Mennyei Főműhely, Vezetőség, Teremtő Atyám!
Kovács Pistike vagyok, hetedikes tanuló – vagy ahogy itt alul a földön kategorizálnak: az Ön alkotásának első szériájának egyik selejtes darabja –, alázatos panasszal és garanciális javítási igénnyel fordulok Önhöz.
Uram! Én nem kérnék sokat. Csak egy kis igazítást a drótokon, szoftveren. Mert az úgy nem ér, hogy a gyárból úgy bocsátottak útnak, hogy a főkapcsolóm állandóan recseg, a belső rádió meg olyan frekvencián zenél, amit a környéken senki más nem fog. Itt lenn a hetedik B-ben az ember nem él, hanem szenved. A padtársaim valami olyan idegen nyelven karattyolnak, amihez kézikönyvet elfelejtettek mellékelni a csomagolásban; lökdösődnek, röhögnek, és ha én megállok csendesen bámulni a falióra másodpercmutatójának a rezdülését, máris furcsán néznek rám, kiközösítenek. Mintha egy rosszul betáplált algoritmus lennék egy Windows-alapú óvodában.
A helyi szerelők – orvosoknak meg professzoroknak csúfolják őket – persze próbálkoznak. De mondom én Őfelségednek, ezek nem mérnökök, csak kontárok. Csak buherálják a rendszert. Tömik belém a keserű tablettákat, meg mindenféle bogyókat, hogy majd azoktól simábban fusson a szoftver, de a kód alapvető logikáját nem értik meg. Csak a tüneteket foltozzák-toldozzák valami kalózprogramokkal, miközben a lelkem mélyén a check kontroll változatlanul piros. Nincs itt hosszú távú, megnyugtató megoldás. Csak az a lassan csepegő, idegőrlő magány, amit az ember akkor érez, ha idegen bolygóra pottyantatták, de a visszajegyét elhagyták a pénztárnál.
Tudom én, olvastam a bibliából, hogy nem volt könnyű napja a hatodik este felé. Látom én a karcolásokon, hogy sietni kellett a teremtéssel, mert jött a sötét, és a mester sem akart túlórázni. De ha már csak így sikerült összetákolni – ha már belekerült ez a túlbonyolított, mindent ezerszeresen átgondoló, feleslegesen érzékeny idegrendszer –, akkor könyörögve kérem, adjon egy jobb tervrajzot. Vagy küldjön le egy olyan szaki-angyalt, aki nem tablettával gyógyít, hanem kicseréli bennem azt a hibás alkatrészt,amitől az egész világ olyan idegenül zörög.
Mert a környéken nincs mesterember, aki értené ezt a fajta finommechanikát, elektronikát. Csak az anyag zúg, meg a szív dobog vakon a bordák mögött, mint egy rosszul rögzített motorháztető.
Alázatos és fáradt híve: Kovács Pistike
Kedves Pistike!
Kézhez kaptam és megértéssel olvastam a leveledet. Elfogadom, hogy a hetedik B-ben mindennap megélni ezt a fajta idegenséget és magányt rendkívül nehéz terhet jelent a számodra.
Ugyanakkor a garanciális javítási igényednek hivatalosan nem tudok helyt adni. A teremtés alapszerződése értelmében a gyári állapot garanciális feltételei érvényüket vesztették: amikor az első ember, Ádám – Éva ösztönzésére és kifejezett tilalmam ellenére – evett a tudás fájáról, a konstrukció működési környezete alapvetően megváltozott. Az ebből fakadó kötelezettségszegés miatt a mindenségre kiterjedő garanciavállalás megszűnt, így közvetlen beavatkozást, alkatrészcserét vagy módosított tervrajzot nem áll módomban biztosítani.
Személy szerint sajnálatomat fejezem ki a jelenlegi helyzeted miatt, de ennél többet technikai oldalról nem tehetek. Arra kérlek viszont, hogy a hitedet és a lelkesedésedet ne veszítsd el: a földi időszakot követően az én országomban biztosított lesz a hely, ahol a mai napok nyűgjeitől és terheitől végleg megszabadulhatsz.
Mivel az itteni mindennapokban a magány és a nehézségek komoly distresszt okoznak neked, kifejezetten bátorítalak arra, hogy oszd meg ezeket az érzéseidet a szüleiddel, egy megbízható tanároddal, vagy az iskolai tanácsadóval, pszichológussal. Bár a rendszer működését nem tudják megváltoztatni, a mindennapi terhek hordozásában és az elszigeteltség feloldásában fontos és értő támaszt nyújthatnak számodra.
