Mészáros Zsuzsa

Mit jelent a közösségi gazdaságfejlesztés?

A közösség úgy csoportosítja, használja fel a saját erőforrásait, hogy abból a lehető legmagasabb jólétet tudja kihozni a tagjai számára. Arra törekszik, hogy a belső forrásokat megtartsa, a külsőket pedig bevonzza. Ez utóbbiakat azonban csak olyan mértékig, hogy az a saját céljait ne befolyásolja, azoktól ne térítse el, hanem éppen ellenkezőleg, azok elérését szolgálja.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közösség (amely a baráti körtől a kistelepülésekig, a térségi megoldásoktól a városi szomszédságokig terjed) megvizsgálja, milyen problémákkal kell szembenéznie. Nincs munkájuk, pénzük, ennivalójuk az embereknek? Nem megfelelők a lakáskörülményeik, esetleg máshol, máshogyan szeretnének élni? Hiányzik az infrastruktúra, rossz a közlekedés? A gyerekek elszigeteltek, nincs közösségi élményük, nem szeretnek az adott helyen élni? És így tovább. Ezt követően felmérik, milyen erőforrások állnak rendelkezésükre a változtatáshoz. Majd nagyon sok beszélgetés, ötletelés, tervezés után eldöntik, hogy konkrétan mit tegyenek a változások előmozdítása érdekében. Mindeközben többféle közösségi tevékenységet végeznek, amelyek során összecsiszolódnak, közös értékrendet alakítanak ki, megismerik egymás erősségeit, gyengeségeit. A végeredmény gyakran egy civil szervezet, szövetkezet, partnerség.

Ez a konkrétan milyen formákat ölthet?

Léteznek önfenntartó települések, ökofalvak, helyi pénzrendszerek, szívességbankok, KÖR-ök (Közösségi Önsegítő Rendszer), civil szervezetek, szövetkezetek. Az adott közösség dönt arról, hogy számára melyik forma a legmegfelelőbb. Vannak, akik önellátásra, közös gazdálkodásra törekszenek, mások azt tartják fontosnak, hogy munkahelyeket hozzanak létre, megint mások az emberek közötti cserét kívánják erősíteni. Egyes közösségek csak a saját tagjaiknak próbálnak segíteni, mások a helyi társadalom egészében gondolkodnak. Nagyon széles a paletta.

Hogyan kapcsolódik a közösségi gazdaságfejlesztés a fenntarthatósághoz?

A közösségi gazdaságfejlesztés célja, hogy társadalmi és környezeti szempontból fenntartható folyamatokat, dolgokat hozzon létre. Ennek az a titka, hogy a közösség maga hozza meg a döntéseit, maga rendelkezzen a források felett, vegye figyelembe minden érintett szempontjait, és maguk az érintettek legyenek a folyamat „tulajdonosai”. Környezeti szempontból pedig olyan tevékenység kialakítása a cél, amely megőrzi és javítja a környezet állapotát, csak annyit vesz el, amennyire szüksége van, és azt is pótolja. Ennek megfelelően a közösségi gazdaságfejlesztésnek gyakran témája az ökológiai gazdálkodás, az alternatív, természetes energiák használata, a hulladékcsökkentés és -újrahasznosítás, a helyben megtermelt termények feldolgozása, a kézművesség stb.

Mit lehet tenni ott, ahol magas munkanélküliség, nagy szegénység, leszakadás jellemzi a vidéket? Vannak még tartalékok?

Tartalék csakis az emberekben és az együttműködésben van. Ez utóbbi egyáltalán nincs kihasználva, tehát itt bőven van még tere a fejlődésnek. Amihez egyedül kevés egy ember, azt többen, összefogva meg tudják oldani. Különösen fontos lenne a különböző társadalmi csoportok − főként az erőforrással jobban ellátottak − összefogása annak érdekében, hogy a kevesebbel rendelkezőket jövedelemhez, munkához juttassák. A tenni akarást, a bizalmat fel kell éleszteni/építeni. Az emberek kezdeményezőkészsége számottevően csökkent, magukban, egymásban és az intézményrendszerben sem bíznak. A közös tevékenységek megteremtik azt az élményt, hogy érdemes tenni valamit, annak eredménye van, és mindenkiben sejlik valami értékes a többiek számára is.

Miképpen lehet aktivizálni a helyi kisközösségeket?

A hátrányos helyzetű térségek egyik jellemzője, hogy nincsenek közösségek, vagy azok csak kevesek számára hozzáférhetők. Először is meg kell szólítani az embereket, meg kell hallgatni őket, beszélgetni kell velük. Ezt követően lehet közös eszmecseréket szervezni, amelyek során a problémák, a nehézségek nyilvánossá válnak, s közösen lehet keresni a megoldásukat. Kiderül, milyen tudás, tapasztalat és források állnak rendelkezésre helyben, s mit kell esetleg kívülről bevonni. Az emberek mindeközben más oldalról is megismerik egymást, előkerülnek a „rejtett” tartalékok, elkezdik segíteni a másikat. Ez egy lassú folyamat, segítőkre van szükség, akik addig maradnak a közösséggel, amíg annak szüksége van rájuk.

