1. Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5. Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6. És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23. A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
1(Aszaf zsoltára.)
Az Úr, az istenek Istene szólt,
felszólította a földet napkelettől napnyugatig.
2Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr,
3Istenünk eljött, nem hallgat többé.
Emésztő tűz jár előtte,
körülötte viharok tombolnak.
4Felhívja az eget, szólítja a földet,
így tart ítéletet népe fölött:
5„Gyűjtsétek körém enyéimet,
akik az áldozatban velem szövetségre léptek!
6Az egek hirdetik igazságosságát,
Isten maga tart ítéletet.
7Halld meg, népem, beszélni fogok,
Izrael, ellened tanúskodom.
7Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet),
7én az Isten, a te Istened.
8Nem áldozatod miatt feddlek meg,
égőáldozataidat látom szüntelen.
9Nem tulkot akarok elvenni házadból,
sem kecskebakot a nyájadból.
10Hiszen az erdő minden állata enyém,
éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja.
11Ismerem az ég minden madarát,
s mi a réten mozog, azt is ismerem.
12Ha éheznék, nem szorulnék rád,
enyém a földkerekség egész teljessége.
13Talán a tulkok húsát eszem,
vagy a bakok vérét iszom?
14A dicséret áldozatát vidd az Úr elé,
s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt!
15Akkor kiálts hozzám a csapások napján,
megmentelek és te áldani fogsz.”
16De a gonoszokhoz így beszél az Isten:
„Törvényeimet miért sorolgatod,
miért emlegeted szövetségemet?
17Te, aki gyűlölöd a fegyelmet,
és megveted szavamat.
18Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél,
a házasságtörővel szövetkeztél.
19Szád féktelenül szórta a gonoszságot,
nyelved ontotta az álnokságot.
20Leültél és szidtad testvéreidet,
anyád fiát gyalázattal illetted.
21Ezt művelted, és én hallgassak?
Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
22Ti, akik megfeledkeztek Istenről,
szálljatok magatokba, különben elvesztek,
s nincs, aki megmenthet titeket.
23Aki tisztel engem,
az a hódolat áldozatát hozza!
Az egyenes lelkűeknek megadom,
hogy lássák Isten üdvösségét.”