Teremtési Főosztály, Garanciális Ügyek Intézési Alosztály
Maga a Teremtő
A hagyomány szerint a hetedik napon a Mester megpihent. De a kulcskérdés az, hogy mi történt utána. Mert a munka nem ér véget ott, hogy letesszük a kalapácsot; sőt, akkor kezdődik csak az igazi kálvária: a garanciális ügyintézés.
A gyártói felelősség elutasítása: A modern iparban, ha egy termék típushibával jön le a szalagról – mondjuk az idegrendszer folyamatosan zárlatos, vagy a futómű (a két láb) folyamatosan félrehúz –, a vevő visszaviszi a gyártóhoz cserére vagy javításra. A teremtéstörténetben azonban ilyen opció nincs. A Teremtő nem adta meg a szervizkönyvet, és a panaszirodát is bezárta mindörökre. Maradt az örökös barkácsolás.
A meg nem rendelt alkatrészek: Az ember azóta is próbálja utólag tuningolni magát. Különböző ideológiákkal, pótlékokkal, hitrendszerekkel és felesleges tárgyakkal próbálja kitölteni azt a strukturális űrt, amit a Mester a kapkodásban ott hagyott a tervrajzon. Ahelyett, hogy elfogadná a mértéktartást, folyamatosan olyan extrákat applikál magára, amiktől csak nehezebben mozog.
A másik izgalmas motívum a megkerülhetetlen anyagmegmaradás tétele.
A teremtés alapanyaga nemesnek szánt agyag volt, de a végeredmény rideg valósága mégiscsak a mulandóság. Egy tisztességesen megépített tárgynál – legyen az egy évszázados tölgyfa gerenda vagy egy precízen illesztett szerkezet – az anyag méltósággal öregszik. Ezzel szemben az emberi prototípus az első perctől kezdve a saját korrodálódásával van elfoglalva.
Az igazi kihívás nem is az, hogy hogyan rontották el a kezdetekkor, hanem az, hogy a selejtből miként lehet mégis valami olyasmit formálni, ami nem terheli a mindenséget. Ha már a Mester ezzel a témakörrel munkája során semmit nemtörődött, a maradék időben az egyetlen becsületes feladat az, hogy ne gyártsunk újabb hibákat a rendszerbe – hanem csendesen, felesleges sallangok nélkül faragjuk ki a saját kis műhelyünket a nagy semmi közepén.
Ügyszám: Btk. VII/4 nyomozati jegyzőkönyv, vádemelési javaslat, Nyomozó: Rádli Róbert tizedes, meg a többiek
(Veszprém Megyei Teremtéselméleti Nyomozó Hivatal)
Mi történik akkor, ha a transzcendenst nem a teológusok szent áhítatával, hanem a Veszprém Megyei Bűnügyi és Rendszerellenőrzési Osztály kérérlelhetetlen ridegségével vesszük górcső alá? Ebben a zseniálisan groteszk szatírában pontosan ez történik: a Teremtő ellen vádat emelnek, az indíték pedig nem más, mint aljas szándékból, sorozatos tévedésbe ejtéssel és hamis termékismertetéssel elkövetett kozmikus csalás.
A szerző zseniális stílusérzékkel házasítja a merev, aktaszagú bürokráciát a legvadabb sci-fi és teológiai abszurddal. A nyomozati jegyzőkönyv formátumát követő írás darabokra szedi a transzcendens túlvilág-marketinget. Kiderül, hogy a Mennyország nem a hárfázó béke szigete, hanem egy fagyasztva szárított rabszolgaságot produkáló, ipari sterilizáló üzem, míg a Pokol a mindenség legizgalmasabb, optimális hőmérsékletű tér-idő kontinuuma, amit a Gyanúsított csak a konkurenciától való félelmében járatott le a sajtóban.
„Az isteni fény nem melegít, hanem kíméletlenül kiégeti a szemideghártyát és a retinát... A Mennyország tehát nem jutalom, hanem egy magas hőmérsékleten végzett, fagyasztva szárított rabszolgaság.”
Rádli írása a klasszikus örkényi és kafkai hagyományokat idézi, ahol a hivatali zsargon abszurditása válik a legfőbb humorforrássá. A záró rendelkezés zaja – ahol a Gyanúsított védekezését elnyomja a templomi orgona sípja – a kortárs szatirikus irodalom egyik legszebb csattanója.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a fanyar humort, nem ijednek meg az intellektuális istenkísértéstől, és kíváncsiak arra, mi történik, ha a metafizikát sarokba szorítja a jog.
Mennyei csalás, veszprémi realizmus – kötelező olvasmány a szürrealitás szerelmeseinek.