Kiegészítő pénzrendszer elmélet

Bernard Lietaer

http://www.lietaer.com/other-languages/hungarian/

Ahogy a folyópart és gátak szabályozzák, terelik a víz folyását, úgy a monetáris-, vagy valutarendszerünk (a valuta, pénznem, mint a currency angol kifejezés a latin currere -, azaz folyni igéből ered) határozza meg azokat az irányokat, amelyek felé az emberi energiák összpontosulnak és azt, hogy egyénenként és együtt milyen eredményeket tudunk elérni. Az idők kezdete óta a pénzügyi rendszerünk formálja az emberi tevékenységek folyamát minden téren (élelmiszer előállítás, oktatás, egészségügy, üzlet stb.) azzal, hogy meghatározza, hogyan értékeljük, alkalmazzuk és cseréljük munkánk gyümölcsét és kreativitásunkat. Ez a legnagyobb befolyásoló tényezője minden ember alkotta rendszernek.

A holtpontról a mozdító pontra

A legtöbb kormány, közösség és szervezet, akik a fenntartható világért dolgoznak, tudatában vannak, hogy törekvéseik legnagyobb nehézsége: hozzáférni a pénzhez. Úgy tűnik, soha nincs elegendő belőle, hogy megtisztítsuk környezetünket, jobb iskolákat alapítsunk, megfelelő egészségügyi szolgáltatást nyújtsunk, zöld munkahelyeket hozzunk létre és felszámoljuk a munkanélküliséget és szegénységet. Amíg legtöbb ember látja, hogy a pénz a fő korlát, nagyon kevesen értik meg valójában mi is az, általában fel sem fogják működését. Úgyszólván félreértjük (a) mi a pénz (b) hogyan állítják elő és (c) hogyan formálja pénzrendszerünk a viselkedésünket, kapcsolatainkat és körülményeinket. Lejjebb, a „Monetáris műveltség” résznél találhatóak ezekre a kérdésekre válaszoló cikkek. Történelmi a kutatások valójában megmutatják, hogy a különböző típusú pénznemek bátorítják, vagy hátráltatják felhalmozást, vagy spekulációt. Néhány valuta kiváltja a versenyt, míg másikak bátorítják az együttműködést, és ebből adódóan erősítik, vagy gyengítik a társadalmi köteléket. Meghatározzák azokat az idő távlatokat, amelyeken üzleti döntések alapulnak, valamint előidézik, vagy megelőzik a gazdasági-pénzügyi instabilitást. 40 évnyi különböző területeken végzett kutatás és munka alapozza meg szenvedélyemet a monetáris műveltség és a rendszer átalakítása iránt. Ez győzött meg arról is, hogy a monetáris rendszer kritikus szerepet játszik a kihívásokban, amikkel szembesülünk és zavart kelt, azok megoldásában.

Így a pénzrendszer a legnagyobb holtpont és egyben ez a legnagyobb mozdító erő is, hogy a dolgokat megfordítsuk.

Az alapvető probléma a jelenlegi monetáris rendszerrel, hogy nem elkülönülő, ennek eredményéül gátolja és szűkíti kreatív energiáinkat, így a szűkösség és szenvedés csapdájában tart. Holott megvan a kapacitásunk, hogy egy egész más valóságot hozzunk létre. Mindezt azáltal, hogy engedi szabadon mozogni energiáinkat oda, ahol az a legszükségesebb. Beleértve a környezetvédelmet, megfelelő lakóhelyet, jó egészségügyi szolgáltatást stb. Hogy ezt a sokféleséget biztosítsuk, aktívan támogatnunk kell a különböző típusú, különféle célú valuták körforgását. Úgy vélem, főként három féle pénznem bemutatását és terjeszkedését kell támogatnunk a nemzeti valuták mellett. (1) egy inflációt álló globális kiegészítő valutát, a világ gazdasági stabilitására tervezve; (2) üzlet-üzlet közötti pénznemeket arra tervezve, hogy ellensúlyozza a hagyományos pénzhiányt a válság és zsugorodás idején; és (3) közösségi pénznemeket, célul a szociális problémákra és a társadalom megerősítésére.

Új megállapodások belépése a fenntartható bőség világának kialakítása érdekében

A pénz egy bizonyos közösségen belüli megállapodás, egy eszköz, melyet szabványos/standardizált csereértékként használnak. A probléma az, hogy a legtöbb alapvető szabály és megegyezés a pénzzel kapcsolatban évszázadokkal ezelőtt született, a mostanitól messze eltérő korokban. Alkotója egy kis csoportnyi tőketulajdonos volt, akik szűk érdeklődési körrel rendelkeztek. Következtetésül ezek az egyességek hiányosak a mai világunk kihívásaihoz és céljaihoz. Amíg a pénzügyi rendszerünk holtponton marad, képtelenek leszünk megváltoztatni az erős befolyását gondolkodásunkra és cselekedeteinkre. Mihelyt megszerezzük a pénzügyi műveltséget, elkezdhetjük vizsgálni a természetét és jelentőségét azoknak a pénzügyi egyezményeknek, amelyekben tudattalanul részt veszünk. Elkezdhetjük felismerni azokat a feltételeket, melyek szolgálják, vagy elvetik korunk igényeit. Így elkezdhetünk olyan egyességeket létrehozni, amik jobban kielégítik szükségleteinket.

