A rendőr Antitorinó határában megállította a lovat.
– Jogosítványt, forgalmit, szállítólevelet!
– Százados úr – felelte a ló –, ha volna szíves kivenni a tarisznyámból, mindjárt megkapná.
– A szabályzat szerint önnek kell átadnia!
– De hát patám van, nem kezem!
A százados felhívta a központot.
– Horváth, a szabály az szabály! Ha nem adja át, állítsa elő!
A ló sóhajtott, kibújt a hámból, kinyitotta a rendőrautó ajtaját, és rágyújtott egy Symphoniára.
– A kocsiban tilos dohányozni! – szólt rá a százados.
– De én már égő cigarettával szálltam be – felelte a ló. – Arra nincs paragrafus.
A kapitányságon a ló mindhárom példányt aláírta.
A százados megirigyelte a cigarettáját.
– Adna egyet, komám?
A ló adott, aztán visszacsatolta a tarisznyáját.
– Tudja, én is leszokóban vagyok. Ezért elzárom a dobozt. Az emberben lakozó mohóság nagyobb úr, mint bármelyik százados.
A jegyzőkönyv lezárult. A ló szabadon távozhatott.
A százados még sokáig nézte az ajtót, és azon töprengett, vajon melyikük volt az intézkedés alá vont személy.
Rádli Róbert