Gyepek és gyepgazdálkodási rendszerek
Ángyán József: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai
Mezőgazda Kiadó, 2003
a) Gyepek és főbb gyepgazdálkodási rendszerek
Az extenzív gazdálkodási rendszerek közül gazdasági és természetvédelmi szempontból is a különböző gyepgazdálkodási rendszereknek van talán a legnagyobb jelentősége. Ezekhez kötődik ugyanis a védett növény- és állatfajok kb. 1/3-a és számos veszélyeztetett társulást (Simon, 1992) is számon tartanak közöttük. Az ország területének kb. 12%-a, azaz mintegy 1,15 millió hektár terület tartozik a gyep művelési ágba[13]. Területük ma már csak kb. 1/3-a a 150 évvel ezelőttinek!
Meglevő értékes gyepterületeink elhelyezkedését mutatja meg a 35. térkép, amely Magyarország füves élőhelyeinek becsült aktuális térképe. Az 1999 februárjában készült trékép a CORINE felszínborítási térkép (FÖMI 1992–1996) természetes gyep, legelő és cserjés terület kategriáinak és az AGROTOPO (MTA TAKI, 1993) genetikai talajtípus fedvényének illesztésével, a foltmintázat talajtani és élőhelyi értelmezésével, az MTA ÖBK (Vácrátót) és az MME (Budapest) munkatárainak közreműködésével és szerkesztésében készült[14]. Az egyes kategóriák területi adatait foglalja össze az 54. táblázat. A CORINE felszínborítási adatbázis alapján meghatározott összterület – annak léptékéből, felbontásából következően – kisebb, mint a gyep művelési ágban nyilvántartott terület. Az eltérést a táblázat 12. kategóriaként tartalmazza.
55. táblázat - Néhány agroökológiai jellemző 95%-os gyakoriságú szélső értékei Magyarországon (1901-1980) (Ángyán - Menyhért, 1988)
T-35. ábra - Magyarország füves élőhelyeinek aktuális térképe
A magyarországi gyepek csaknem 70%-a igen gyenge vagy gyenge, és csak 5%-a jó termőképességű (Barcsák–Kertész, 1986), mivel a magyarországi gyepek jelentős része az ún. feltétlen gyepek közé tartozik. Ezek olyan kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken maradtak fenn, ahol kevés csapadék és gyenge talajadottságok a jellemzőek, amelyek nem tették lehetővé a szántóföldi hasznosítást. Többségük erodált, homokos, szikes, savanyú vagy láptalajokon található, csupán kisebb részük maradt fenn a jobb termőképességű csernozjom vagy vályog talajokon. A Magyarországon előforduló fontosabb gyeptípusok közül:
a löszgyepek területi aránya kicsi, mezőgazdasági jellegű kezelést nem, inkább csak fenntartó jellegű természetvédelmi kezelést igényelnek;
a szikes gyepek nagy területi kiterjedésűek, állapotuk fenntartásában, természeti értékeik megőrzésében a megfelelő módszereket alkalmazó gazdálkodás lényeges szerepet tölt be;
a homoki gyepek nagy területi kiterjedésűek, állapotuk fenntartásában, természeti értékeik megőrzésében a megfelelő módszereket alkalmazó gazdálkodás lényeges szerepet tölt be;
a sziklagyepek és a lejtősztyeppek területi aránya kicsi, mezőgazdasági hasznosítás többnyire nem folyik rajtuk, de nem is kívánatos; inkább csak fenntartó jellegű természetvédelmi kezelést igényelnek;
a mezofil kaszálórétek, mészkerülő hegyi rétek, mezoxerofil szubmediterrán gyepek (összefoglalóan: hegyi rétek) szórványos elterjedésűek, létük alapvetően a hagyományos gazdálkodási módok (kaszálás, egyes esetekben legeltetés) fennmaradásától függ;
a nedves rétek szórványosan, illetve alkalmas területeken nagyobb kiterjedésben is előfordulnak, fenntartásukban a hagyományos gazdálkodási módok folytatásának fontos szerepe van.
Mezőgazdasági hasznosítási szempontból 5 fő típusba sorolhatók, melyeket a füves mezsgyék és vegyszermentes táblaszegélyek, mint füves élőhelykategóriák egészítenek ki. Ezek az alábbiak:
homoki gyepgazdálkodás,
szikes legelők és legeltetési rendszerek,
domb- és hegyvidéki gyepgazdálkodás,
rétgazdálkodási rendszerek,
legelő erdők és fás legelők hasznosítása.