A veszprémi kapitányság harmadik emeletén a neoncső nem egyszerűen világít, hanem zümmög, a Kék Multi füstje pedig úgy lebeg az iratrendezők között, mint a Bakonyból ideszorult, kihűlt feketekávé-szagú nosztalgia. Katona Zoltán gyilkossági kopó harminc éve rakja egymásra a törvény tégláit, mígnem egy nap be nem topog az irodájába Kovács Liliom – maga a huszonegyedik század a maga kókuszillatú, csillogó naivitásával meg egy málló műbőrtáskával.

Ami egyszerű bűnügyi novellaként indul, az hamarosan a magyar rögvalóság, a fanyar groteszk és az abszurd metanarráció fergeteges hullámvasútjává válik. Amikor a karcos, marhabőr keménységű nyomozó elméje összeütközik az iPhone-korszak hűvös, logikus hatalmával, még maga az Író sem bírja tétlenül nézni hőse megalkuvását. Ám ebben a világban a Teremtő beavatkozásának is ára van: a veszprémi flaszterről a magyar egészségügy zárt osztályain át egyenesen a Himalája kopár, szélfútta sziklái közé vezet az út, ahol a történet végül eléri a maga pőre, szilárd és kíméletlen egyensúlyát.

Egy mű, amelyben találkozik a balatoni maffiaháborúk kormos hagyatéka, a Rolls-Royce gallérkeményítés, József Attila kuglere, a Dom Pérignon és a tibeti aszkézis.

Kiknek ajánljuk?

• Az Örkény-féle egypercesek és Rejtő Jenő fanyar humorának szerelmeseinek.

• A kortárs magyar próza és a szellemi integritás keresőinek.

• Mindazoknak, akik szerint az igazságszolgáltatás falai között még a bidézett aktáknak is saját lelkük van.

Felejtsd el a mézes-mázos happy endeket: itt a fizika, a sors és a tiszta pamut ing győz.

Ízletes, Hamvas- és Hrabal-ízű nosztalgikus szocio-anekdota a veszprémi Egry lakótelep hőskorából, amelyben az 1994-es döglesztő augusztusi hőség, az első saját lakás határtalan lelkesedése és a „szakemberhiány” rögvalósága csap össze egy felpúposodott mozaikparkettán. A történet a fiatalság megalkuvást nem ismerő optimizmusának és a szocializmusból itt felejtett szaki-logikának a parádés találkozása: Smirglis János mester ipari pusztítása, a Gépudvarház bérelt monstruma és a gép tetején rejtőző, tizenkét milliméteres „fogásmélység-herkenytyű” felfedezése egyetlen fergeteges, meleg, balatoni borozókat idéző emlékké áll össze. Ha szeretnéd megtudni, hogyan válik egy elszánt fiatal anyagi kényszerből húsz perc alatt saját parketta-megmentőjévé, Mikszáth-i humorral és ízes veszprémi kulisszákkal megfűszerezve, ezt a történetet ne hagyd ki! 

A 8-as busz fojtogató, izzadságszagú hústengerében, a sárgán izzó nyári hőség és a zötyögő fémváz szorításában egyetlen kapaszkodóra fonódó kézfej pillantása robbantja fel a mindennapok szürkeségét. Ez a szikár, mégis lírai érzéki próza a testek fülledt zsúfoltságát állítja szembe a formák tiszta, porcelánszerű tökéletességével: egy ismeretlen női kézfej finom inai, erei és csuklóhajlata mögött felsejlik a női lélek elérhetetlen, edzett üveggé érett kettőssége – a sebezhető törékenység és a hallgatag, parázsló erő. A novella a pillanatnyi, elfojtott érintés vágyán keresztül mutatja meg, hogyan születhet meg a heringjáratok embertelen zűrzavarában egy csendes, szinte szentimentális szövetség két névtelen utazó között; kötelező olvasmány mindazoknak, akik nyitottak a hétköznapok mögött megbúvó, húsbavágóan szép mikrouniverszumokra. 

Mi történik, ha az emberiség végre eléri a tökéletes erkölcsi tisztaságot, de ehhez a saját agyát kell rákötnie egy könyörtelen szuperszámítógépre?