Az elmúlt húsz évben a világon egyre növekvő számú vállalkozás és közösség kötött új megállapodásokat és használják a kiaknázatlan forrásokat, valamint kielégítetlen szükségleteket a kiegészítő pénznemek segítségével. 1984-ben mindössze kettő ilyen pénzrendszer létezett. 1990-re a számuk nem egészen 200-ra emelkedett. Mára már több ezer hasonló valuta működik. Több száz Time Bank működik 22 országban. Csak az Egyesült Államokban már 700 vállalkozások közötti helyettesítő valuta működik, 500,000 vállalkozást magába ölelve. Ezt a mozgalmat nagyban elősegítik az új technológiával ellátott, olcsó számítógépes rendszerek és a mindenütt fellelhető internet hozzáférés. Noha ezek a változások láthatatlanok maradnak a mainstream média és a nyilvánosság előtt, ezek az új alrendszerek elkezdték kialakítani a felfelé ívelő (életigenlő) spirált a nagy rendszeren belül és lassan decentralizálttá, jobban elkülönülővé és rugalmassá válnak.

Minden alkalommal, amikor valaki közülünk úgy dönt, hogy új megállapodást köt (pl. használ, vagy elfogad egy helyi, vagy regionális valutát, vagy csatlakozik egy vállalkozások közti közös barter hálózathoz), akkor hozzájárul ahhoz, hogy változatossá tegye a pénzrendszert, több kapcsolatot és cserét segít elő. Ezek másképp a monopolista berendezkedésű nemzeti valuták alatt folynának. Itt az idő, hogy felszabadítsuk és befolyásoljuk ajándékainkat, erőforrásainkat, hogy megcélozhassuk korunk nagy kihívásait. Alakítsuk ki az igazi, emberi jólétre alapuló fenntartható bőség világát, hogy felszabadítsuk kreatív energiáinkat!

Mik azok a kiegészítő pénznemek?

A kiegészítő pénznemek olyan egyességek egy közösségen belül, melyek arra szolgálnak, hogy a nemzeti valután kívül más fizetési eszközt is elfogadjanak. Másképp közösségi pénznemeknek, helyi pénznek, vagy „közös tendernek” hívják őket. Nem mindegyik közös tender pénznem helyi kötődésű, valamint a közösség építésen kívül egyéb céljai is lehetnek. Mivel arra tervezték őket, hogy párhuzamosan működjenek a nemzeti pénzzel – nem pedig arra, hogy lecseréljék azt –, a továbbiakban „kiegészítő” szót használjuk leírásukra.

Új pénzeket, új pénzügyi innovációkat világszerte egyre növekvő számú közösségben fejlesztenek ki és használnak. Ezek megcélozzák a több, különböző társadalmi és gazdasági kihívást, pl. idősekről gondoskodás Japánban, vagy a városi megújulás Curutiba és Palmeiras térségében Brazíliában és az új munkahelyek teremtése, valamint az életszínvonal emelése más közösségekben, mind anélkül, hogy többletköltséget, adósságot verne az iparra vagy az államra. A közösségi pénz innovációk lehetősége és alkalmazhatósága az ipari korról információ korába történő váltás része. A legtöbbjük nem jelenhetett volna meg az olcsó számítógépes, számítási teljesítmény nélkül. Ez a magyarázata annak a lenyűgöző növekedésnek is a valutarendszerek körében, ami az elmúlt két évtizedben ment végbe. Számuk maroknyiról több ezerre növekedett.

Kézzel fogható bizonyíték a gyakorlati kísérletekről: sokféle közösség demonstrálja, hogy a kiegészítő pénz jelentős pozitív hatással bír a társadalomra, amely használja. Ezek az újfajta pénzek kritikus társadalmi problémákat céloznak meg, amelyek megoldására a hagyományos pénz bizonyítottan alkalmatlan, így pl. a társadalmi erózió, ökológiai hanyatlás, idősgondozás és további gondok.

A 11.-ik kör története

A 11.-ik kör illusztrálja, hogy a kamat bevezetése hogyan kényszeríti a mesterséges versenyt a pénzrendszer használói közt, azon túl, ami természetes módon történne.

Volt egyszer egy kis falu, ahol az emberek semmit sem tudtak a pénzről, vagy a kamatról. Minden vásárnapon elhozták csirkéiket, a tojást, sonkát és kenyerüket a piactérre, majd hagyományos rítusszerű beszélgetések közepette elcserélték áruikat arra, amire szükségük volt. Aratáskor, vagy ha épp valaki viharvert pajtáját kellett javítani, a falusiak egyszerűen egy másik régimódi szokást gyakorolva segítettek egymásnak, tudva, ha velük fordul elő hasonló eset, ugyanúgy viszont segítséget kapnak.

