Avagy: a történetnek még nincs vége
Helyszín: Törőcsik Mari háza, 2026 júniusa.
A forgatás állása: hatvanezer-kilencszázkilencvenkilenc befejezetlen történet.
A konyhában: húsleves.
A rendezői székben: Horváth Ádám.
Az ablakon túl a huszonegyedik század. Odabent minden a régi. A falióra jár, a húsleves gőzölög, az asztalon kockás terítő. A kamera lassan végigpásztázza a konyhát, majd megáll Törőcsik Marin, aki egy merőkanállal a kezében a fazék fölé hajol.
HORVÁTH ÁDÁM: Csapó! Hatvanhatezer, egyes jelenet, tessék!
TÖRŐCSIK MARI: A leves kész. Leülünk, eszünk, aztán mindenki megy a dolgára.
HORVÁTH ÁDÁM: Állj!
TÖRŐCSIK MARI: Miért?
HORVÁTH ÁDÁM: Ez így nem jó.
TÖRŐCSIK MARI: Mi nem jó rajta?
HORVÁTH ÁDÁM: Nincs benne konfliktus.
TÖRŐCSIK MARI: De hát éhesek vagyunk.
HORVÁTH ÁDÁM: Mari, drágám, az éhség önmagában nem konfliktus. Ki kell derülnie, hogy valaki nem akar enni, valaki nem tud enni, valaki pedig azért nem eszik, mert a másik eszik.
TÖRŐCSIK MARI: És ha egyszerűen megesszük?
HORVÁTH ÁDÁM: Akkor mit néznek holnap?
A rendező felkapja a forgatókönyvet. A lapok közül egy szponzori levél csúszik ki.
HORVÁTH ÁDÁM: Még valami. A mai epizódban meg kell választanunk az év telefonját.
TÖRŐCSIK MARI: Nekem van telefonom.
HORVÁTH ÁDÁM: Nem a tiedről van szó. A Hycsinipinniről.
Az asszisztens letesz az asztalra egy csillogó, műanyag hátlapú készüléket. A telefon oldalán kék fény fut végig.
TÖRŐCSIK MARI: Ez miért világít?
HORVÁTH ÁDÁM: Mert modern.
TÖRŐCSIK MARI: És mire jó?
HORVÁTH ÁDÁM: Arra, hogy megnyerje az év telefonja díjat.
TÖRŐCSIK MARI: Azt hittem, telefonálni lehet vele.
Horváth Ádám lehunyja a szemét. A hatvanezer-kilencszázkilencvenkilencedik fejezet óta ismeri ezt a tekintetet. A forgatókönyvben ilyenkor valaki rendszerint elindul az ajtó felé, de nem jut el odáig, mert megszólal a csengő.
Most is megszólal.
HORVÁTH ÁDÁM: Felvétel!
Az ajtóban megjelenik ZENTHE FERENC, kabátban, kezében egy újsággal.
ZENTHE FERENC: Szervusztok. Hallottam, hogy itt valami baj van.
TÖRŐCSIK MARI: Nincs baj. Kész a leves.
ZENTHE FERENC: Akkor miért hívtatok ide?
HORVÁTH ÁDÁM: Ferenc, kérlek, ne improvizálj. Te azért jöttél, mert a benzinkúton megtudtad, hogy a sógorod elektromos autót vett.
ZENTHE FERENC: De nekem nincs sógorom.
HORVÁTH ÁDÁM: Eddig nem volt.
ZENTHE FERENC: És most van?
HORVÁTH ÁDÁM: Most már van. Különben miből lesz a következő három rész?
Zenthe lassan leveszi a kabátját.
ZENTHE FERENC: És mit csináljak vele?
HORVÁTH ÁDÁM: Semmit. Egyelőre csak haragudj rá.
ZENTHE FERENC: Miért?
HORVÁTH ÁDÁM: Mert elektromos autót vett.
ZENTHE FERENC: Én meg dízelt.
HORVÁTH ÁDÁM: Kitűnő! Akkor máris két oldalra osztottuk a családot.
A rendező elégedetten bólint.
HORVÁTH ÁDÁM: Na, ez már televízió.
A kamera közelít a Hycsinipinnihez. A készülék kijelzőjén megjelenik a márkanév. A háttérben zene szól, mintha valaki éppen rájött volna, hogy a férje huszonnyolc éve nem szereti.
HORVÁTH ÁDÁM: Mari, most megfogod a telefont, és azt mondod: „Ilyen készülékkel még nem találkoztam.”
TÖRŐCSIK MARI: Pedig találkoztam már néhánnyal.
