándoroltak volna, akkor a kép felső-középső kis leágazása jelentené talán a Yamna-kultúrát (lásd.: 73. kép) , és a mainstream teória kedvenc tételét, hogy az R1a későbbi leágazódás az R1b-ről. Hát nem tudom, akinek tetszik, nézegesse...
97. Az R1b haplogroup migrációja
Összegzés helyett
Mostanra már nem tagadható, ezért elismerjük, e furcsa hadi viselet, a kataphrakt páncélzat megidézésének, ami tíz képen keresztül történt meg, szerzői szándék szerint szimbólikus értelmet tulajdonítottunk. Ez utóljára a szasszanid kataphrakt.
F.:Ancient Sasanid Cataphract Uther Oxford 2003 06 2
Chris Winstanley
John Tremelling
98. Ktaphrakt X.
Memento
Idézve: E.A. Poe, fordította: Tóth Árpád
Forrás:
www.schefferj.ps.hu/.../ToweriHollo_800.jpg
99. A holló
