tudnivalók a hajléktalanságról és a kisebb balesetekről

Budapesten, a kevésbé forgalmas utcákban az 50 év körüli férfiak általában megfontoltan haladnak. Ha a talpuk alatt valami megcsikordul – például egy elhagyott női klipsz –, azt cipőorral félresöprik, mert a klipsznek önmagában nincs közokirat-értéke.

A férfi ezen a napon különösen borús volt, ami nem is csoda, mert pontosan két nap múlva járt le a kormány által meghatározott, havi 37 ezer forintos munkavállalási támogatás.

• A pulóvert ki kell cserélni – mondta magában. – Mert a padok éjszaka hűvösek.

• Aztán miből, te ostoba? – felelte magának.

• Majd a Vöröskereszttől – vonta meg a vállát.

Régen nem így volt. Régen a felesége osztotta be a pénzt, amikor még mindketten földrajz-történelem szakos tanárként működtek, és a háromnapos IBUSZ-út Párizsba elérhető közelségnek tűnt. Aztán a vidéki ház, a hitel, a betegség meg a napi civakodás úgy elsöpörte a házasságot, mint hirtelen jött szél a száraz levelet. Az ember egyszer csak észreveszi, hogy munkanélküli, utána meg hajléktalan.

Ebben a pillanatban – mint ahogy a matematikai feladatokban lenni szokott – egy kislány repült le a biciklijéről az út közepére.

A férfi nem gondolkodott azon, hogy lejárt-e a 37 ezer forintja, vagy lyukas-e a cipője. Ösztönösen, mint a nyíl, odarepült, és a ruhájánál fogva rántotta oldalra a gyereket, éppen mielőtt a vadmotoros elgázolta volna őket. Mindketten az aszfalton landoltak.

A mentő rekorderővel érkezett. A kislány anyja, amint megbizonyosodott, hogy a gyerek nem törött el, felnézett, és így szólt:

– Jé, tanár úr!

A tanár úr menekülni akart, mert egy hajléktalannak nincs igazolványa a hőstetthez. A nő azonban határozottan fogta, és erőszakkal feltuszkolta a mentőkocsiba.

– Tudom, mi történt magukkal – mondta. – Maradjon nyugodtan, megvizsgálják, ha mindenét rendben találják, elengedik.

(A tanár úr ekkor hirtelen arra gondolt, hogy a mentőben talán fertőtlenítik a pulóverét is, de aztán jobbnak látta hallgatni.)

Rádli Róbert