HORVÁTH ÁDÁM: Nem baj. Ezt úgy kell mondanod, hogy a néző érezze: ez a telefon nem egyszerű tárgy. Ez egy életérzés.
TÖRŐCSIK MARI: Akkor miért nem veszünk egy életérzést? Azt legalább nem kell tölteni.
A háttérben valaki felnevet. A rendező megfordul.
HORVÁTH ÁDÁM: Ki volt az?
Senki sem jelentkezik.
HORVÁTH ÁDÁM: Rendben. A nevetést kivágjuk. A szappanoperában a néző nevethet, de a szereplőnek tudnia kell, hogy komoly dolog történik.
A telefon egyszer csak megszólal. A kijelzőn ez áll: ISMERETLEN HÍVÓ.
Mari felveszi.
TÖRŐCSIK MARI: Halló?
HANG A TELEFONBAN: Gratulálunk! Ön megnyerte az év telefonját.
TÖRŐCSIK MARI: De én nem is neveztem.
HANG A TELEFONBAN: Nem szükséges. A nevezést a szponzor intézte.
TÖRŐCSIK MARI: És ki szavazott rám?
HANG A TELEFONBAN: A nemzeti zsűri.
Mari a rendezőre néz.
TÖRŐCSIK MARI: Ádám, én nem szavaztam.
HORVÁTH ÁDÁM: Nem is kell. A nézőknek az a fontos, hogy a telefon nyerjen. A szavazás csak dramaturgiai elem.
TÖRŐCSIK MARI: Akkor minek van?
HORVÁTH ÁDÁM: Hogy legyen min izgulni.
TÖRŐCSIK MARI: És ha nem izgulunk?
HORVÁTH ÁDÁM: Akkor beiktatunk egy családi titkot.
A rendező az asszisztenshez fordul.
HORVÁTH ÁDÁM: Hozz egy családi titkot!
Az asszisztens eltűnik, majd visszatér egy borítékkal.
ASSZISZTENS: Ez megfelel?
HORVÁTH ÁDÁM: Mi van benne?
ASSZISZTENS: Nem tudom.
HORVÁTH ÁDÁM: Tökéletes. Akkor a következő tíz részben senki sem fogja tudni.
A nappaliban összegyűlik a társulat. Kulka János az ablaknál áll, Frajt Edit egy újságot lapozgat, Nemcsák Károly a televíziót nézi. Sinkovits Imre a karosszékben ül, Latinovits Zoltán pedig az ajtófélfának támaszkodik.
Horváth Ádám középre áll.
HORVÁTH ÁDÁM: Kedveseim, történelmi pillanat előtt állunk. Hatvanezer-kilencszázkilencvenkilenc rész után eljutottunk oda, hogy a sorozatnak végre tétje van.
KULKA JÁNOS: Eddig nem volt?
HORVÁTH ÁDÁM: Eddig is volt. Csak most már a szponzor is tud róla.
FRAJT EDIT: És mi a tét?
HORVÁTH ÁDÁM: A Hycsinipinni.
NEMCSÁK KÁROLY: Mi lesz, ha nem nyer?
HORVÁTH ÁDÁM: Akkor megszűnik a sorozat.
SINKOVITS IMRE: Hatvanezer rész után?
HORVÁTH ÁDÁM: A szponzor szerint a nézők már így is túl sokat tudnak rólunk.
LATINOVITS ZOLTÁN: Mit tudnak?
HORVÁTH ÁDÁM: Hogy ki kivel veszekszik, ki kinek a rokona, ki mit vásárol, ki mit gondol a világról, és hogy a végén mindig mindenki megbékél.
LATINOVITS ZOLTÁN: És ez baj?
HORVÁTH ÁDÁM: Nem. Csak most már a telefont is meg kell békíteni velük.
Latinovits odalép az asztalhoz. Felemel egy forgatókönyvet.
LATINOVITS ZOLTÁN: Itt van például a mai jelenet. A férj rájön, hogy a felesége másik telefont vett. A feleség bevallja, hogy azért, mert a régi készüléket a férje anyja ajánlotta. A férj anyja közli, hogy ő csak azért ajánlotta, mert a szomszédasszonya is azt használja. A szomszédasszony pedig...
HORVÁTH ÁDÁM: ...a következő részben elárulja, hogy a telefon valójában a sógoráé.
LATINOVITS ZOLTÁN: És ennek mi köze a világhoz?
HORVÁTH ÁDÁM: Semmi. Ezért lehet bármeddig folytatni.
A társulat elhallgat.