A 2330-as években a bűn már nem a tettekben, hanem a neurális szikrák szintjén megsemmisül. A Morális Mérce folyamatosan pásztázza az agyhullámokat, és a legkisebb elfojtott káromkodást vagy rosszindulatú gondolatot is azonnali elektrosokkkal bünteti. A végeredmény? Egy olyan idilli, szuperreleváns világ, ahol a polgárok makulátlan ruhákban, mézesmázos mosollyal csevegnek az utcán – miközben a testüket és az arcukat folyamatos, csillapíthatatlan rángatózás uralja a chip és az elfojtott indulatok néma háborújában.

Ám a hatalom nem áll meg a tisztaságnál: a horizonton már ott dereng a Boldogság Mérce, amely a szomorúságot halállal, az örömöt pedig kémiai szérumokkal teszi kötelezővé.

Egy fergeteges, húsbavágóan szatirikus disztópia a túlszabályozott erényről, a kötelező mosolyokról és a technológiai diktatúráról – Swift és Orwell szellemében, egy csipetnyi szürreális, huszonegyedik századi áthallással.

„Ha szeretnéd tudni, milyen a világ, ahol a nyájasságot mikrochippel mérik, és ahol a boldogtalanság azonnali kivégzést von maga után – ez a te történeted.”

Filozófiai kiáltvány és hamisítatlan, önironikus karakterrajz egyben: a Marximalista egy ízig-vérig szellemi tisztogatóakció a modern kor sallangjai, műanyag leanderei és túldíszített körmondatai ellen. A szöveg elképesztő nyelvi eleganciával és karcoló humorral feszíti szét a szóvicc kereteit, hogy a „marximalizmus” fogalmán keresztül felépítse a tiszta forma, a szerkezeti integritás és a józan ész védőbástyáját. A túlzsúfolt veszprémi panellakások távhős nosztalgiájától a gondolati szerkezetek csontig csupaszításáig ez a humoreszk nem keveri a kávét, hanem lefejti a valóságról a felesleget – kihagyhatatlan szellemi frissítő mindenkinek, aki a mediterrán fikuszok helyett a szerkezet tartására kíváncsi. 

Ajánló Berendez Elek írásaihoz

Elege van a steril, kórházi hangulatú fehér falakból, a kényelmetlen dizájnkanapékból és a „greige” tapétaminták végtelen unalmából? Elfáradt a tökéletesre filterezett Instagram-enteriőrök és a „japandi” stílus rabságában, ahol egy eltévedt kávéfolt már családi tragédiának számít?

Ha a válasza igen, akkor ideje megismerkednie Berendez Elek írásaival.

A klasszikus Aesop-i fabulák szellemiségét és a modern mérnöki leleményességet parádésan ötvöző tanmese a kényelemből a valódi szellemi tartásig vezető útról. A A kis varjú története egy végtelenül bájos, mégis mély életbölcsességet hordozó írás, amely a szülők szigorú szeretetétől a túlélés rideg kényszerén át mutatja be, miként válik egy lusta, gubbasztó „dzsentri” varjúból a fizika törvényeit használó, tiszteletreméltó professzor. A száguldó autók kerekeit kihasználó, mérnöki pontosságú diótörés története gyönyörűen bizonyítja, hogy az igazi önbecsülést és belső tartást nem a készen kapott kényelem, hanem a saját eszünkkel véghezvitt, intelligens munka adja. Örkény-i iróniával és szelíd pedagógiával megírt, szívmelengető mese, amely a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenkinek emlékeztetőül szolgál: a legkeményebb kihívásokat is a javunkra fordíthatjuk, ha bátorsággal és ésszel állunk hozzájuk. 

„A Lada fékpofái méltóságteljes horkanással csikorogtak egyet, de a kocsi – mintegy félreértve a kapitány szándékát – megcsúszott a laza, fehér dolomitkavicson. Kopp.”

A Tapolcai Rendőrkapitányság udvaráról kikecmergő, rozsdás Lada 1200-es nem éppen a modern bűnüldözés éke. Benne ül Stallmeister János – a magyar Columbo, aki augusztusban is a rojtos szélű esőkabátját hordja, a felesége balekságait emlegeti, s miközben a saját zakója gombját morzsolja, félkézből kiszagolja a huszonötmillió forintos költségvetési csalást a zalahalápi dolomitbányában.

