„Elpénór ugyanis, ki legifjabb volt s ki a harcban
nem volt jóerejű s nem volt elméje kiváló,
Kirké háztetején lefeküdt, bortól nehezülten,
Távol a társaktól, mert vágyott friss levegőre...”
(Odysseia, X. Devecseri G. fordítása)
SZEREPLŐK:
Odysseus, Ithaka királya
Egy matróz özvegye
AZ ÖZVEGY. Egy szóra még...
ODYSSEUS. Engedj utamra.
AZ ÖZVEGY. Felelj hát, Odysseus. Nagylelkűségedre kérlek, jó szívedre, bölcsességedre, bátorságodra, leleményedre: mi történt az urammal?
ODYSSEUS. Hadd el, idős asszonyság. Mire jó ez a hízelgés?
AZ ÖZVEGY. Felelj hát, Odysseus. Inkább abbahagyom a hízelgést.
ODYSSEUS. Nem azt kértem, hogy hagyd abba. Csak azt kérdeztem, mire való. Az uradra, megmondtam, nem emlékszem.
AZ ÖZVEGY. Könyörülj rajtam, király. Házad vendégeitől értesültem róla, hogy minden apró-cseprő eseményt fejedben tartottál. Emlékszel arra is, milyen irányból fújt a szél utad százegyedik, százkettedik és százharmadik napján. Csak az uramra nem?
ODYSSEUS. Az uradra nem.
AZ ÖZVEGY Hát nem esik meg rajtam a szíved? Annyit mondj legalább, él-e vagy hal Elpénór.
ODYSSEUS. Meghalt.
AZ ÖZVEGY. No lám! Ugye, hogy emlékszel.
ODYSSEUS. Nem emlékszem. Mindenki meghalt, aki velem együtt indult el Trójából hazafelé. Ennélfogva az urad is.
AZ ÖZVEGY. Ó, iszonyat!
ODYSSEUS. Vigasztalódj, élemedett asszony. Ennek harminc éve.
AZ ÖZVEGY. Harmincegy. Csakhogy Elpénór húszéves volt, amikor hajóra szállt. És amikor rágondolok, ma is, mindig, húszéves...
ODYSSEUS. Ne gondolj rá annyit. Ez a tanácsom.
AZ ÖZVEGY. Mi másra gondoljak? Esténkint megborzadok az ágyamtól. Egy halott testének hidege bújik meg a dunyhám alatt. Ravatalon hálok, ó, király...
ODYSSEUS. Rakass forró fedőt a dunyhád alá. Most mennem kell, királyi teendőim várnak.
AZ ÖZVEGY. Egy szóra még, Odysseus. Ha király vagy, gondolj az alattvalóidra. Ha hadat üzensz, gondolj a hadiözvegyekre.
ODYSSEUS. Lassan, anyó. Hadat nem én üzentem, csak Trója arcpirító kihívásaira adtam csattanós feleletet... És mi gondom legyen az özvegyekkel? Nem kapsz-e vajon hadisegélyt?
AZ ÖZVEGY. De kapok.
ODYSSEUS. Nincs-e jogod fehér pertlit fűzni a hajadba, Ares és Apollón minden ünnepén?
AZ ÖZVEGY. Van jogom.
ODYSSEUS. Urad nevét nem vésték-e föl a hősök timpanonjára, dicső társai közé?
AZ ÖZVEGY. Fölvésték.
ODYSSEUS. Engedj hát mennem, koros hölgy. A munka hív, a nemzetközi helyzet megint feszült...
AZ ÖZVEGY. Nem úgy, király! Nekem jussom van az uramhoz.
ODYSSEUS. Aki meghalt? Özvegyi juss?
AZ ÖZVEGY. Özvegyi juss: jog az emlékezésre.
ODYSSEUS. S mi e jog?
AZ ÖZVEGY. Ha elvitted tőlem húszéves fővel, add vissza az emlékét legalább. Jogom van tudni, hol s hogy halt meg. Kik látták utoljára. Mi volt az utolsó szava.
ODYSSEUS. Terhemre vagy, te tavaszamúlt asszony... Mit mondtál az előbb? Szőke volt vagy barna?
AZ ÖZVEGY. Szőkésbarna színű volt szegény.
ODYSSEUS. Növésre olyan se magas, se alacsony?
AZ ÖZVEGY. Éppen közép.
ODYSSSUS. Szeme vizenyős, orra tömpe.
AZ ÖZVEGY. Válla csapott, melle beesett.
ODYSSEUS. Ennek folytán nem volt szépnek mondható.
AZ ÖZVEGY. Szépnek nem.
ODYSSEUS. Azonban elmésnek is csak bajosan nevezhető.