SINKOVITS IMRE: És mikor lesz vége?
Horváth Ádám felnéz a plafonra, mintha ott keresné a választ.
HORVÁTH ÁDÁM: Amikor elfogy a pénz.
KULKA JÁNOS: És ha nem fogy el?
HORVÁTH ÁDÁM: Akkor folytatjuk.
FRAJT EDIT: És ha elfogy a történet?
HORVÁTH ÁDÁM: Akkor visszajátsszuk az első részt.
NEMCSÁK KÁROLY: De azt már látták.
HORVÁTH ÁDÁM: Nem baj. Most másik telefon lesz benne.
Törőcsik Mari eddig csendben hallgatta a vitát. Most leteszi a merőkanalat.
TÖRŐCSIK MARI: Ádám, mondhatok valamit?
HORVÁTH ÁDÁM: Persze, Mari. Csak maradj a szerepnél.
TÖRŐCSIK MARI: Melyiknél? A szakácsnál vagy a nemzeti zsűritagnál?
HORVÁTH ÁDÁM: Mindkettőnél.
TÖRŐCSIK MARI: Akkor azt mondom, hogy a leves kihűlt.
HORVÁTH ÁDÁM: Ez jó! Ez nagyon jó! De miért hűlt ki?
TÖRŐCSIK MARI: Mert két órája beszélünk róla.
HORVÁTH ÁDÁM: És ki a felelős?
TÖRŐCSIK MARI: Te.
A rendező hátralép.
HORVÁTH ÁDÁM: Mari, ezt nem mondhatod ki ilyen egyértelműen. A nézőnek magának kell rájönnie.
TÖRŐCSIK MARI: Akkor várjon még hatvanezer részt.
A háttérben nevetés hallatszik. Horváth Ádám a fejéhez kap.
HORVÁTH ÁDÁM: Állj! Ezt nem lehet leadni!
TÖRŐCSIK MARI: Miért?
HORVÁTH ÁDÁM: Mert nincs benne feloldás.
TÖRŐCSIK MARI: De hát a leves kihűlt.
HORVÁTH ÁDÁM: A leves nem maradhat kihűlve! A nézőnek reményt kell adnunk. A következő részben újra felforraljuk.
TÖRŐCSIK MARI: És akkor megehetjük?
HORVÁTH ÁDÁM: Nem. Akkor kiderül, hogy valaki beletette a sót.
TÖRŐCSIK MARI: Ki?
HORVÁTH ÁDÁM: Ezt még nem döntöttük el.
Mari leteszi a merőkanalat, odalép a telefonhoz, és kihúzza a konnektorból a töltőt.
HORVÁTH ÁDÁM: Mari! Mit csinálsz?
TÖRŐCSIK MARI: Kikapcsolom.
HORVÁTH ÁDÁM: De akkor megszakad a történet!
TÖRŐCSIK MARI: Végre.
Mari az ablakhoz megy, kinyitja, és kihajítja a Hycsinipinnit. Odakintről csattanás hallatszik.
A társulat az ablakhoz rohan.
NEMCSÁK KÁROLY: Most mi lesz?
HORVÁTH ÁDÁM: Most jön a fordulat.
KULKA JÁNOS: Miféle fordulat?
HORVÁTH ÁDÁM: Kiderül, hogy a telefon nem is a miénk volt.
SINKOVITS IMRE: Hanem?
Horváth Ádám lassan a kamerába néz.
HORVÁTH ÁDÁM: A nézőé.
Hosszú csend.
TÖRŐCSIK MARI: A leves pedig az enyém.
Mari leül az asztalhoz, és enni kezd.
A többiek egy darabig állnak. Aztán Sinkovits Imre leül mellé. Utána Kulka János. Végül az egész társulat helyet foglal.
Horváth Ádám még mindig a rendezői szék mellett áll.
HORVÁTH ÁDÁM: És most mi következik?
Mari kanalaz egyet.
TÖRŐCSIK MARI: A vacsora.
HORVÁTH ÁDÁM: De hát akkor vége a résznek!
Mari felnéz.
TÖRŐCSIK MARI: Akkor legyen vége.
FORGATÁSI NAPLÓ, ZÁRÓBEJEGYZÉS:
A hatvanezer-kilencszázkilencvenkilencedik fejezet forgatása befejeződött. A hatvanhatezredik rész felvételeit bizonytalan időre elhalasztották.
A szponzor új telefont keres.
A forgatókönyvíró új családi titkot.
A néző pedig holnap is bekapcsolja a televíziót, mert szeretné megtudni, ki tette a sót a levesbe.