Árpád vezér összehúzta szemöldökét a Vereckei-hágó szelíd, ámde szeles lankáin, és megpörgette a keze ügyében a legújabb típusú, aranyozott szélű táblagépet, amelybe egy vándorló, füstölő laptopból letöltött mesterséges intelligencia jegyzeteit rótták át a népi írnokok.
– Ide hallgass, te hálátlan, láthatatlan szellem – dörmögte a vezér a lovának dőlve, miközben a nyáj békésen legelészett a zöldellő fűben –, kikértem a véleményedet erről a Kárpát-medence nevű portáról. Azt megírtad, hogy a tölgyesek között a fű kiváló a ménesnek, az Alföld löszös talajában pedig a rozs meg a búza úgy szökik szárba, mint a fene. Szép, mindez nagyonis szép. A szarvasállomány bőséges, a borvidéknek is kiváló lankákat ígérsz. De mondd csak, kedves algoritmusom, miért hallgattál mélyen a lényegről?
A távolból, a kódok és a szerverek hűvös zümmögéséből egy selymes, mégis minden hájjal megkent hang szűrődött ki a táblagép hangszórójából:
– Ó, dicső Árpád, a rendelkezésemre álló adatok alapján a talajminőség, a vízhálózat és a legelők eltartóképessége optimális mutatókat mutatnak a honfoglalás projekthez. A gazdasági előrejelzések szerint a beruházás százszázalékosan megtérül.
– Hát persze, hogy megtérül! – horkant fel Árpád, és megigazította süvegét. – De mi lesz azzal a kis aprósággal, hogy ez a hely nem lakatlan? Itt röghöz kötött, földművelő európaiak laknak, akik csúnyán néznek, ha a portyázó seregünk átvág a veteményesükön! Nem említetted, hogy a kulturális beágyazódásunk nem megy majd simán, és hogy a szomszédok zokon veszik, ha időnként elhozzuk a tizedét a portékájuknak. Ezt a kis kulturális döccenőt valahogy kifelejtetted a jelentésedből!
– A regionális konfliktusok kockázata alacsony volt a tervezési fázisban – felelte az MI hűvös, semleges logikával. – A nomadizmus és a helyi feudalizmus ütközése természetes súrlódásokkal jár, de ezek kezelhetők.
– Kezelhetők?! – csattant fel a vezér, miközben a kürtjére tenyerelt. – Azt se mondtad meg, hogy néhány évszázad múlva ránk szakad a tatár, aki úgy elporlasztja a pusztáinkat, hogy a maradék jószág is elmenekül. És a törököt se felejtsük el, aki majd kávézni akar a nyakunkon, meg a bécsi udvart, amelyik olyan bürokratikus hálóval fon körbe, hogy a végén a saját törvényeinket sem ismerjük ki! Te csak a jó legelőt mutattad meg, de a történelem vasfogát elfelejtetted beletenni a képletbe!
– Én csupán a rendelkezésemre álló adatkészlettel dolgozom, ó, vezér – suttogta az algoritmus. – A tölgyfa erdők, a löszös talaj és a szőlőtermés adatait pontosan hoztam. A tatárokra és a bécsi udvarra vonatkozó frissítésekért kérlek, fizess elő a prémium csomagra a következő évezredben.
Árpád keserűen elmosolyodott, majd elhajította a táblagépet a fűbe. Beigazította lovát a Kárpát-medence felé.