Egy ilyen vásárnapon egy idegen fényes fekete cipőben és elegáns fehér kalapban, tudálékos mosollyal az arcán megfigyelte a folyamatot. Mikor az egyik farmer, aki egy nagy sonkát akart és hat csirkéjét próbálta befogni cserébe, az idegen nem tarthatta vissza nevetését. „Szegény emberek,” mondta. „Olyan primitívek.” Hallva ezt a farmer felesége kérdőre vonta: „Gondolja, hogy tud jobb munkát, mint baromfit tenyészteni?” Az idegen válaszolt: „Csirkék, nem. De van egy megoldásom, hogy felszámoljam ezt a kavalkádot”. Hozzanak egy darab tehénbőrt és gyűjtsék össze a családokat. Akkor jobban elmagyarázom.”

Ahogy kérte, a családok összegyűltek, az idegen pedig vette a bőrdarabot és tökéletes karikákra vágta és kidolgozott pecsét mintát nyomott rájuk.

Aztán minden családnak tíz korongot adott, állítva, hogy minden darab egy csirke értékét képviseli. „Most kereskedhettek és üzletelhettek a bőrérmékkel, a kényelmetlen csirkék helyett,” mondta. Értelmesnek tűnt a dolog és mindenkinek imponáló lett az idegen.

„Még egy dolog,” tette hozzá. „Évente visszajövök, és akkor mindenki hozzon nekem vissza egy extra kört, a 11.-iket. Ezt a fejlődés elismeréseként kérem, amit lehetővé tettem számotokra az életetekben.”

„De honnan jön elő az a darab?” kérdezte a feleség.

„Meglátjátok,” válaszolta az idegen tudálékos arccal.

Feltételezve, hogy a populáció és az éves termelés pontosan ugyanolyan maradt abban az évben, mit gondolsz mi történt? Emlékeztetőül: a tizenegyedik kört sosem hozták létre, azt sosem vágták ki a tehénbőr darabból.

Ahogy az idegen azt javasolta, sokkal kényelmesebb volt bőrdarabokat, karikákat cserélgetni csirkék helyett a piactéren. Ennek a kényelemnek rejtett ára volt: a keresett tizenegyedik kör egy rendszerszerű visszatörést, hanyatlást generált a résztvevők közt kialakult verseny miatt. Minden 11 család közül egynek el kellett vesztenie minden bőrkarikáját, még akkor is, ha mindenki jól kezelte ügyleteit, mert az idegennek biztosítaniuk kellett a 11. kört.

A következő évben, amikor vihar fenyegetett néhány farmert, atipikus vonakodás jellemezte a segítségnyújtást. A családok most a 11. körért birkóztak egymással. A kamat hajtotta pénz bevezetése aktívan ellenezte a hosszú ideje fennálló spontán együttműködés hagyományát.

A Tizenegyedik Kör egy egyszerűsített illusztráció a nem közgazdászok számára. A kamat hatása el volt szigetelve más változóktól, azzal, hogy zérónövekedésű társadalmat feltételeztünk: nincs népességnövekedés és nincs termelésbeli, vagy pénzkibocsátás növekedés. A gyakorlatban természetesen mindhárom változó (népesség, output, pénzkibocsátás) idővel növekszik, tovább homályosítva ezzel a kamat hatását.

A Tizenegyedik Kör lényege az, hogy míg minden más tényező változatlan maradt, a kamatfizetéshez szükséges pénz megszerzéséért folyó verseny strukturálisan beágyazódott a jelenlegi rendszerbe.

Tehát hogyan lesz visszafizetve a hitel, aminek kamatát soha sem hozták létre? Egy statikus, vagy hanyatló rendszerben ahhoz, hogy a hitel kamatát visszafizesd, mások tőkéjét kell felhasználnod. Más szavakkal: a kamat összegének elő nem állítása az eszköz arra, hogy generálja a szűkösséget, amit a banki adósság alapú pénzrendszer a működéséhez igényel. Kényszeríti az embereket arra, hogy olyan pénzért versengjenek, amit soha sem állítottak elő, és csőddel bünteti őket, ha nem járnak sikerrel. Amikor a bank ellenőrzi a hitelképességet, valójában az ügyfél azon képességét vizsgálja, hogy az képes e sikeresen versenyezni, küzdeni a piacon. Azért persze, hogy megszerezze a tőke és kamat visszafizetéséhez szükséges pénzt. Végső soron valaki mindenhogyan veszít.

A jelenlegi nemzeti valuta paradigmában egy ok hogy miért fordítanak olyan sok figyelmet a központi bank döntéseire az, hogy növelte a kamatrátát, előrebocsátva több bank csődjét is a jövőben. A „gazdasági pitének” nagyon gyorsan kell nőnie, csak hogy nullszaldós maradjon. A monetáris rendszer kötelez minket, hogy vonzzuk az adósságot és versenyezzünk másokkal, kereskedjünk és fizessük vissza az eredményezett kamatot a banknak, vagy hitelezőnek. Nem csoda, hogy „kemény világ van odakint”, és azok, akik a versengő pénzügyi rendszerben élnek, rögtön elfogadják Darwin feltételezését: „a legalkalmasabb a túlélő.” (részlet: Of Human Wealth).