AZ ÖZVEGY. Bajosan.
ODYSSEUS. Elméje, azt hiszem, pallérozatlan volt, játékban, harcban sem mutatott kiválóságot...
AZ ÖZVEGY. Azt aztán nem.
ODYSSEUS. De inni ivott.
AZ ÖZVEGY. Mint a kanális.
ODYSSEUS. Bátor volt legalább?
AZ ÖZVEGY. Félénk, mint a nyúl.
ODYSSEUS. Ámde nyíltszívű, igazmondó ember...
AZ ÖZVEGY. Ő? Csak hazudni tudott, az a borostömlő.
ODYSSEUS. Gyenge legény lehetett, te előrehaladott korú hölgy...
AZ ÖZVEGY. De még milyen gyenge!
ODYSSEUS. És mi volt a neve? Politész?
AZ ÖZVEGY. Elpénór.
ODYSSSUS. Elpénór?
AZ ÖZVEGY. Elpénór.
ODYSSEUS. Elpénórra nem emlékszem.
AZ ÖZVEGY. Ne akarj csúffá tenni, ó, király... Hisz úgy lefestetted szegényt, hogy magam sem különben. Minden jellemvonását felsoroltad.
ODYSSEUS. Sajnállak, galambősz némber. Nem emlékszem Elpénórra.
AZ ÖZVEGY. Honnan tudtad hát mindezt róla?
ODYSSEUS. Onnan, hogy mind ilyen volt.
AZ ÖZVEGY. Mit hallok? A hősök? Ithaka büszkeségei?
ODYSSEUS. Ilyenek.
AZ ÖZVEGY. Ilyen ostobák, iszákosak, gyávák, megbízhatatlanok...
ODYSSEUS. Egytől egyig.
AZ ÖZVEGY. Úgy... Már értek mindent. Ó, micsoda bűzös szörnyeteg vagy, ó, király!
ODYSSEUS. Válogasd meg a szavaidat, te faragatlan matróna.
AZ ÖZVEGY. Szétviszem a hírét egész Ithakában. Hogy akik meghaltak, a harcosok, mind gyáva férgek voltak. Akik megfulladtak, a tengerészek, iszákos semmirekellők. Mind egyformák: ostoba fajankók, hasznavehetetlen ágyútöltelék...
ODYSSEUS. Mit fecsegsz, zavaros fehércseléd?
AZ ÖZVEGY. Téged idézlek. Az élet rendje, hogy ott vesszenek... Fajankók – mi másra valók? Az ezrek pusztuljanak, hogy éljen egy.
ODYSSEUS. Hopp! Megállj!
AZ ÖZVEGY. Az az egy te vagy, király...
ODYSSEUS. Egy lépést se, csoroszlya! Megmondom, hogy halt meg Elpénór.
AZ ÖZVEGY. Elpénór? Hát emlékszel vagy nem emlékszel?
ODYSSEUS. Emlékszem rá. Tíz trójait ledöfött már, mikor nyílvessző fúródott a szemébe. Ki se húzta. Rövid kardját markolatig döfte egy lovas mellébe, de a viadalban elvesztette a jobb karját. Megmaradt a bal. Húsz trójai csontját törte össze a buzogányával, s akkor eltört a lába, de ő tovább küzdött, míg csak hátába nem került egy lovasszakasz ... Akkor Politész...
AZ ÖZVEGY. Elpénór.
ODYSSEUS. Elpénórt mondtam. Újabb szörnyű pusztítást vitt véghez, de végül... Nem mondom tovább. Teste fölé dombot emeltünk a csatatéren.
AZ ÖZVEGY. Köszönöm, király. Ezentúl így látom őt estelente, özvegyi ágyamban, s nem úgy, ahogy a vers beszéli el a halálát...
ODYSSEUS. Miféle vers? Mit mond a vers?
AZ ÖZVEGY. A versben írva van, hogy Elpénór berúgott, mint a tök. Fölmászott Kirké háza tetejére, s reggel, amikor szólongattátok, lezuhant, és nyakát szegte...
ODYSSEUS. Jó, hogy szólsz. Holnap betiltom. Mit mondtál, hogy hívják a költőt?
AZ ÖZVEGY. Még nem mondtam, Homérosznak hívják.
ODYSSEUS. Holnap kerékbe töretem.
AZ ÖZVEGY. Mert hazudott?
ODYSSEUS. Mert nem ismerte föl az igazságot.
AZ ÖZVEGY. Kegyetlen vagy. Azelőtt, úgy mondják, szeretted a költészetet.
ODYSSEUS. Ma más dolgom van. Ma király vagyok Ithakában...
1947