Hogyan alakult meg az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet, és mik a céljai?

A szövetkezetről már több évvel az alapítása előtt elkezdtünk beszélgetni. Latolgattuk a lehetőségeket, sok embert megszólítottunk, néhány dolgot közösen kipróbáltunk. Végül maradt egy erős mag, amelyik úgy gondolta, akkor is érdemes megalapítani a szövetkezetet, ha az adott pillanatban nem tudjuk pontosan, hogy mivel fogunk majd foglalkozni a jövőben. Mivel a résztvevők egy részének már nem volt munkahelye, vagy ha volt is, számítani lehetett arra, hogy belátható időn belül megszűnik, úgy gondoltuk, mindenképpen elébe kell mennünk az egyre súlyosabbá váló problémáknak. Abból indultunk ki, hogy mihez értenek a tagok, milyen kapcsolati hálóval rendelkezünk, kik lehetnek a partnereink, és mi az, amire szükség van helyben. A szövetkezetet végül 2011 áprilisában alapítottuk meg.

Hosszú távon az a legfőbb célunk, hogy a munkanélküli és a munkaerőpiacon valamilyen szempontból hátrányt szenvedő tagjaink számára munkalehetőséget és jövedelmet biztosítsunk. Emellett azt szeretnénk elérni, hogy minden tagunkat biztonságos, szolidáris közösség vegye körül, amely lehetőséget ad az értelmes, élhető életre.

Milyen programokon dolgoznak?

A főtevékenységünk a nagyon speciális helyzetünkből adódik. Kunbábonyban van egy képzési központ, amely a Civil Kollégium Alapítvány tulajdona. A szövetkezet vállalta, hogy üzemelteti az épületet: karbantartja, az ideérkező vendégeket ellátja (étkeztetés, szállás), a parkot gondozza. A szövetkezet nő tagjai a benti „háztartási” munkákat, a férfiak pedig a karbantartás jellegű feladatokat végzik el.

E munka mellett többféle kísérletet is elindítottunk: lekvárt főztünk, szörpöt készítettünk a környéken fellelhető (termesztett és vadon termő) gyümölcsökből, tésztát, kolbászt, szalámit készítettünk, tortát, süteményt sütöttünk. Mindezeket egyelőre kicsiben, az idelátogató vendégeknek, de ha üzemszerűen tudjuk gyártani a termékeket, akkor majd el is adjuk azokat. Ennek érdekében vásároltunk egy telket Kunbábonyban, ahol egy feldolgozóüzemet szeretnénk létesíteni. Ennek megvalósítása már meghaladja meglévő erőforrásainkat, így ahhoz szeretnénk valamilyen külső támogatást igénybe venni.

Idén kezdtük el a „Közösségi Öngyógyító Kert” projektünket: növénytársítással termelünk zöldséget, fűszer- és gyógynövényt. A kert maga egy olyan bemutató, foglalkoztató hely is lesz, ahol a képzésekre, nyári egyetemekre hozzánk érkezők és családtagjaik megismerhetik a növénytársításos termesztést, a termések feldolgozását, tárolását, megkóstolhatják a gyógy- és fűszernövényekkel készült ételeket. Készítünk sörkollektoros aszalót is, így aszalt gyümölcsökkel tudjuk gazdagítani a kínálatot.

Milyen hasonló jó példák, jó gyakorlatok léteznek más térségekben?

Az ország különböző régióiban, különösen a leghátrányosabb helyzetűekben, a kistelepülések vezetői olyan megoldásokon dolgoznak, amelyek a település egészét érintik, és hosszú távon javítják az ott élők életminőségét. Ilyen például az alsómocsoládi (Baranya megye) kezdeményezés. A 340 fős település helyi pénz bevezetését és az állattartás újbóli felfuttatását tervezi. Hetente tartanak összejöveteleket, amelyeken a helyiek átgondolják, megbeszélik a gazdálkodás feltételeit, a helyi pénz szerepét, működési módját. Minden találkozó után hírlevelet adnak ki az elhangzottakról, amely minden háztartásba eljut. A helyi Falugazda Szociális Szövetkezet vállalta a gazdaságfejlesztési program működtetését. Az arra vállalkozó lakosokhoz növendék állatokat fog kihelyezni, amelyek egy része a felnevelésük után visszakerül a szövetkezethez feldolgozásra és helyi értékesítésre. Az önkormányzat fogja kibocsátani a helyi pénzt, amelyből minden lakos (a gyerekek is) kap egy kezdő összeget. Később különböző munkákkal, szolgáltatásokkal (lakossági és önkormányzati feladatok elvégzésével) lehet helyi pénzhez jutni. A programot egy központi szervezet koordinálja, amely folyamatos tájékoztatást ad arról, hogy ki mit kínál, és ki mit keres. A folyamat nagyon izgalmas, mindenkit foglalkoztat, egyre többen fogadják el, és döntenek a csatlakozás mellett.

Csizmadia Edit/KÖVET Egyesület