A történelem fintora, hogy míg a Hunyadiak címerében a holló egy aranygyűrűt tart a csőrében – ami a bölcsesség és a kiválasztottság jele –, addig a mi modern „hódítónk” inkább a holló távoli, de annál dörzsöltebb rokonára, a szarkára emlékeztet.
A szarka ugyanis nem épít birodalmat, ő csak üzemelteti a látványt.
1. A gyűjtögető életmód
A szarka alapvető természete, hogy mindenre lecsap, ami fénylik. Viktorunk Brüsszelben pontosan ezt teszi: nem a közös európai jövő érdekli, hanem a „csillogó” hívószavak és az uniós források. Legyen az szuverenitás, határvédelem vagy családmodell – ha valami politikailag aprópénzre váltható vagy látványosan megcsillan a választói szemében, a szarka már viszi is a fészkébe (vagy a hatvani pusztára).
2. A „fészekrakás” művészete
A szarka fészke kívülről kusza gallyhalmaznak tűnik, de belül puha és kényelmes. Ahogy hősünk is: kifelé a harc, a „vétó-ágak” és a szálkás konfliktusok látszanak, de a fészek mélyén ott pihen a gondosan behordott közpénz, a strómanok által őrzött fényes kavicsok és a „nemzeti tőkések” gyűjteménye. Míg Mátyás Bécsben könyvtárat alapított (Corvina), a mi szarkánk inkább stadion-fészket épít minden fára.
3. A zajos diverzió
A szarka legismertebb trükkje a csörgés. Ha veszélyt érez, vagy ha el akarja terelni a figyelmet arról, hogy éppen melyik szomszéd fészkéből lopta el a tojást, elképesztő lármát csap.
Brüsszelben támadják a jogállamot? Csörögjünk a migrációról!
Lóg az orrunk a folyosón? Csörögjünk a háborús pszichózisról! A zaj elnyomja a tényt, hogy a szarka megint üres csőrrel, de tele begyel kullog haza.
4. A „kullogás” esztétikája (Szarka-módra)
Míg a pulyka sértetten gubbaszt, a szarka még a vereséget is úgy tálalja, mintha ő viccelte volna meg a többieket. Amikor Viktorunk kijön a brüsszeli kapun, a pocak ringása már nem a hatalom, hanem a jól lakott tolvaj elégedettsége. Lehet, hogy a nagy „aranyat” (a helyreállítási alapokat) nem tudta elvinni, de legalább sikerült „megcsípkednie” mindenkit, összekenni a többiek tiszta ablakát, és hazatérve azt mondani: „Látjátok? Megint én voltam a leghangosabb a kertben!”
Mátyás hollója a gyűrűt visszahozta a nemzetnek. A brüsszeli szarka viszont a gyűrűt eldugja a kert végében, a népnek meg csak a csörgést hagyja.
Míg Mátyás bevonult Bécsbe, hogy történelmet írjon, Viktorunk Brüsszelbe csak „portyázni” jár: ha sikerül valamit elcsenni, az az övé; ha meg elzavarják, akkor is ő a „szabadságharcos madár”, akit bántanak a gonosz nyugati sasok.
Rádli Róbert