A demokrácia fogalma

Síklaky István: Létbiztonság és harmónia

Egy zöld fordulat programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája

Éghajlat könyvkiadó, Budapest, 2003

Demokráciáról - a fogalom legegyszerűbb szintjén - akkor beszélünk, ha együttélő, egymásra utalt emberek maguk hozzák a közös életükre vonatkozó döntéseket, olyan módon, hogy minden felnőttnek egyenlő joga van a döntési folyamatban való részvételre. A demokrácia két alapelve: a többségi döntés, és az alulról szerveződés (szubszidiaritás). A szubszidiaritás - XI. Pius pápa Quadragesimo Anno című enciklikájának megfogalmazásában (Qu. A. 1931 86-91.) - azt jelenti, hogy "a központi irányításnak nem szabad magára vennie vagy magasabb fokú szervere bíznia olyan feladatkörök elvégzését, aminek az ellátására alacsonyabb fokú és rangú autonóm egységek is képesek, saját kezdeményezésükből és saját eszközeikre támaszkodva.

A demokráciának politikai, gazdasági és kulturális feltételei vannak. A gazdasági viszonyok annál jobban kedveznek a demokráciának, mennél egyenlőbb a társadalom minden tagjának az esélye arra, hogy az általa kiválasztott erőforrás fölött rendelkezzék, hogy ezt az erőforrást - a maga és a közösség érdekében - használhassa. Más közelítésben: mindenki csak a képességei által befolyásolt eséllyel vehessen részt a szűkös erőforrások fölötti rendelkezésért folytatott versenyben, és - a verseny szabályai folytán - az szerezze meg az adott erőforrás feletti rendelkezés és használat jogát, akitől a leginkább várható, hogy ezzel a közösségnek a legnagyobb hasznot hajtja. Persze nincs két ember, akinek személyisége és életkörülményei azonosak lennének. Nem károsak a demokrácia (a társadalom) számára azok az előnyök, amelyek forrása (a humanista értékrenddel összhangban lévő) öröklött vagy szerezett képességek vagy készségek, a személyes teljesítményen alapuló jóhírnév vagy vagyon. De amennyire csak lehet vissza kell szorítani, hogy olyan előnyök, mint a politikai hatalomhoz való viszony, erkölcsi gátlástalanság, személyes teljesítménytől független vagyon növeljék az érvényesülés esélyeit.

A kultúra területén az felel meg a demokráciának (és egyben a társadalmi érdeknek), ha biztosítottak azok a gazdasági, szervezési, politikai feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindenki a személyes képességeiből adódó lehetséges legnagyobb mértékben sajátítsa el az emberi kultúra eddig felhalmozott szellem kincseit, és mindenki személyes képességeiből adód legnagyobb mértékben gyarapítsa ezt a kincstárt.

Kifejtve: A részvételi demokráciát az emberek akkor tudják kivívni és állandó politikai küzdelemmel fenntartani, ha elég műveltek, és létfenntartásukban eléggé függetlenek. A részvételi demokrácia egyik alapvető feltétele a klasszikus piacnak. a klasszikus piac (a monopóliumoktól tisztán tartott piac) fontos feltétele a gazdasági esélyegyenlőségnek és a munka hatékonyságának. Ez utóbbi kettő együtt kell ahhoz, hogy az állampolgárok döntő többsége kielégítő anyagi színvonalon élhessen. Ez pedig kellő mértékben biztosíthatja a létfenntartási függetlenséget is, ami az állampolgárok műveltségének is szükséges feltétele.