Szakemberek

Közzététel dátuma: May 20, 2016 6:43:4 PM

Két gróf állt a latyakos Várfok utcában, két nappal Buda eleste előtt.

– Te mit hoztál, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás, bilgericsizmás, zergekörmös kalapos.

– Teddy fiam cserkészkését – válaszolta a pézsmabundás, perzsagalléros, Eden-kalapos. – Hát te, Károly öcsém?

– Én a vadászkésemet – húzta ki Károly gróf a finn kést. Körbejárták a lódögöt. Messziről három rövid géppuskasorozat hallatszott, öt meg öt és megint öt lövés. Megállapodtak a tetem fejénél.

– Kevert gidrány – jegyezte meg a pézsmabundás, közismert versenyistálló-tulajdonos.

– Kese – mutatott a ló fehér kamásnijára a lengyelbundás, jeles úrlovas.

– Szép, izmos tüzérhámos – mondta a pézsmabundás.

– De azért hamar megfő – állapította meg elégedetten a lengyelbundás.

– Hát, remélem – mondta a pézsmabundás.

– Egészen biztos, Endre bátyám. Ez a gidrány maximum ötéves.

– Honnan lehet azt tudni, Károly öcsém?

A lengyelbundás kése hegyével végigzongorázott a vigyorgó lófej fogsorán.

– A dolog úgy áll, hogy amelyik lónak már egy csikófoga sincs, az okvetlen idősebb négy és fél évesnél. Másfelől azonban, ha minden fogán megvan a kupa, akkor hat évnél fiatalabb – magyarázta Endre grófnak Károly gróf. És sóhajtva tette hozzá:

– A bélszínhez kéne hozzáférni, Endre bátyám.

– Én is azt szeretném, Károly öcsém.

– Kívül jó ressen.

– Belül véresen.

– Isten tudja – sóhajtott a lengyelbundás, miközben újra körbejárják a dögöt –, hogy merre lehet az a vesepecsenye.

A harmadik házba bevágott egy akna, s utána sokáig potyogott lefelé a malter- s üvegtörmelék. Rá se hederítettek, csak mentek körbe-körbe, míg csak a pézsmabundás meg nem állt, és a ló marjába bele nem bökte a cserkészkés hegyét.

– Itt – mondta határozottan.

– Ha a marjába vágnak bele – magyarázta –, akkor a rostélyos alatt, néhány ujjnyival a hátszín fölött okvetlenül megtalálják a vesepecsenyét.

– Honnan méltóztatod ezt tudni, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás elismeréssel.

– Franciaországi erdőségeimben többször trancsíroztam szarvasokat – válaszolta könnyedén a pézsmabundás.

– Hát akkor lássunk hozzá, Endre bátyám.

– Parancsolj, Károly öcsém.

– Te értesz hozzá, kedves bátyám.

– Te vagy a frissebb, kérlek.

– Viszont te vagy az idősebb.

Még egy kicsit noszogatták egymást, aztán megállapodtak, hogy Károly gróf a hátszín felől kezdi a munkát, Endre gróf pedig a lágyék irányából. Megfenték a késeiket, egyiket a másikon.

– Hát rajta, Endre bátyám – mondta Károly gróf jókedvűen.

– En avant, Károly öcsém – szólt Endre gróf lelkesen. Ezzel nekiestek a húsnak.

Endre gróf ötven-, Károly gróf negyvenéves volt. Mindkettőjük életében ez volt az első hasznos munkamozdulat, s méghozzá – a sors különös kegyelméből – olyan mozdulat, melyhez jól értettek… Nagy idők voltak eljövendők.

(1948)