A középkelet-európai ember igazi drámája, ahol a harmadik meg a negyedik korsó sör közötti senkiföldjén az idő megáll, és a lélek hidraulikus szelepei csikorogni kezdenek. Mert a lélek, kérem, nem valami feneketlen kút, hanem zárt, túlnyomásos rendszer. Ha a munkahelyen, a katonaságban vagy a társadalmi elvárások tengerén túl szorosra húzzák a csavart, egyszer csak kíméletlen logikával keres magának egy gyenge pontot. Ez a kibuggyanás pillanata, amikor a nappali visszafojtott morcossága éjszakai háborúvá, a kényszerű rend pedig egy felszabadult, büdös sörösüvegekkel szegélyezett káosszá alakul át.
Vegyük csak a barátomat – akit a történet kedvéért, a hitelesség szent nevében nevezzünk Péternek. Péter katonának tanult, ami már önmagában egy egzisztencialista sorscsapás, egyfajta előre megfontolt büntetés. A katonaság ugyanis a rend totális, agresszív és tökéletesen értelmetlen kiterjesztése a szegény emberre. Péter persze morgott, de végigcsinálta. Csakhogy az igazi pokol nem a laktanyában van, hanem ott, ahol a rend és a szabadság végérvényesen összecsap egy hálószobai ágytakaró felett.
Képzeljük csak el a jelenetet: az éjszaka közepén, amikor a negyedik sör meghozza a biológiai kényszert, Péter álmosan botorkál ki a sötétben, majd dolga végeztével visszatérne a fészkébe. De mire visszaér, az ágy már nincs ott. Pontosabban ott van, de elidegenedett tőle: a hitvesi pedantéria, ez a megállíthatatlan, könyörtelen természeti erő bevetette.
Ez a fajta rend már nem esztétika, kérem szépen, hanem metafizikai terror. Olyan az, mintha az ember az utolsó falat marhapörkölt előtt döbbenne rá, hogy a pincér már el is rántotta a terítőt, mert a tiszta asztal fontosabb, mint a jóllakottság öröme.
Itt érünk el a nagy hidraulikus igazsághoz. A külvilág követeli a rendet Pétertől, ő meg otthon szeretné végre megélni a szabadság kibuggyanását, a gyűrt lepedő áldott káoszát. De a feleség otthon éli meg a saját rendjét, és ezzel akaratlanul is visszahúzza Pétert a laktanyába.
Kérek mindenkit, legalább otthon éljen az istenadta szabadságjogával! Mert az igazi lakberendezés nem a fényes katalógusok steril, múzeumi világáról szól, nem is a párnák milliméter pontos élére állításáról. Az otthon az a hely, ahol a rendnek nincs kötelező érvényű protokollja. Ahol a négy sör utáni botorkálás nem egy akadálypálya, hanem a szabadság lassú, álmos tánca. Mert ha még a saját ágyunkat is bevetik alólunk, miközben épp csak egy pillanatra távoztunk belőle, akkor hová is érkezünk haza?