A Vár tövében, az állami szintű Lakberendezési Hivatal egyik steril kék színűre festett irodájában Dr. Körmendi, a Mátrix-szalálék-menedzser épp a hivatal 150. éves fennállásának ünnepségére vonatkozó Excel-táblázatát nézegette. Elé lépett Pityu, az asztalosmester, az etikus minimalizmus filozófia veszprémi helytartója- a hivatal rusztikus bútor együttesének megálmodója, kivitelezője. Pityu kezében a gyalupad mellett szerzett kérges tenyerében egy rozsdás favésőt szorongatott. A szemeiben az a fajta „göcsörtös fa” hevület vibrált, ami Puzsért is rezonanciába hozná.
— Uram, sajnálom, ma el fogom rontani a kedvét! – kezdte Pityu, de olyan hangon, mintha épp egy „fahatású” műanyagpadlót csapott volna a Menedzser asztalára.
Körmendi fel sem nézett az Excel-táblázatból.
— Kolléga, a kedv csak egy statisztikailag nyilvántarthatatlan elem a rendszeremben. Fogadjunk, hogy én még jobban elrontom az Önét, és lehántom a felesleges illúzióit, már ami a hevületét illeti!
A csönd hirtelen megszállta a helyiséget, az idő megállt, mint a torinói ló, csakúgy, mint egy Tarr Béla filmben. A Menedzser végre feltolta orra hegyére az aranykeretes szemüvegét, és tekintete rideggé vált, mint a tizedik emeleti panel télen, távfűtés nélkül. Elővett egy csillogó, „finito” logós pecsétet a felesége tüzép udvari poros asztaláról, és nagy erővel ráütötte Pityu beszállítói szerződésére, ezzel a határozott mozdulattal demonstrálva hatalmát, megszakította gyümölcsözőnek indult megrendelői- beszállítói kapcsolatot.
— Ki van rúgva! – jelentette ki Dr. Körmendi, és a „Józan Ész Alprogramja” végre katarzist érzett az ujjnyommentes színüveg asztallapján.
Pityu egy pillanatra megállt. Nem azért, mert meglepődött. Asztalosként tudta, hogy a hiba nem selejt, hanem a létezés bizonyítéka. Pityu Bagdi Emőke módszerével fókuszált a rozsdás favésőre – próbálta megzabolázni az eszközt, nehogy az önálló életre kelve a megrendelő aktakukac kézfejébe fúródjon - amit még a rusztikus fabútorokat gyártó műhelyből hozott el. Aztán lehajolt a Menedzser selymes perzsának látszó PVC-szőnyegén egy nem létező papírgalacsinért.
— Tudom, kolléga. – felelte Pityu, hangjában nem volt düh, csak a „zsemlémből kilopták a párizsit” kognitív vákuuma. — Tegnap este, amíg szeretkeztem a feleségével, ő már elmondta.
Dr. Körmendi Excel-táblázata lefagyott. A szoftver frissítése elakadt, a hűtőventilátorok elnémultak. Csak Pityu rozsdás vésője koppant a PVC-n, ahogy azt lezser mozdulattal a padlóra dobta.
Rádli Róbert