„Úszik a stex a nagy közös tóban,
Vész el a lé stadion portfólióban.
Mi királyunk fentebb a várból csak int,
S ugrik a pár milliárd megint.
Páváskodik itt a sok pofátlan,
Mi meg állunk, mint lófasz a lakodalomban.
Stikában stócolják, hízik a zseb,
A nép meg csak nézi, a költségvetésen mi ez a 'seb'.
Megy a mutyi, a kastély, a luxuslakosztály,
Nekünk meg marad a fapados osztály.
Lázári léptékkel mérve a te kiskerted
Csak hiba a mátrixban, amit észre sem vesznek.
Mert ott, ahol a márványt is gyémánttal csiszolják,
A te kis életed csak statisztikának hívják.
S míg a várban a pezsgő halkan gyöngyözik,
A nagy marha a legelőn csak kérődzik.
De válasz nem jön, csak az „Etikus Minimalizmus”,
Hogy a testnek nem jár, csak a szent populizmus.
Mert a stadionban van szék, van fény és van pázsit,
De a népnek a szükséglet csak egy zsemle amiből kilopták a párizsit.
Úszik a stex, s mi csak nézzük a partról,
Hogy épül a gát a közös nagy szarból.
S ha ránk omlik végül a fénylő lakosztály,
Kiderül, nem kastély volt ez, csak egy olcsó minisztériumi alosztály.
De a király csak int, a szoftver frissül,
Mi meg ott állunk, letolt gatyánkkal végül.”
Rádli Róbert