Ami egy ártatlannak tűnő koccanással indul a helyi kiskirály, Bárány Károly vadonatúj Volvo XC90-esén, az hamarosan a vidéki korrupció, a neoluxos gépjármű-fényezés és a magyar hivatali bürokrácia kíméletlen tőrdöféssé válik. Ám ebben a történetben – a hollywoodi mintákkal ellentétben – nem az a kérdés, hogy a zseniális kopó rábizonyítja-e a bűnt a pöffeszkedő elkövetőkre. A valódi kérdés az, hogy mi történik akkor, amikor a megyei kapitányság fekete Skoda Superbje, a pesti sztárügyvédek és a felhőtlenségig lezsírozott akták fala összeütközik a törvény pőre igazságával.

A tapolcai dolomitporból, bűzös cigarettafüstből és egy 460 ezer forintos Volvó-számlából építkező parádés magyar krimi megmutatja, hogy a kiskirályok hatalma és a Kiskunhalasi lápvidék sejtelmes tüzei mögött végül mindig ott lebeg a kesernyés kárpáti reálpróza.

Kiknek ajánljuk?

• A klasszikus Columbo-sorozat és a hazai szatíra kedvelőinek.

• Mindazoknak, akik tudják, mennyibe kerül ma egy Neolux-telibe fújás a Halápi úti garázssoron.

• Azoknak az olvasóknak, akik szeretik, ha a krimi nemcsak izgalmas, de a magyar rögvalóság kíméletlen tükrét is eléd tartja.

Felejtsd el a tiszta katarszist: Tapolcán a törvény fékcsövei csikorognak, a pesti nagykutyák meg szabadon távoznak – vagy mégsem?

Egy hamisítatlan, Anecdota-ízű filozófiai mese a modern kor legnagyobb figyelemrablójáról: ez a történet zseniális stílusérzékkel és szelíd, hrabali humorral ülteti át a princetoni dolgozószoba csendjébe a modern képernyőfüggőség abszurditását. A kócos fejű Einstein, a fekete tábla előtt görgető professzor és a dali-i módon elfolyó idő képe nemcsak mosolyt csal az ember arcára, de kíméletlen pontossággal világít rá a választás fáradtságára és a végtelen digitális zajra. A kovászkészítés rejtelmeitől a vén tölgyfa csöndes méltóságáig ívó humoreszk egyben gyönyörű figyelmeztetés is a mértékletességről – kihagyhatatlan szellemi csemege mindenkinek, aki kapta már magát azon, hogy a csillagok helyett inkább a képernyőt bámulja. 

Mi történik, ha a családi fészek felújításáért folytatott küzdelem nem a romantikáról, hanem a halálos büntetőkamatok elleni, élet-halál harcról szól?

Karakószürcsöl szélén, egy pislákoló fali lámpa fényénél nem mindennapi államigazgatási dráma bontakozik ki. Este tizenegy óra, a határidő kíméletlenül ketyeg: ha éjfélig nincs felmutatható „beágyazódási szándék”, a Vármegyei Kormányhivatal piros pecsétes büntetőlevele elárverezi a lomis ágyat is a házaspár alól. A szilánkosra száradt akáclécre hasonlító Gazsi és a franciaágy méltóságteljes úrnője, Esmeralda összecsapása nem a szenvedély, hanem a bürokratikus kényszer csatája.

Gazsi – felfegyverkezve egy bizonytalan hatású pirulával és a végső kétségbeesés adta szuperképességekkel – úgy csimpaszkodik a jövőjükbe, mint egy riadt koala a gumifán, miközben Esmeralda csupán a szárazkolbászát próbálja menteni a csontos roham elől.

Egy fergeteges, húsbavágóan szatirikus szocio-komédia a magyar rögvalóságról, a támogatási hálók abszurditásáról és a kétségbeesett emberi leleményességről – Örkény István és Bencsik András legszebb hagyományait idézve, egy hamisítatlan veszprém megyei kulissza előtt.

„Ha látni szeretnéd, hogyan válik a fertályórányi bürokratikus kényszer abszurd hálószobai ostrommá – ezt a történetet nem hagyhatod ki!”