Alapjogok a közösségi gazdsághoz
Világfa szöveg
Őskép
A gazdálkodás feltétele, hogy a teremtett valóságban legyünk jelen, hogy valóságos források felett dönthessünk, azok végességét ismerjük. Közösségi lét csak a valóságos létben lévőkkel lehetséges, ezért ettől senkit meg nem lehet fosztani. Cél kell legyen, hogy mindenki képességeiben fejlődve alkossa az emberiség tudatát. Ne maradjon parlagon teremtő ereje, gondoskodása.
Örökölt forrásaink elosztása
Természeti kincseink, föld felett és alatt közös örökségünk, abból senki ki nem forgatható, a rá jutó részt gazdálkodásra meg kell kapja, akit ettől megfosztanak annak létalapját vették el. Legfontosabb kötelezettsége, hogy azt megőrizze, azon gazdálkodjon és romlatlan állapotban az utókornak átörökítse.Felismerve a nem megújuló erőforrásokat, azok elérhető mennyiségének ismeretében kötelesek vagyunk azt olyan technológiákra, fejlesztésekre fordítani, melyek fenntartható módon válnak képessé azt kiváltani. Ezen források felhasználása nem veheti el a jelen vagy a jövő életlehetőségét és nem ronthatja annak minőségét.
Teremtett forrásaink
Teremtett forrásaink, mint tudás, technológia, érték-jelképek, pénz, utalvány, termelő eszközök szintén az egyenlő forráselosztás elvét kell kövesse. Ezek alkotóinak sincs joga az új lehetőségeket visszatartani, ezáltal másokat a legjobb döntés lehetőségétől megfosztani. Senkinek nincs joga rendszereit úgy üzemeltetni, hogy bármely módon kirekesszen másokat a jelen és a jövő feletti tudatos gazdálkodásból.
A munka védelme
Mindenkit megillet cselekvéseinek tulajdonlása, semmilyen létfenyegetettséggel annak eredményéből ki nem forgatható. Teljes szabadsággal rendelkezik, hogy munkaképességét legjobb belátása szerint rendelje célokhoz. Ez a legfontosabb elem, hogy a társadalom cselekvése mindenki bölcsességét hasznosítva alakuljon ki. Senkit sem lehet kizárni egy adott cél megvalósításából, képessége, érintettsége és a bizalom alapján a hozzáférése biztosítva kell legyen. Adott munkát elválaszthatatlanul össze kell kötni alkotójával, a termékkel és annak megbecsülésével. Minden bevétel a munka arányában kell szétosztódjon. A munkák közötti arányokat a bizalom és megbecsülés kell alakítsa.
Ismerethez, információhoz való jog
A valós gazdálkodás csak valóság ismeretében lehetséges, ezért semmi nemű tudás, tény, hír, gazdasági információ el nem rejthető, annak felismerője azon tulajdont nem gyakorolhat, de gazdálkodni vele köteles.
Bizalomhoz való jog
Egyéni létem körülményei feletti döntés átruházása csak a bizalmon alapulhat. Ezen elv alapján információkezelésben, tudásépítésben, képviseletben, gazdálkodásban, szociális viszonyokban döntési jogomat a számomra leginkább bizalmamat élvezőnek adhatom át, a bizalmam érvényesítésében sem időben, sem térben korlátot senki nem állíthat. Azok, kik a világ dolgában jártasak, így hatalmuk van mások léte felett, csak atya és fiú minőségben legyenek a rájuk szorulók felé. Akik beavatottsággal, rálátással élnek, érdemeljék ki a bizalmat, tanítsanak és segítsék a helyes döntést. Ha a döntést számukra átruházták, kötelesek az egyén és a közösség létét legjobban szolgálni, mely hivatalban csak a bizalom tarthatja őket.
A közösségi tulajdon talán a legfontosabb intézmény, hiszen bármilyen cselekvésbe kezdünk, csak erre lehet alapozni. Már az intézmények létrehozása sem képes megvalósulni, ha bizonytalan azok feletti gazdálkodás. A társadalmi kommunikáció felszínes minőségét sem tudjuk működtetni, nemhogy az anyag, a források a társadalmi cselekvés magasabb szintű kommunikációját, hiszen a mai tulajdon éppen ezt a minőséget magánosítja. Nincs értelme addig pénzről, kvótákról, utalványokról, technológiáról de egyáltalán bármiről beszélni, míg azok nem képesek szervesülni társadalmi lényünk testébe.
Amit már önkéntes közösségünkben megteremtünk, az legyen mindenki megelégedésére kezelve. A mai társadalmi rendszerben csak az ott létező szabályok szerint vehetünk részt, de mint a versenypiac egy szereplője rejti a jövő társadalmát magában, veszi át a lehetőségeket a közösség kezelésébe.
Hogyan alakul ki egy vállalkozás?
Hogyan vonjuk be a felelősségbe a fogyasztókat?
Hogyan biztosítjuk a közösségi kontrollt?
Mitől képes kivonulni a versenygazdaság kényszerei alól, milyen intézmények segítik ezt?
Hogyan kezeljük az alkotói munkát, a szellemi szabadalmat, a pénzügyi befektetőt? hogyan biztosítjuk az igazságos elosztást?
Hogy választódik szét a befektetők és az üzemeltetők döntés köre, felelőssége?
Milyen kommunikációs és bizalmi rendszereket kell működtetni?
Mi a közösségi piac, hogyan jön létre?
Hogyan viszonyulunk a verseny piachoz?
Mi a kivásárolható és a védett tulajdon?
Milyen intézmények teszik lehetővé akár világméretű termelési összefogásokat?
Mi a profit, az önköltségi ár, tulajdonosi ár, a gyári ár, az ökológiai ár, ökológiai profit?
Mi a bérosztalék, részjegy osztalék, szabadalmi osztalék, szabadalmi bér?
Hogyan kezeljük a fejlesztési tartalékot, közösségi beruházási tartalékot, nyereséget?
Milyen módon alakulnak ki a fizetések, mitől lesz igazságos, ad megnyugtató bizalmat?
Mi a részvételi költségvetés termelő közösségen belül és kívül?
Hogyan kezeljük a véges erőforrásokat, korlátokat, hogy mindenki átélje a gazdálkodást?
Hogyan kezeljük az erőforrással befektetőket, a föld tulajdonokat?
Mi a földkvóta, energiakvóta, hogyan használjuk a mai rendszer támogatása nélkül, milyen intézményt szükséges életre hívni?
Mi a vagyonkezelő, és milyen feladatai vannak?
Fogadhat e magánhitelt egy vállalkozás, miként viszonyul a mai tulajdonhoz?
Hogyan kapcsolódik a jövő pénzrendszereihez, utalványaihoz, kvótáihoz, kommunikációjához, társadalmi rendszeréhez, hogyan hívja életre?
Hogyan illesztjük ezt a mai jogi környezetbe?
A tulajdonnal való munka addig tart, amíg bárkinek használható formában át nem tudjuk nyújtani.